DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A nagymarosi vízlépcső ügye egy évtized elteltével ismét mindannyiunkat foglalkoztató kérdéssé vált Magyarországon. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) A polgárok számára több ok miatt is rendkívül fontos ügy ez. Fontos, hiszen a Duna évszázadok óta jelképe e térségnek, és fontos, mert a jelenlegi kormány minden magyar család zsebéből 250 ezer forintot akar kihúzni egy olyan duzzasztómű-beruházás érdekében, amelynek megépítésére semmi és senki sem kötelezi hazánkat. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból: Ne hazudozzál! Még mindig itt tartunk?)
Az elmúlt napok fejleményei aggodalommal töltik el a polgárokat. Indokolt az aggodalmuk, hiszen az események mindannyiunk számára azt vetítik előre, hogy ez a kormány, amennyiben hatalmon marad, hogyan fogja képviselni a magyar polgárok érdekeit az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon: következetesen képviseli-e ezeket az érdekeket, avagy titkolt szándékoktól, kiszámíthatatlan hatalmi törekvésektől vezérelve önérdekeit helyezi előtérbe?
Horn Gyula kormánya előkészítetlenül, a polgárok akaratát, a Magyar Országgyűlés ellenőrző szerepét semmibe véve kezdett tárgyalásokat Szlovákiával a dunai vízlépcső megépítéséről. E tárgyalások eredménye egy olyan dokumentum lett, amely figyelmen kívül hagyta a Hágai Nemzetközi Bíróság nemzetközi jogászok véleménye szerint is számunkra kedvező ítéletét, figyelmen kívül hagyta a nemzetközi bíróság előtt hazánkat képviselő szakértők álláspontját, s nem utolsósorban figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a magyar családoknak nincs 250 ezer forintjuk egy szocialista rémálom megvalósítására.
A Hágai Bíróság döntése többek között a 134., a 138. és a 150. pontjában egyértelműen kimondta, hogy nem kell megépíteni a nagymarosi gátat, kimondta, hogy méltányosan kell megosztani a Duna vizét a két ország között, s kimondta, hogy a felek mondjanak le egymással szemben támasztott kártérítési igényükről. Éppen ezért döntött úgy a parlament öt pártja, hogy az Országgyűlés tekintse érvénytelennek a február 27-én, Pozsonyban aláírt dokumentumot. A február 27-én aláírt dokumentum pontos tartalma a mai napig nem került nyilvánosságra, azonban megjelentek olyan információk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a helyzet aggasztóbb, mint hittük.
Az egyik országos napilap értesülései szerint a magyar kormány olyan megállapodást kíván kötni Szlovákiával, amely alapján Magyarország évekig nem részesülne az áramtermelésből. A nagymarosi gátépítés költségeinél is jóval nagyobbak azok a terhek, amelyeket azért vállalnánk, hogy a vízlépcsőrendszer fele részének tulajdonosává váljunk. Ugyancsak Magyarországnak kellene finanszíroznia a dunakiliti tározó átépítését, valamint a C-variáns beruházási költségeinek felét. A lap szerint hazánkat terhelnék a Rajkától Nagymarosig terjedő folyamszakasz szabályozásának költségei is. Végül a dokumentumra hivatkozva a lap azt állítja, hogy az alsó gát, tehát a nagymarosi vagy pilismaróti gát elkészültéig csak az erőműrendszerben lévő tulajdoni hányad arányában részesülne Magyarország a megtermelt áramból.
Bár ezekre az értesülésekre hivatalos reagálás a kormány részéről azóta sem érkezett, azokat megerősíteni látszik Mayer Istvánnak, a magyar tárgyalódelegáció helyettes vezetőjének egy múlt heti, esztergomi lakossági fórumon tett kijelentése. Idézem szó szerint: "Évekig eltart az, két-három évig, hogy semennyit nem kapunk - mármint áramot, folytatom tovább -, utána néhány évig eltart az, hogy nem kapjuk a felét, csak a beruházások arányában, és amikor elértük az 50-50 százalékot, akkor is úgy kapjuk meg a felét, ha az energiatermelés a '77-es szerinti lesz. Ha annál kisebb, akkor azt a magyar részből vonják le." - szól a szó szerinti idézet.
Amennyiben az említett lapértesülések és nyilatkozatok megfelelnek a valóságnak, úgy a magyar kormány egy olyan megállapodást készül kötni, amely nemcsak a Hágai Bíróság ítéletével, de a magyar polgárok, Magyarország érdekeivel is ellentétes. Ezért szeretnénk egyértelmű választ kapni a kormánytól: igazak-e az idézett napilap értesülései a megállapodástervezet tartalmáról? Igaz-e Mayer István kijelentése, miszerint Magyarország évekig nem részesülne a megtermelt áramból?
Ezekre a kérdésekre a kormány csak akkor adhat hihető és kielégítő választ, ha haladéktalanul és teljes terjedelemben nyilvánosságra hozza a február 27-én, Pozsonyban aláírt dokumentum szövegét. Csak remélni tudjuk, hogy a dokumentumnak nem ugyanaz lesz a sorsa, mint annak az irománynak, amelyet a jelenlegi kormány egyik minisztere 80 évre titkosított.
A polgároknak igenis joguk van tudni, hogy valójában mit akar tenni a jelenlegi kormány a vízlépcső ügyében. A mellébeszélés ideje lejárt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) Öntsenek végre tiszta vizet a pohárba! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
