MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Rózsa Edit helyén, de nem Rózsa Edit helyett szeretnék szólni, az MSZP-frakció hozzászólójaként a mai vitában. Megmondom őszintén, arra készültem, hogy erre már csak a következő héten kerül sor.
Először is szeretnék csatlakozni az előterjesztő államtitkár asszonyhoz, aki is expozéjában kifejtette fontosságát ennek a törvénynek, s külön kitért arra, hogy az európai uniós megállapodás szempontjából milyen jelentősége van annak, hogy a magyar állam, a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a jogharmonizáció keretén belül szabályozza a verseny- és a fogyasztóvédelmi törvényeket, és ezen belül szerepel a reklámtörvény szabályozása is.
Azt gondolom, mindenki számára elfogadható az a tény - ezt többen elmondták a mai vitában -, hogy a jelenlegi szabályozás elavult, idejétmúlt, olyan típusú, amely nem alkalmas arra, hogy ezt a rendkívül fontos szférát szabályozza, és szükség van egy olyan átfogó és precíz szabályozásra, amelyik rendet teremt ebben a helyzetben. Azt gondolom, ez a törvénytervezet alkalmas arra, hogy egy ilyen szabályozásnak az alapját képezze.
Úgy gondolom - ellentétben Hasznos Miklós képviselőtársammal -, hogy van mihez igazodni a kormánynak, s van mihez igazodni a magyar parlamentnek is, amikor valamilyen szabályokat, kapaszkodókat próbál keresni a világban. Hiszen igaz bár, hogy nemzeti jognak minősül mindenhol a reklám-szabályozása, mégis az Európai Unió számos direktívát fogalmazott meg a reklámokkal kapcsolatban, az Európa Tanácsnak is van egy ajánlása a gazdasági reklámról, és az európai bíróság számtalan esetben foglalt állást vagy döntött erről, aminek esetlegesen olyan hatása is lehet, ami kötelező érvényű a tagállamokra. Itt szeretnék utalni az integrációs bizottság nevében hozzászóló képviselőtársam gondolataira. Hiszen azt az alapelvet, hogy amit egy EU-tagállamban szabad forgalmazni, az valamennyi EU-tagállamban forgalmazható kell hogy legyen, többször kimondta az európai bíróság. Úgyhogy ez egy picit ellentétben áll azzal, amit ő a hozzászólásában a bizottsági vélemény kapcsán kifejtett. Azt gondolom tehát, hogy jó úton jár a kormány akkor, amikor egy ilyen szellemű és típusú törvény beterjesztésére vállalkozik.
Itt kell megemlíteni azt, hogy jó úton jár a szakma, a szakmai szervezetek akkor, amikor egy széles körű összefogást kezdeményezve megpróbálják a törvényhozást olyan módon befolyásolni, amely a szakmai körök számára elfogadható kompromisszumokat tartalmazna.
Én MSZP-hozzászólóként most csak egy konkrét kérdéssel szeretnék foglalkozni, hiszen képviselőtársaim az általános véleményüket az előzőekben elmondták. Egy örök dilemmára szeretnék kitérni, amit Európában többször és többféleképpen próbáltak megközelíteni: ez a törvényi szabályozás vagy pedig önszabályozás kérdése. Eltérő az európai gyakorlat, hiszen például az Egyesült Királyságban nincs törvényi szabályozás, gyakorlatilag csak és kizárólag az önszabályozás működik; és például a közeli Csehországban nem rég fogadtak el egy reklámtörvényt, ahol ennek valamilyen fajta egészséges keveréke alakult ki. Amikor azt mondtam, hogy jó úton jár a szakma és a kormány, akkor arra gondoltam, talán van arra lehetőség, hogy a törvény általános és részletes vitájában az az egészséges egyensúly, kompromisszum ki tudjon alakulni, amelyben a törvényi szabályozás egy kerettörvényként lehetőséget teremt arra, hogy a különböző szereplők az érdekeiket pontosan tudják szabályozni. Az önszabályozás beemelésével a törvénybe pedig lehetőséget teremtünk a szakmai szereplők számára a saját pozícióik erősítésére.
Azt gondolom, fontos lenne, hogy ezt a kerettörvényt, amit a parlament esetlegesen elfogad a közeljövőben, kiegészítse egy önszabályozó ellenőrzés. Talán a szónak van egy ilyen puhább íze, mint a törvénynek, mégis azt gondolom - és az eddig látott dokumentumok alapján talán van is arra garancia -, hogy az önszabályozás néha lehet sokkal szigorúbb is, mint maga a törvény. A szakmai szervezetek tehát magukra nézve elfogadhatnak annál szigorúbb szabályokat is, mint amilyeneket esetlegesen a törvény meghatároz. Azt viszont biztosan látjuk, hogy egy önszabályozó kódex, önszabályozó mechanizmus sokkal rugalmasabb tud lenni, mint egy törvényi szabályozás, tehát alkalmas lehet arra, hogy jobban alkalmazkodjon adott esetben a körülöttünk zajló változásokra.
Azt gondolom tehát, hogy az önszabályozás sokkal több, mint egy önkéntes önkorlátozás, ez a szakma számára jelent egy bizonyos fajta garanciát.
A másik oldalról pedig azt szeretném érzékeltetni, hogy nyilvánvalóan van, amit csak törvényben lehet szabályozni. Tehát nem tartanám szerencsésnek azt, ha Magyarországon eltekintenénk a törvény elfogadásától. Ilyennek tekintem az alapelvek meghatározását, és ellentétben az előttem szóló képviselőtársammal, nem tekintem ezt olyan tragikusnak, kifejezetten jónak tartom a megfogalmazások, meghatározások egy jelentős részét. Azt gondolom, törvénynek kell szabályozni a tiltások, a korlátozások, a szankciók egy jelentős részét, és az eljárási ügyek egy jelentős részét is, ahogy ez meg is történik ebben a törvényben.
Az önszabályozással szemben lehet egy alapvető kritika, miszerint a szakma esetlegesen elejét szeretné venni egy szigorúbb kormányzati szabályozásnak. Mivel a törvény be van nyújtva, ennek a lehetősége kiesett. Szokták emlegetni azt, hogy az önszabályozással esetleg a szakma nagyjai a versenyt és az újítást megpróbálják megakadályozni. A másik, amit szoktak emlegetni, pedig az, hogy esetleg a szabadúszókat nem érinti az ilyen típusú szabályozás. Azt gondolom, erre a választ a szakmai érdekképviseleti szervezeteknek kell megadniuk.
Azt szeretném befejezésképpen említeni, amit Deutsch Tamás itt a reklámkönyvből kivett idézeteiben ugyan sugallt, de kimondani végül is nem mondott ki: hogy nem lehet úgy szabályt alkotni a reklámról, hogy valaki azt gondolja, a reklámok károsak. Ha valaki így gondolkozna, akkor azt kellene mondania, hogy talán az újság is káros valamilyen formában, a könyvek, a televízió, a mozi. Tehát ilyen formában reklámtörvényt alkotni nem lenne szerencsés, nem szabad. Ezt inkább csak óvatosságból mondom, hiszen a mai szabályozás és az eddigi hozzászólások nem ezt tükrözték. Abból sem szabad kiindulni semmilyen törvénynél, de itt sem, hogy mindenki meg kívánja sérteni a törvényeket, adott esetben mindenki, aki a reklám szakmában dolgozik, becstelen ember. Abból kell kiindulni, hogy alapvetően tisztességes emberek dolgoznak ebben a szakmában. Valószínű, hogy van néhány olyan ember vagy cég, olyan szereplője ennek a szakmának, aki úgy gondolja, talán tisztességtelen módon próbál előnyökhöz jutni. Azt gondolom, a törvényi szabályozásnak és az önszabályozásnak ezt a néhány embert kell valamilyen formában korlátoznia.
Itt szintén Hasznos Miklós felvetésére szeretnék reagálni, aki azt mondja, hogy a fogyasztók védelme ebben az ügyben nem látszik, és nem érhető tetten. Azt hiszem, ha a szakma különböző szereplői, a törvényalkotók meg tudnak állapodni ezekben a normákban, akkor ez mindenképpen hasznos a fogyasztók számára is, és ez a törvényi keret ezt lehetővé is teszi. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
