DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Demokrata Fórum örül akkor, amikor végre, nagy sokára megkezdődik ennek a törvénynek az általános vitája, ezért is támogattuk az általános vita megindulását, amely nem jelenti azt - sietek előre kijelenteni -, hogy jelenlegi formájában elfogadhatónak tartanánk.
Örülünk - mint ez itt már elhangzott - azért, mert egy igen jelentős késedelmet sikerül többé-kevésbé a jelenlegi tárgyalással múlt időbe tenni. Emlékezzünk vissza, hogy több mint másfél évvel ezelőtt Dunai Imre, akkori ipari és kereskedelmi miniszter itt, a Parlament épületében megrendezett reklámszakmai konferencián diadalmasan bejelentette, hogy néhány hét múlva be fogjuk terjeszteni ezt a törvényt.
Nos, azóta két minisztert emésztett el a tárca, a törvény beterjesztésére pedig most kerül sor. A kormány kodifikációs munkájának, remélem, nem ez a legjobb kritikája, de kétségtelen tény az, hogy egy korszerű és áttekinthető reklámjogi szabályozás égetően szükséges lenne; ebben valamennyi parlamenti párt, a szakma - és azt hiszem, mondhatom így: a fogyasztók - minden rendű és rangú szervezetei és természetesen a reklámban érdekelt reklámoztatók és reklámozók valamennyien egyetértenek.
Az is igaz - és itt nagyon sok felszólalás utalt arra -, hogy a reklámok mai mindennapjainknak olyan látványos és annyira elengedhetetlen kellékei, és kísérői a fogyasztók megnyerését szolgáló gazdasági versenynek, amely nemcsak tömegeket befolyásol, hanem természetesen olyan érték, előny és hatalom, mint általában az információ, amellyel élni és visszaélni is lehet.
Nem alkalmas az időkeret annak a részletesebb taglalására, hogy az évezredek alatt hogyan változott, és milyen hosszú jogtörténeti vagy szakmatörténeti múltja van a reklámnak. Csak utalni szeretnék arra, hogy a római jogban is szabályozták, és a reklámtevékenység viszonylagos elkülönültsége a római jogtól sem volt idegen.
Mindenesetre maga a reklámjog mégis egy viszonylag fiatalabb területe a jogrendszernek, és meg lehet figyelni azt az érdekes fejlődését, amelyet a jelen javaslat is tükröz, és követ, hogy korábban a versenyjog részeként a piac szereplőit, a piacon termékeket előállító szereplőket igyekezett védeni a tisztességtelen piaci tevékenységet gyakorló társaitól.
Ezért talán nem véletlen, hogy az 1923-as első magyar versenytörvény tartalmazza a szédelgő feldicsérés tilalmát, és ez a hazai reklámjognak talán az egyetlen korábbi kodifikációs terméke a háborút megelőzően. Ugyanakkor a második világháborút követően - elsősorban nyilván tőlünk nyugatabbra és a tengerentúl, a fejlődő fogyasztói társadalmak természetes velejárójaként - a reklámmal kapcsolatos jogi szabályozás egyértelműen a fogyasztóvédelmi oldalt hangsúlyozta. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a reklámjog elkülönült szabályozása a versenyjogtól mintegy elsősorban a fogyasztók védelmét szolgáló intézménynek indokolt, és ez a gondolat ebben a jogszabályban, ebben a tervezetben, ebben a javaslatban is figyelemmel kísérhető, önmagában abból a tényből, hogy külön törvényben kívánja szabályozni a reklámtevékenységet. Erre az alapvető következtetésre jutunk, és ezt helyeselni kell.
(11.50)
A javaslatnak az a deklarált célja másfelől, amely azt jelenti ki - különösen az indokolásban, amit szóban ma is hallhattunk államtitkár asszonytól -, hogy célja a hazai rendezetlen, áttekinthetetlen és kusza jogi helyzet szabályozottabbá és áttekinthetőbbé tétele, sajnos, nem valósul meg, nem valósulhat meg a javaslat jelenlegi formájában. És azt hiszem, önmagában ez a vállalkozás nem is lehet meghirdethető cél, hiszen természetesen ennek a törvénynek egy javított formában való elfogadása esetén is önálló és ehhez kapcsolódó jogterülete marad a szabályozásnak a médiatörvény, a versenytörvény, a közlekedés rendjéről szóló számtalan jogszabály; és itt ma már utalás történt a jelen javaslatban nem szereplő közterületi reklámhordozókkal kapcsolatos, szabályozást igénylő helyzetre.
Az tehát, hogy ez a törvényjavaslat önmagában képes lenne az áttekinthetetlen és többszintű, több, egymással párhuzamosan rendelkezéseket tartalmazó helyzetnek az egyszerűsítésére, önmagában sem igaz. De különösen nem igaz a javaslat gondos végigtanulmányozása után, hiszen itt nagyon sok, más törvényekben korábban szabályozott megoldásoktól eltérő, azokkal csak részben egyező fogalommeghatározásokat és egyéb rendelkezéseket találunk, ami már így a veszélyt magában hordja; márpedig itt új eljárásokat, új funkciókat, a fogyasztóvédelem és a reklámmal való visszaélés szempontjából új jogalkalmazói gyakorlatot kíván a javaslat deklarálni. Amikor ugyanarra a fogalomra a médiatörvényben vagy a versenytörvényben szereplő megoldástól és meghatározástól eltérő fogalmat használ, akkor téves vagy legalábbis többféle jogértelmezést lehetővé tevő helyzetet produkálhat.
Azt hiszem, hogy azt sem lehet szó nélkül hagyni így az általános vita kezdetén, hogy a javaslat, bár deklaráltan igyekszik a teljes körű szabályozásra törekedni - és ennélfogva igyekszik a jogintézmények és a jogi eljárások teljes körét a szabályozási tárgyat illetően lefedni -, mégis tág teret enged - saját zárórendelkezését is tekintve - a 23. § alapján a további, rendeleti szintű szabályozásra.
Nagyon óvakodunk attól, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor a jelenlegi kormány, amely nagyon sokszor, szinte nap mint nap bizonyítja be - nemcsak az Alkotmánybíróság előtti vesszőfutások, hanem általában a jogalkalmazók véleményét figyelembe véve, más szakmai és érdekelt szervezetek és intézmények véleménye alapján - azt, hogy a kodifikációs tevékenysége rendkívül rossz színvonalon és rendkívül nagy jogbizonytalanságot előidéző módon mutatkozik meg, hogy egy ilyen széles körű rendeleti szabályozásnak teret engedő javaslatban szereplő eredmény valóban azt fogja-e garantálni, hogy a reklámtevékenységnek nem az Országgyűlésre tartozó szintjén megfelelő jogszabályok születnek-e.
Ugyanakkor, amikor ezt ki kell jelentenünk, egyet kell értenünk azokkal a szakmai véleményekkel, amelyeket itt az előttem szólók közül többen is említettek, hogy az önszabályozásra vonatkozó törekvéseknek - nagyon helytelenül - gyakorlatilag gátat szab a javaslat.
Egyetértünk azokkal a véleményekkel, amelyek hiányolják ebből a törvényből azt a lehetőséget, hogy a törvény által nyitva hagyott kérdések, a gyakorlat és a szereplők önszabályzó tevékenysége, különböző szakmai testületei és ezeknek a testületeknek a valamilyen etikai vagy más formában történő jogi szabályozással való felruházása önmagában a helyzetet jobban megoldaná, mint a jelenlegi minisztériumi kodifikációra bízva a kérdést.
Ebből az álláspontunkból következik az - és erre is többen utaltak itt ma már -, hogy mindjárt a törvényjavaslat fogalommeghatározásaival kapcsolatos rendelkezéseken meg kell hogy akadjunk, hiszen nem lehet egyetérteni azzal, hogy a 2. §-ban magának a gazdasági reklámnak a definícióját illetően helyes jogi eljárást követ a javaslat. Hiszen hogyan lehet az árufogalom tekintetében - idézem a javaslat szövegét -: "a termék, a szolgáltatás, az ingatlan, a jog és a kötelezettség" egymással köszönő viszonyban sem lévő - jogászok nagyon jól tudják, mire gondolunk - fogalmait összevegyítve ezzel megragadni az áru fogalmát ahelyett, hogy a több évezreden keresztül kialakult és ma is széles körben mindenhol használható magánjogi "dolog" fogalomból indulnánk ki, és annak megfelelően az ingatlan és az ingó jogok, a vagyoni értékű jogok, illetőleg a kötelezettségek szokásos klasszifikációját alkalmaznánk? Úgy gondoljuk, hogy az ilyen zavaros és egymással nem illeszthető fogalmaknak az alap-, kulcsfogalom meghatározásának a megoldási módja, amely a javaslatban van, semmiképpen sem támogatható, és ennek alapvető, koncepcionális megváltoztatását várjuk majd a vita további során, s képviselőtársaim és az egyes frakciók módosító javaslatait ebben a körben is majd meg kell tenni.
A fogalmak pontatlanságát és nem megfelelő eligazítást adó voltát folytatva ugyancsak ezek közé kell sorolni a burkolt reklámra, illetőleg tudatosan nem észlelhető reklámra vonatkozó ajánlott terminus technicusoknak a jelenlegi formájában való elfogadását. Nincs módom részletesen bemutatni azokat az eltéréseket, amelyek a jelenleg hatályos médiatörvényben és az itt javasolt fogalmak értelme között fennállnak. Két következtetés adódhat: vagy nem olvasták el a javaslat készítői a hatályos médiatörvényt, vagy pedig egy azzal szembenálló fogalmat kívánnak ugyancsak törvényi erőre emelni. Biztosan prognosztizálható az eredmény: egy zavaros és követhetetlen, jogbizonytalansággal járó jogalkalmazói gyakorlat.
A fogalmak nem pontos és nem kielégítően meghatározott jellege általában igen nagy gyengéje ennek a javaslatnak. De természetesen a tartalmi kérdések közül kiemelkedő jelentőséget fog majd kapni - és erre itt nagyon sokan hivatkoztak, én nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni - a reklámkorlátozások köre mind az általános reklámtilalmakat, mind pedig a részleges reklámtilalmakat tekintve.
Azt hiszem, azzal itt senki nem tud vitatkozni, hogy legjobb lenne, hogyha sem a dohányárut, sem pedig az italtermékeket semmilyen reklámozással nem lehetne népszerűsíteni. Ez azonban természetesen a mi álláspontunk szerint sem tartható ma, és ebből a szempontból tudomásul kell venni azt a tényt, hogy különböző korlátozások, különböző előírások és fogalomkiemelések és valamilyen keretek közé, megfelelő szigorú és szankcionáltan számonkérhető feltételek közé helyezése ezeknek a tárgyaknak, ezeknek a reklámhoz oly sok szempontból kötődő tárgyaknak a fogyasztási szokásokat talán nem negatív irányban valóban befolyásolhatja; bár hangsúlyozom: nagyon sok és parázs vitát fogunk ezzel kapcsolatban még nyilván a bizottságokban lefolytatni. Egyet szeretnék külön is kiemelni: az általános reklámtilalmak körében ugyan egy kimerítőnek szánt felsorolás próbál a közerkölcsöt, a jó ízlést sértő és általában a félelemérzetet kifejező reklámok elé teljes, generális tilalmat állítani; ugyanakkor nem foglalkozik az utóbbi időben különösen Németországban igen sok vitát és bírósági döntést - mégpedig a reklámozókkal szembeni döntést - kiváltó sokkoló hatású reklámokkal ez a javaslat foglalkozni. Ezek a hatások nem a közízléssel, nem a jó erkölccsel és talán nem is a félelemérzettel azonosíthatók. Valószínűleg szükség lesz itt egy olyan módosításra - nem szeretném megmondani annak a multicégnek a nevét, amelyet érint, és amely Magyarországon is sokkoló reklámjaival felhívja magára a figyelmet, Németországban, egy igen fejlett, ilyen szempontból, jogalkotás szempontjából is lényegesen messze előttünk járó országban ellentétes bírói gyakorlatot váltott ki.
(12.00)
Ami szintén rendkívül kritikusan szemlélhető, az a személyhez fűződő jogok sérelmeit illető felsorolás, amellyel kapcsolatban az az érzésem támadt, mintha egy másodéves joghallgató zárthelyi dolgozatra készülne, és fejből szeretné körülbelül felidézni a polgári törvénykönyvnek a vonatkozó hiányos és nem teljes körű felsorolását. Ennek ez az eredménye, ami a meglévő - és azt hiszem, eléggé hosszú idő óta kicsiszolódott -, személyhez fűződő jogoknak az egyfajta összekeverését, ugyanakkor hiányos felsorolását illetően megjelenik ebben a javaslatban.
Tisztelt Országgyűlés! A magunk részéről összefoglalásként a törvényjavaslattal kapcsolatban azt szeretnénk kijelenteni, hogy a jelenlegi formájában mi ezt így nem tudjuk támogatni, de természetesen mind a magunk munkájával, mind pedig mások munkáját várva, a szükséges koncepcionális módosításokkal a végszavazást illetően helyezkedhetünk más álláspontra is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
