LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem lehet hecckampányok és a pénzügyi banditizmus, a hisztériakeltés áldozata egy ország. Felelős politikai, ellenzéki képviselőknek, pártoknak nem lehet érdekük az, hogy: az országnak minél rosszabb, annál jobb helyzetbe, pozícióba kerülünk. Azonban minden esetben, minden területen meg kell vizsgálni, mi van a háttérben, s valójában mi minek az oka, illetve a következménye. Bízunk abban, hogy akár a nemzetbiztonsági szolgálat, akár a rendőrség földeríti, van-e pénzügyi banditizmus a hisztéria mögött, és bízunk abban is, hogy az adó és tb-járulékok ügyében joggal háborgó gazdák tárgyalásai megnyugtató módon rendeződnek.
Azonban nem ok nélküli az, hogy a mezőgazdasági kistermelők háborgása, útelzáró tüntetése éppen Bács-Kiskun megyéből indult ki. Itt, ebben a Házban az elmúlt két és fél esztendőben mindössze egy alkalommal sikerült elérni azt, hogy az ellenzéki és a kormányzó pártok egyetértsenek és közös megfogalmazásban, elfogadott módosításokkal, azonosan gondolkozzanak egy, az ország egyhatodát kitevő terület gondjairól; és ez a témája napirend előtti fölszólalásomnak: a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának ügyére szeretném újra fölhívni a Ház figyelmét. Meggyőződésem, hogy igenis halaszthatatlan ügyről van szó, meggyőződésem, hogy országos jelentőségű ügyről. Hiszen itt, ebben a Házban döntöttünk, fölszólítottuk parlamenti határozattal a kormányzatot, hogy cselekvési programot fogalmazzon meg 2005-ig - kormányhatározat született ebben az ügyben -, és jelenjen meg önálló költségvetési tételként a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának rendezési ügye, teremtse meg a kormányzat a megfelelő költségvetési, pénzügyi fedezetet.
Ismereteim szerint - és cáfoljanak meg azok, akik több ismerettel rendelkeznek - elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium hozzáállása akadályozta meg azt, hogy költségvetési tételként önállóan szerepeljen, másrészt pedig a Pénzügyminisztérium söpörte le azokat a szándékokat, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztérium, ismereteim szerint, korrekten és meggyőzően próbált képviselni. Kisebbségben maradt a tárcán belül a Környezetvédelmi Minisztérium, s megint az történt, amire oly sokszor hivatkoztunk, hogy a Pénzügyminisztérium irányította a költségvetésnek azt az elosztó rendszerét, aminek a következményeivel végül is az ott élők, a térségben élők szembe kell hogy nézzenek.
Kértük akkor - és jól emlékszem, bizottsági ülésen is kaptam támogatást ehhez -, hogy egy tárcaközi bizottság egyeztesse a véleményét, és egy kormánybiztost nevezzenek ki, aki felelősen képviseli a Duna-Tisza közi homokhátság, a közel nyolcszázezer embert érintő, rendkívül súlyos vízhiánnyal küszködő és végső soron a település megtartását veszélyeztető ügyet, és illeszkedjen ez az országérdekhez, illeszkedjen más térségek cselekvési programjához, elképzeléseihez.
Arra kérem tisztelettel a kormányzatot Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok és Pest megye déli részének nevében, az ott élő valamennyi képviselő és önkormányzat nevében, hogy vizsgálja felül hozzáállását, teremtse meg annak a lehetőségét, hogy tárcaközi bizottság és kormánybiztos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) vállaljon felelősséget a térség gondjaiért.
Köszönöm szépen. (Taps.)
