NEMES MIKLÓS
NEMES MIKLÓS
NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel a késői órára, ígérem, rövid leszek. A T/3566. számú, a halászatról és horgászatról szóló törvényjavaslat előterjesztésének időszerűségét, többi képviselőtársamhoz hasonlóan, magam is elismerem. Szükségesnek tartom azonban, hogy néhány gondolattal kiegészítsem, illetőleg pontosabbá tegyem a javaslat szövegezését.
Az első és legfontosabb kiegészítést az első fejezet bevezető rendelkezéseinél "a törvény tárgya és hatálya" címszó alatt fogjuk javasolni. Az 1. § (1) bekezdésében rögtön rögzíti mindazt a vízterületet, ahol a törvény hatálya a halászati tevékenység folytatóira kiterjed. Sajnos azonban, ez nem egyértelmű, és az egyértelműség a törvényjavaslat további olvasása során sem derül ki, hiszen a törvényjavaslat nem tér ki részletesen a határvízi folyókon történő halászati tevékenységre, ahol a Független Kisgazdapárt véleménye szerint a parti államoknak - így a Magyar Köztársaságnak és a vele szomszédos Szlovák vagy Horvát Köztársaságnak - a társult halászati jog jogintézményében foglalt elvek szerint kétoldalú nemzetközi megállapodásban kellene rendezniük a határvízi halászat és halgazdálkodás szabályait.
Ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezéséhez hosszú távon nem elégséges a földművelésügyi és a belügyminiszter közös rendelete, amit a T/3566. számú javaslat 39. § (2) bekezdés c) pontjában és az 57. § (3) bekezdésében kíván rendezni.
Ugyancsak fontos kérdésnek tartjuk természetes felszíni vizeink hajózható szakaszain, továbbá a hajózható Sió- és Keleti Főcsatornán a hajózó utakban történő halászati és halgazdálkodási tevékenység szabályozását.
Összhangban az érvényben lévő, a vízi közlekedés rendjéről szóló hajózási szabályzattal, lényeges kérdésnek tartjuk a Balatonon, a Velencei-tavon és a Kiskörei-víztározón, az úgynevezett Tisza-tavon a halászatnak mint gazdasági tevékenységnek és a horgászatnak mint sporttevékenységnek az összhangba hozását oly módon, hogy szakképzett és szakmai gyakorlattal rendelkező halászok a gazdasági tevékenység során ezeken a vizeken megtermelik azokat a biológiai és ökológiai feltételeket, amelyek szükségesek a nagy tömegben történő sporthorgászati tevékenység folytatásához.
(21.40)
Mindennek a költségét a sporthorgászok, sporthorgászatot választó emberek a horgászjegyek megvásárlása során kell hogy megfizessék.
Ugyancsak rendkívül fontos kérdés a hajózható vizeinken a kikötők és azok környezetében folytatott halásztevékenység precíz szabályozása, amely különösen a Balaton horgásztársadalmát érinti, és a jelenleg is szabályozatlan helyzet a mindennapos áldatlan viták forrása. Ebben a problémakörben különösen a kétmólós balatoni kikötőknél a kispénzű sporthorgász szenved sokat, akinek nincs anyagi ereje ahhoz, hogy saját stéget építsen vagy csónakot vásároljon magának, és így a mólókról kénytelen horgászni. A kikötőkből kifutó, illetve az oda beérkező vízi járművek így gyakran tesznek kárt a horgászok felszerelésében. Különösen igaz ez a helyzet akkor, ha a vitorlás hajó vezetője lelkiismeretesen eleget kíván tenni a környezetvédelemnek, ezért a segédmotorját el sem indítja, ugyanakkor a mértékadó szél a kikötő kijárata felől befelé, a kikötőmedence felé fúj. Így a vitorlás hajó a kihajózást csak cikcakkvonalban tudja megoldani, ezért óhatatlan, hogy a horgászfelszerelésekben, kidobott zsinórokban el ne akadjon.
A véleményünk az, hogy a földművelési tárcának egyeztetnie kellene a közlekedési tárcával, hogy a vízközlekedés rendjét oly módon módosítsa, hogy horgászati és halászati tevékenység hajózó utakban, kikötők vízterületén és az azokat körülvevő 200 méteres sugarú körben csak akkor, és különös figyelemmel úgy folytatható, hogy az a közlekedő vízi járművek forgalmát ne zavarja. Továbbá a hajózó utakban, a kikötők vízterületén és az azt körülvevő 200 méteres sugarú körben halászó eszközök, illetve azokat szállító vízi járművek nem helyezhetők el, oda le nem horgonyozhatók.
A vízi közlekedés rendjét szabályozó hajózási szabályzat általában előírja a kikötőbe érkező és az onnan induló vízi járművek számára az egy hosszú figyelmeztető hangjelzés adásának kötelezettségét. Ezt a kötelezettséget a magyar nemzeti szabályok feloldják, oly módon, hogy a vízi jármű vezetőjét hangjelzés adására csak veszély esetén kötelezik - kivétel ez alól a Duna nemzetközi vízi útja. Szükség lenne arra, hogy a vízi jármű vezetője a kikötőből történő ki- és behajózás esetén minden esetben adjon figyelmeztető jelzést, melynek meghallása után a sporthorgász köteles felszerelését bevonni és ezáltal elkerülhetők lennének az áldatlan viták.
Célszerű lenne az is, hogy a horgászismeretek között szerepeljen az a nagyon rövid és leegyszerűsített tananyag, amely megismerteti a sporthorgászokat a kikötők vízterületén mozgó vízi járművek alapvető mozgási törvényeivel; így például azzal, hogy mire számíthat a mólóról horgászó sporthorgász akkor, amikor egy kikötő belsejéből szembeszéllel és cikcakkvonalban haladó vitorlás hajó a kikötőből kifelé igyekszik, hogy a felszerelését időben bevonhassa, és a vízi jármű mozgását azon a vízterületen, ahol az kénytelen áthaladni, ne akadályozza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a halászati, horgászati tevékenység és a vízi közlekedés összefüggésére kívántam felhívni a figyelmet, amelyet úgy belföldi, mint turisztikai szempontok tekintetében rendkívül fontosnak tartok. A törvénytervezetet vitára alkalmasnak ítélem, és módosításokkal elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet.
