KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpelláció alapjában véve három részre tagozódott. Az interpelláció első részében a képviselő úr különböző rágalmakat fogalmazott meg önkormányzatokkal szemben, vállalkozásokkal szemben, amelyeket egyébként - ahogy ezt már korábban tőle megszoktuk - most sem bizonyított, és mint a Tocsik-ügyet vagy az ÁPV Rt.-ügyet vizsgáló bizottság tagja, egyébként tudhatná, hogy vajon a bizottság például végzett-e ilyen irányban vizsgálatokat vagy óhajtott-e foglalkozni ezzel a kérdéskörrel a vizsgálatai során.
Egyelőre biztosnak az tekinthető, tisztelt képviselő úr, hogy az önkormányzatoknak joguk bárkivel szerződést kötni, ilyen szerződéses viszonyra lépni; így joguk volt az ön által megnevezett céggel is abban az esetben, ha azt feltételezték, hogy ez a cég megfelelő módon képes az érdekeiket képviselni. Aztán a későbbiek során az önkormányzatok megköthették az ÁPV Rt.-vel a szerződéseket, ha úgy gondolták, hogy az a szerződés számukra előnyös.
Ennek az önkormányzati vetületeit vizsgálták egyrészt a közigazgatási hivatalok, másrészt vizsgálták több helyen maguk a képviselő-testületek is. Abban az esetben, ha ebben a szerződéses viszonyban vagy ebben a folyamatban bármilyen probléma részükről felmerült, akkor természetesen fordulhatnak a bírósághoz, megtámadhatják a saját maguk által megkötött szerződéseket. Voltak olyan önkormányzatok egyébként, amelyek ezt teszik, kísérletet tesznek az ÁPV Rt. bíróság előtt történő megtámadására annak érdekében, hogy valamilyen módon visszanyerjék a Vektor Rt. részére egyébként szerződés alapján kifizetett, általuk elfogadott mértékű - ezért a mértéket itt most ne vitassuk meg - sikerdíjat.
Ebbe nekem kívülről beleszólnom nem kell. Tájékoztathatom képviselő urat, hogy egyébként a rendőrséghez a Vektor Rt. tevékenységével kapcsolatos olyan feljelentés nem érkezett, ami valamilyen bűncselekmény gyanúját valószínűsítené, ami miatt a rendőrségnek ilyen vizsgálatot kezdeményeznie kellene.
(15.50)
A képviselő úr felszólalásának másik része a kiadandó vagyon mértékével kapcsolatos kormánydöntéssel foglalkozott. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, egy dolog az, hogy a '89-es, majd a '92-es törvény alapján a belterületi földek értéke után ki kellett volna adni az önkormányzatok részére a részvényeket vagy a készpénz-ellenértéket 1992 után, de más dolog az, hogy ezek nem történtek meg; ennek megfelelően a mai helyzet alapján kellett a kormányzatnak az ezzel kapcsolatos irányelveket meghatároznia. Mert ha például a vállalatot értékesítették - és képviselő úr téved, amikor azt mondja, hogy suttyomban értékesítették, legfeljebb ön nem volt képes figyelemmel kísérni, de egyébként ezek a döntések nyilvánosak voltak -, akkor a részvényt már nem lehet odaadni, hanem annak csak akkori névértéken vett pénzbeli ellenértékét valamilyen meghatározott kamat mellett - ezt a döntést hozta a kormány -, míg ha a részvény megvan, akkor pedig a '89-es, illetve '92-es törvény alapján a részvényt, illetve a jövőre vonatkozóan pedig a '92-es törvény alapján annak készpénz-ellenértékét.
Természetes, hogy ezt a döntéssorozatot is viták fogják kísérni az önkormányzatok részéről, mert abban az esetben, ha a részvény értéke például csökkent az eredeti időszakhoz képest, akkor az önkormányzat minden valószínűség szerint a készpénzre szeretne igényt tartani, viszont ha a részvény értéke ötszörösére növekedett az eredeti névértékhez képest, akkor az önkormányzat azt meg részvényben szeretné megkapni.
Az önkormányzatokat egyébként képesnek tartom arra, hogy a részvények kezelését illetően a megfelelő döntéseket meghozzák, ráadásul ebbe kívülről nem is szólhat bele senki, mert - ahogy azt már régóta próbálom a Kisgazdapárt képviselőinek magyarázni - az önkormányzatiság többek között ezt is jelenti.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)
