DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Valóban nagyon fontos törvény került az Országgyűlés elé. A magyar közjogi rendszer lényeges eleme a miniszterek, államtitkárok jogállása, a velük kapcsolatos egyéb szabályozás, többek között díjazásuk és juttatásaik kérdése.
Miniszter úr expozéjában beszélt arról, hogy ezt a törvényjavaslatot széles körű egyeztetés előzte meg. Valóban így van: a Szabad Demokraták Szövetsége részéről többek között például én vehettem ezen részt, éppen ezért kicsit furcsa helyzetben kell most elmondanom ezt a felszólalásomat. Amikor az egyeztetéssel végeztünk, úgy gondoltam, hogy ha az Országgyűlés előtt erről kell beszélnem, akkor egyértelműen azokról az eredményekről beszélhetek, amelyek az egyeztetés során kompromisszumként megszülettek, és amelyek meggyőződésem szerint és meggyőződésünk szerint jobbá tették az eredeti törvényjavaslatot.
Nos, ennek ellenére azzal kell kezdenem felszólalásomat, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői az alkotmányügyi bizottságban az általános vitára bocsátás tekintetében ellenszavazattal éltek. Ellenszavazattal, azért, mert az előterjesztés három kérdésben eltért attól, mint amiben az előkészítés során megállapodtunk. Bízzunk abban, hogy ezekben a kérdésekben megállapodásra tudunk jutni, hiszen a törvényre szükség van: az alkotmánybírósági döntés értelmében június 15-ével hatályát veszti az alkotmányellenesnek nyilvánított korábbi törvény. Ebben a kérdésben tehát nagyon sürgős a megállapodás, és bízzunk benne, hogy ez létre is fog jönni, hiszen nem hiszem, hogy ha az előkészítés során meg tudtunk állapodni, akkor ennek most különösebb akadálya lenne.
Az Alkotmánybíróság a 49/1996. AB határozatával az 1973. évi III. törvényt és a hozzá kapcsolódó, 1077/1987. számú minisztertanácsi határozatot június 15-ével hatályon kívül helyezte, mivel alkotmányellenessé nyilvánította ezeket. Azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy mulasztásos alkotmánysértés valósult meg azzal, hogy az alkotmány 39. § (2) bekezdésének rendelkezései ellenére az Országgyűlés a kormány tagjainak és az államtitkárok jogállásáról, díjazásáról és felelősségéről a szükséges kétharmados törvényt eddig nem hozta meg. Az államtitkárok tekintetében '90-ben már megszületett egy ideiglenes törvény, annak előterjesztése során már az indoklása is tartalmazta, hogy rövidesen meg fogjuk kapni az előterjesztést az átfogó rendezésre és a miniszteri jogállásról szóló törvényre. Most tudjuk érdemben tárgyalni ezt az előterjesztést.
Nagyon sok tekintetben előremutató a törvényjavaslat, és elsősorban ezt szeretném hangsúlyozni. Az Alkotmánybíróság által felvetett problémákat - a jogállás, a díjazás és a felelősség kérdését - szabályozza. Nagyon lényeges kérdés például, hogy a miniszteri felelősségnél nemcsak a politikai, hanem akár a kártérítési felelősségre is kiterjedő szabályokkal találkozhatunk az előterjesztésben.
Az expozéban elhangzott pozitívumokkal szemben azonban kénytelen vagyok hangsúlyozni azt a három kérdést - hiszen a mostani felszólalásnak ez a leglényegesebb eleme -, amelyben más a véleményünk, és amely három kérdésben az előterjesztés eltér attól, amiben az előkészítés során megállapodtunk. Ez a három kérdés a következő: a helyettes államtitkárok kinevezésének kérdése; a Miniszterelnöki Hivatal vezetésének kérdése; és végül a zárórendelkezésekben található - és nem a miniszterek és államtitkárok juttatásait szabályozó - egyéb rendelkezések kérdése. Nos, ha ebben a három kérdésben meg tudunk állapodni, nagy valószínűség szerint nem lesz akadálya annak, hogy ez a kétharmados törvény időre megszülessék.
Kezdem a helyettes államtitkárok kinevezésének kérdésével. Koalíciós kormányzás idején kiemelkedően fontos kérdés, hogy a tárcák vezetésénél a miniszteri felelősség világos legyen. A miniszteri felelősséghez elengedhetetlenül fontos az, hogy legfontosabb munkatársai tekintetében a miniszter dönthessen: kikkel tud együtt dolgozni, kikkel nem tud együtt dolgozni. Ebben a körben az előterjesztés a miniszterelnökhöz telepíti a helyettes államtitkárok kinevezésének jogkörét. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést a miniszternél kell hagyni, és az az érv, ami az alkotmányügyi bizottságban elhangzott, hogy ez nagyobb védelmet, tekintélyt biztosít a helyettes államtitkároknak, ezzel szemben aligha elégséges érv.
(12.30)
(Szili Sándort Boros László váltja fel a jegyzői székben.)
Ezért kérjük, hogy a módosító indítványainknak megfelelően a helyettes államtitkárok kinevezése majd a minisztereknél maradjon. A helyettes államtitkárokkal kapcsolatosan szeretném hangsúlyozni, hogy több kérdésben - többek között a miniszteri helyettesítés kérdésében - az előzetes megbeszélések keretében megállapodásra tudtunk jutni, nem hiszem, hogy ebben a kérdésben ez a megállapodás ne sikerülne.
A következő kérdés a 41. §-t érinti, amely a Miniszterelnöki Hivatal élén álló vezetőnek a státuszát érinti. Az előterjesztés szerint a miniszterelnök előterjesztésének megfelelően vagy miniszter, vagy pedig közigazgatási államtitkár áll a Miniszterelnöki Hivatal élén. Nem tartjuk szerencsésnek ezt a megfogalmazást, hiszen a gondolatjelben levő szövegrész, hogy "a miniszterelnök előterjesztésének megfelelően" egy közjogi lehetőség, a közjogi lehetőség dönti el, hogy a miniszterelnök minisztert vagy pedig közigazgatási államtitkárt kíván megbízni ezzel a feladattal. Úgy gondoljuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal élén ne miniszter álljon, a közigazgatási államtitkári státusz erre tökéletesen elegendő, ahogy eddig is az volt. Az önálló miniszteri felelősség mellett fennáll annak a veszélye, hogy megkettőződnek a hatáskörök a Miniszterelnöki Hivatal, illetőleg az egyes minisztériumok között, ezért nem tartjuk szerencsésnek ezt a vagylagos megoldást, amely az előterjesztésben szerepel, és hangsúlyozzuk, hogy az előkészítés során ez a variáció így nem is szerepelt, ez nem volt tárgya annak a megállapodásnak, amely alapján az előterjesztés végül az Országgyűlés elé került.
A harmadik kérdés az 55. §-t, a zárórendelkezések körében szabályozott juttatásokat érinti. Ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezzel a kérdéssel az előkészítés során nem foglalkoztunk, és az itteni rendelkezések teljesen újak. Itt kevésbé politikai, sokkal inkább szakmai jellegű problémák jelentkeznek, kodifikációs szempontból ugyanis nincs kellőképpen kidolgozva ez a kritizált 55. §.
Hogy érthető legyen, miről van szó: az előterjesztés részletesen tartalmazza azokat a juttatásokat, amelyekben a miniszterek, illetőleg az államtitkárok részesülhetnek. Ezeknek a juttatásoknak nagyon nagy része normatív, tehát ha valaki miniszter vagy államtitkár lesz, akkor a törvény erejénél fogva ezek a juttatások, kedvezmények őt megilletik. Nem minden ilyen juttatás normatív jellegű azonban az előterjesztésben. Az 54. § olyan jellegű juttatásokat sorol fel, amelyekben a kormány által meghatározottak szerint jogosult az állami vezető ezeknek az igénybevételére.
Ezek a juttatások eléggé érzékeny kört érintenek. Érintik a személyes védelem kérdését, érintik a gépkocsihasználat kérdését, és érintik a lakással való ellátás kérdését. A többi, ebben a körben szereplő juttatás viszonylag normatív jellegű, tehát az egészségügyi szolgáltatástól az üdülő igénybevételéig ezek a juttatások kevésbé jelenthetnek feszültséget, mint az első három. Nos, a probléma nem itt van. Ha a kormány a saját tagjai számára ezekben a kérdésekben egyedileg állást foglal, nincs semmi gond, a törvény erre lehetőséget biztosít, és ezt nem is lehet más szinten, mint a kormány belső rendelkezése értelmében megoldani.
Más a helyzet azonban azzal a rendelkezéscsomaggal, amely utólag került be a törvényjavaslatba, és amely az 55. § keretében az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Központi Statisztikai Hivatal, illetőleg a Gazdasági Versenyhivatal vezetői tekintetében utaló szabályokkal hivatkozik arra, hogy a minisztereknek, illetőleg államtitkároknak járó juttatásokból ők hogyan részesedhetnek. Ezzel önmagában megint nincsen semmi probléma, ha nem lenne ott az 54. §-ban az a rendelkezés, amely szerint ezeknél a személyi jellegű, egyedi döntést igénylő juttatásoknál a kormány jogosult rendelkezni. Ha ezekre a normatív szabályok mellett ezekre a konkrét, egyedi döntést igénylő juttatásokra is csak általánosságban utalunk, akkor a törvényben - észre kell vennünk - lyuk keletkezett: nincs arra nézve rendelkezés, hogy a felsorolt, nagyon fontos állami szervek élén álló vezetőknél kik jogosultak ezeket az egyedi jellegű döntéseket meghozni. Ebben a kérdésben, úgy tűnik, kodifikációs hiba történt csak, és meg vagyunk győződve arról, hogy ennek a kérdésnek a rendezésére még a vita során sor kerülhet. Enélkül azonban csapdákat rejtenénk el a törvényben, és nagyon szerencsétlen lenne, ha az erre a törvényre való hivatkozással meghozott és egyedi kedvezményeket jelentő döntések után akár a sajtóban, akár a lakosság körében, akár esetleg egy állami számvevőszéki jelentésben olyan megállapításokkal találkozhatnánk, amelyek kétségessé tehetik, hogy ezek a bizonyos személyi jellegű juttatások - különösen kényes kérdések: lakás, gépkocsi - kérdésében a törvénnyel esetleg nincs feltétlenül összhangban egy meghozott döntés. Ezt a joghézagot mindenképpen fel kell oldanunk, és meg vagyok győződve arról, hogy ez a joghézag fel is oldható.
Tehát ha ebben a három kérdésben: a Miniszterelnöki Hivatal vezetésének, a helyettes államtitkárok kinevezésének kérdésében és az egyéb személyhez kötött juttatásoknak a rendezések körében meg tudunk állapodni, aligha lesz akadálya annak, hogy a törvény a június 15-ei határidőre megszülessen. Egyéb esetben azonban, sajnálattal azt kell közölnünk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a kétharmados törvényt a jelenlegi állapotában nem tudná támogatni. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jó lenne, meg vagyok győződve arról, hogy ahogy eddig is megtaláltuk a kompromisszumokat, ebben a kérdésben is meg fogjuk találni.
Köszönöm a figyelmet. Bízom abban, hogy a törvény ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése után alkalmas lesz arra, hogy ezt az Alkotmánybíróság által is megkövetelt rendezést az Országgyűlés határidőre teljesíteni tudja. Köszönöm szépen. (Taps.)
