CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Biankó. Ő azzal nem fog visszaélni. (Aszódi Ilona Katalin: Köszönöm.) Köszönöm szépen. Az ő reflektálására, kétpercesére azt mondanám, hogy mi is hiányoljuk ennek a lehetőségét, és ez is belevág a fő gondolatmenetembe.
Elhangzott Takács Imre képviselő úr részéről Széchenyi mondása, hogy más a panasz, és más a javítani kívánás. Én az itt általam elmondottakat és sok-sok minden más kritikát ebbe a kategóriába helyezném, hogy mi javítani kívánunk, mert aggódunk azért, hogy milyen lesz a nyugdíjreform. Ez nem olyan panasznap a részünkről, amelyet ilyen módon ítélnék meg.
Teljesen egyetértek vele, hogy a fiskális és a szociális oldal közül a szociális oldalon kell legyen a hangsúly. Ez természetes. Egy nemzetnek, amelynek lelkiismerete van, törődnie kell a nyugdíjasaival, de lényegében saját magunkkal, hiszen mindenki lesz nyugdíjas. Ugyanakkor a szociális oldal nem biztosítható a fiskális oldal biztosítása nélkül. Éppen ezért vezettük elő ezt az aggályunkat is, minthogy a finanszírozhatóság most az Alkotmánybíróság nyilvánosságra hozott döntése alapján még ingatabbá vált. Ez természetes.
Az nagyon szép dolog, hogy 25 szakkönyv áttanulmányozása után született meg ez a javaslat, ez előtt meghajtjuk mi is a fejünket; de azt hiszem, hogy a lényeg mégsem a mennyiségen, hanem azon van, hogy milyen lesz a törvényjavaslat.
Göndör Istvánnak azzal a gondolatával, hogy a felelősség nem kérdőjelezhető meg, amely nyilván bírálat volt az ellenzéknek, teljes mértékben egyetértek. Nem kérdőjelezhető meg. Mi éppen eme felelősség nevében mondjuk el gondolatainkat, legalábbis én mindenképpen ezt szeretném.
Bleyer Jenő képviselő úr hivatkozott arra, hogy megtörténtek az egyeztetés és a nyugdíjas-társadalom érdekképviseleti szervei tulajdonképpen megfelelő számban jelen voltak, egyeztetni tudtak, sőt az előkészítés folyamán az ő javukra módosultak is bizonyos szabályok. Nekem konkrét tudomásom van arról, hogy például a Nyugdíjasok Pártja, amely működik, ettől ellenkező felfogást vall. Ők továbbra is kritizálják azt, amit mi: a magánpénztárakba való kötelező befizetések jellegét. Tehát van ilyen véleménykülönbség, azt hiszem, hogy még nagyon sok.
Mindezeket a reflexiókat röviden azért kívántam elmondani, mert ez is szervesen kapcsolódik a fő mondanivalómhoz, amelynek tehát a mai napon az a lényege, hogy van ez az alkotmányossági szempontból aggályos rész, ezt jó lenne a végszavazás, de az életbelépés előtt mindenképpen tisztázni, hiszen akkor még mindig ki van téve annak ez a törvény, hogy ha megtörténik a végszavazás, még mindig az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak mindazok, akik ebben továbbra is majd kételkedni fognak. Ez az egyik.
A másik pedig, hogy az Alkotmánybíróság tegnap nyilvánosságra hozott döntéseinek megfelelően itt is bizonyos módosításokat kell végezni. Én úgy gondolom, hogy mind a két téma időigényes, és talán ezért nem volt alaptalan az ellenzék aggódása ezekért az időkeretekért.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
