CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a nyugdíjreform most folyó vitájában újólag szóljak a Kereszténydemokrata Néppárt nevében. Először is vissza szeretnék térni az alapokra, habár itt most már - főleg a kétpercesek következtében - eléggé a részletek kerülnek tárgyalásra, de általános vita lévén azt hiszem, erre még vissza lehet térni. Vissza szeretnék térni arra a hárompilléres rendszerre, amely itt most javasolva van, és arra a hárompilléres rendszerre, amit mi tartanánk jónak.
Mint ismeretes, a javaslat szerinti hárompilléres rendszer egyik eleme a hagyományos felosztó-kirovó rendszer; a másik a kötelező befizetésen alapuló pénztárak funkciója; és a harmadik pedig az önkéntes tőkefedezeti rendszer. Ebből a három pillérből ki szeretném ismételten emelni a középsőt, amelyben magánpénztárak is működhetnek, és ahol az állampolgár most, ha életbe lép majd a törvény, azzal találja magát szembe, hogy törvényi előírás alapján köteles befizetni a járulékot, amiből majd ő egyszer nyugdíjat kap. Ezt továbbra is aggályosnak tartjuk alkotmányossági szempontból. Az természetes, hogy egy állampolgár számára lehet előírni kötelező adóbefizetést, lehet előírni kötelező társadalombiztosításijárulék-befizetést, mindent, amihez képest valamiféle szolgáltatás járul, vagy hozzájárul az állami kiadásokhoz.
Azonban továbbra is vitatjuk azt, hogy vajon nem alkotmányellenes-e azt előírni kötelező módon, hogy magánpénztárba befizessen az állampolgár, akkor is, hogyha ebből majd nyilván visszakapja. Erre bizonyos garanciák is jelennek meg. A garanciális elem nyilván menti a helyzetet, de az a garanciális elem az alaphelyzetet nem változtatja nem, ezért ezt mi továbbra is vitatjuk. (Zaj. - Az elnök a csengő megkocogtatásával csendre inti az egymással beszélgető képviselőket.) A mi elképzelésünk szerinti három pillér, amely összhangban van a parlament által '91-ben elfogadott koncepcióval, úgy szól, hogy legyen egy mindenkor kötelező rész, amit lényegében minden állampolgár megkap: ez nyilván attól függ, hogy egy ország mennyire tud ebben helytállni, hogy akkor is, ha nincs szolgálati idő, valami pénzt mindenki kapjon. Ez az első pillér.
A második pillér az úgynevezett munkanyugdíj lenne, amelyben nyilvánvalóan - és azt hiszem, ez játszik ebben a rendszerben központi szerepet - az számít, hogy ki mennyit dolgozott, milyen jövedelmet ért el, tehát egy erős differenciáltság mellett vagyunk a nyugdíjrendszerben.
És a harmadik pillér nálunk is egy tőkefedezeti rendszeren alapuló, de önkéntes befizetések alapján működő pénztári rendszer, amihez mi is azokat a reményeket fűznénk, hogy az ott összegyűlő tőke a gazdaságban nagyon pozitív szerepet játszik. Ennyiben mi is a tőkefedezeti rendszer mellett vagyunk, de így, hogy csak a három pillérnek az egyike ez.
Ezt vitatva és visszatérve az alkotmányossági szempontból történő bírálatunkra, fel kell vetnünk itt, az általános vitában is azt, hogy itt most egy érdekes helyzet alakult ki, mert mint tudvalevő, egy bizonyos párhuzamosság van a nyugdíjreform és az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat között. Az utóbbiban meg van célozva az, hogy itt a parlamentben megszűnjön az a képviselői jog - 51 képviselőnek jelenleg még joga van -, hogy előzetes normakontrollt kérjen.
Nyilvánvaló, hogy ha ez a jog megmarad, akkor ez esetleg ezt a nyugdíjreformot is fenyegeti, és a végszavazás előtt egy ilyen lehetőség bekövetkezése azt jelentené, hogy halasztani kell a végszavazást és így az életbelépést is. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy akármi lesz ebben a döntés, a nyugdíjreform tervezett tárgyalásának a történetéhez immár történetileg fog az hozzátapadni, hogy egy majdnemhogy versenyfutás van a két törvényjavaslat között; és várhatóan a parlamenti többség meg fogja szüntetni ezt a lehetőséget, mielőtt ennek a nyugdíjreform-javaslatnak a szavazására sor kerülne. Ez történetileg össze fog fonódni. Most nyilván nem erről van szó, de itt is megemlítem, nem értünk egyet azzal, hogy ezzel szűküljön a mindenkori - akár ellenzéki, akár kormánypárti - képviselőknek a joga.
Ezek után át szeretnék térni egy másik alkotmányossági problémára - amely már nem ilyen értelemben vetődik fel -, éspedig az Alkotmánybíróságnak a tegnap nyilvánosságra hozott döntésére, amely - csak nagyon röviden - most már nem megkérdőjelezi, hanem kimondja, hogy osztalék után nem lehet tb-járulékfizetési kötelezettséget megállapítani.
Bizonyos esetekben az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás nem vethető ki, nem szedhető be; a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóknál a minimálbér 50 százaléka bizonyos esetekben mégsem funkcionálhat, és a szerzői díjat kifizető egyes jogi személyek között kellő indok nélkül nem lehet önkényesen különbséget tenni. Lehet, hogy ezek kis szeletek, de ez az alkotmánybírósági határozat mégiscsak rávetíti az árnyékát erre a törvényjavaslatra is.
Én azt hiszem, hogy komolyan kell venni azt a nyugdíjpénztár vezetői részéről már megszellőztetett véleményt, mely szerint - ők fogalmazták ezt így - vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot, és ennek a fényében átalakítani. Én nyilvánvalónak tartom a kormány szempontjából gondolkozva, hogy ezt valószínűleg nem fogja megtenni. Ellenben valamilyen módon mégis figyelembe kell venni majd azt még itt, a módosító javaslatok során valamilyen módon, hogy az Alkotmánybíróságnak a döntései, amelyek immár megfellebbezhetetlenek, ne legyenek ellentétesek ennek a törvényjavaslatnak a finanszírozási rendszerével; hiszen itt a finanszírozhatóság az egyik legnagyobb probléma, amely az ellenzék kritikájában sokszor megjelent, és ezek a tételek bevételi oldalról még bizonytalanabbá teszik ezt a törvényjavaslatot. Erre felelni kell, erre valami megoldás kell - ha nem a visszavonás, akkor a módosítás -, és ez is időigényes.
(11.20)
Úgyhogy mindezeket figyelembe véve, amit most e két témában elmondtam, mi mégiscsak azt tartanánk helyesebbnek, ha ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája nem zárulna le csak az őszi ülésszak megkezdésekor, s addig mód lenne például az Alkotmánybíróságtól nem előzetes normakontrollt kérni, hanem az általam felvetett témában előzetes véleményt kérni, mert ilyen eljárás is lehetséges. Tehát bizonyos dolgok tisztázása után lehetne megnyugtatóbban lezárni majd az általános vitát.
Én a kétperces felszólalás lehetőségével azért nem éltem az előbb, hiszen a rendelkezésemre állt ez a lehetőség, és még időkeretben vagyok, ezért engedjék meg, hogy egy-két, itt már elhangzott dologra is reflektáljak.
Aszódi Ilona Katalin - szerintem teljesen jogosan - felvetette, hogy más az előkészítés és más a törvénytárgyalási időszak. Tehát itt is jobban meg kellene lenni annak a kontaktusnak, amit ő hiányolt, a lakossággal való beszélgetésnek, a képviselők fórumának, ahol még ezt jobban körül lehetne járni. Egyébként szeretném bejelenteni, tisztelt elnök asszony, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt időkeretéből Aszódi Ilona Katalinnak rendelkezésre bocsátunk összeget... (Derültség.), időt, összeget nem, amennyiben ezt kéri, nem tudom, hogy él-e majd vele.
