DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a késői órában mindenképpen fontos lesz elmondani azt, amit a műemlékek jellege, a műemléképületek megérdemelnek, különösen is azért, hogy az egyházi jellegű műemlékekről kívánok önöknek szólni.
1. A második világháborút megelőző időben a magyar történelmi egyházak működésének személyi és tárgyi feltételei biztosítottak voltak. A háború után azonban olyan pusztítás vette kezdetét, amely még a háborús sebeknél is mélyebb nyomot hagyott az egyházak életében. Drasztikusan megszüntették a gyülekezeteket, egyesületeket, az egész országban egyetlen éjszaka alatt elhurcolták és internálták a szerzeteseket, lelkészeket. Elkobozták az ingóságaikat, elvették a szociális és egészségügyi intézményeiket, iskolákat, főiskolákat, kollégiumokat, majd az egyházak legfontosabb anyagi alapját, a földbirtokokat. Következett a negyven évig tartó vegetáció, az egyházi műemlékek állagának megóvására irányuló törekvések szerény eredményekkel járó időszaka, amikor az egyházak működésének tárgyi és személyi feltételeit a hívek szerény adományai biztosították.
2. A rendszerváltást követően hamarosan elfogadta az Országgyűlés ezt a törvényt, amely megszabadította az egyházakat az állam elnyomásától, és lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást. Az 1990. évi V. törvény preambuluma hangsúlyozta, hogy a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek, a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési, oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységet is ellátnak, és jelentős szerepet töltenek be az ország életében, a nemzeti tudat ápolása tekintetében. A törvény egyértelművé tette az állam és az egyház viszonyát, és hangsúlyozta, hogy az egyházak, az egyházi jogi személyek intézményeket létesíthetnek és tarthatnak fenn, továbbá azt, hogy céljaik megvalósításához szükséges mértékben gazdálkodhatnak, az egyházi célra használt épületeket részlegesen hasznosíthatják, temetőket tarthatnak fenn. E törvény kihirdetésével tehát lehetővé vált az egyházi ingatlanok, köztük a műemlékek fokozottabb védelme, állagának megóvása, felújítása.
3. A törvényjavaslat általában szabályozza a műemlékek védelmének kérdéseit, de ezen belül megkülönböztetett figyelmet fordít az egyházi műemlékekre. Egyértelműen következik az a javaslathoz kapcsolódó mellékletből, amely felsorolja a kiemelkedő történeti, kulturális és műemléki értékük miatt az állam tulajdonából ki nem adható műemlékeket, amelyek között sok egyházi jellegű ingatlan található. Az 1950-es években igazságtalanul elvett ingatlanok az állami és egyéb tulajdonból az 1991. évi XXXII. törvény alapján egyházi tulajdonba kerülnek. Ebben a körben olyan ingatlanokról van szó, amelyek az egyházak alapvető funkcióinak ellátásához szükségesek. A fenti jogszabály alapján megállapodást kellett kötni a jelenlegi tulajdonosokkal az ingatlanok visszaadásáról. Egyes önkormányzatok önként, ellenszolgáltatás nélkül adták vissza a volt egyházi ingatlanokat, míg másutt még ma is vitatják a visszaadás feltételeit. Az egyházak egyértelműen meghatározták azt, hogy mely ingatlanokra tartanak igényt, tehát a lista elkészült. Így közismertté váltak az egyházak igényei. Ez viszont azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy ezeknek az épületeknek a fenntartása a jelenlegi tulajdonosoknak már nem érdeke, a renoválást, az állagmegóvást megszüntették, mert a törvény nem rendelkezik arról, hogy milyen állapotban kell visszaadni azokat. Ismeretes, hogy a törvény tízéves határidőt szabott a listára felvett ingatlanok visszaadására, de félő, hogy addigra több ingatlan lakhatatlanná, életveszélyessé válik.
4. 1990 tavaszán Horn miniszterelnök úr találkozott a történelmi egyházak vezetőivel, és türelmet kért, mert az ország gazdasági helyzete miatt nincs fedezet az ingatlanok visszaváltására. Az egyházak képviselői elfogadták a javaslatát, miszerint 2001-ig kerüljön sor az egyházak természetbeni kárpótlására, a többi ingatlanért viszont pénzbeni kárpótlást kérhetnek az egyházak. Ez a pénzbeni kárpótlás húsz év alatt történne meg. Sajnálatos az, hogy a viták során megfeledkeztek arról, hogy a visszakért ingatlanoknak legalább egyharmad része műemlék, és karbantartásuk elmulasztása felbecsülhetetlen vagyoni és nem vagyoni károkat okozhat. Fentiekre tekintettel feltétlenül szükséges lenne a listáról kiemelni a műemléki ingatlanokat, és azok tulajdonjogi helyzetéről, sorsáról külön gyorsított eljárásban dönteni. Véleményem szerint az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak erre fel kell figyelni, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni.
5. Végezetül a törvényjavaslat azon rendelkezéseire hívjuk fel a figyelmet, amely szerint a műemlék védelme nem csupán az ingatlanok, hanem az ingóságok védelmét is jelenti. Az egyházi tulajdonú ingatlanok berendezési tárgyaira is vonatkoznak a törvény rendelkezései. A templomok, kegyhelyek, imaházak tehát jogi és fizikai értelemben is műemléki egységet képeznek. A fokozott védelem az ingatlantartozékra is, alkotórészre is kiterjed.
Nagy tisztelettel kérem az Országgyűlés valamennyi alkotó tagját, hogy ezeket az elképzeléseket, mint az előttem hozzászólók is szinte egybehangzóan kérték, ezeknek az óriási nemzeti értékeknek, akár állami, akár egyházi tulajdonban vannak, a fokozott őrzését támogassák, és a második világháború következménye, majd azt követő évtizedek alatt... - ezeknek a műemlékeknek a fenntartása Magyarország felbecsülhetetlen értékét képezi. Köszönöm a türelmüket, hogy meghallgattak. (Taps.)
