DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt napok eseményei ismét elengedhetetlenné teszik, hogy beszéljünk a társadalmi békéről, és arról, hogy mit tesznek, tehetnek a parlamenti pártok a társadalmi béke fenntartásáért. Egy évtizede küszködik a magyar társadalom a gazdasági átalakulással, korábbi piacainak elvesztésével, a versenyképtelen ipar leépülésével, a mezőgazdaság válságával, munkahelyek százezreinek megszűnésével, a kétszámjegyű inflációval és bizony milliók elszegényedésével.
A mindenkori kormány és a mindenkori parlament a rendszerváltás óta a kiutat keresi ebből a válságból, ebből a helyzetből. Más és más módon, egyes helyeken bátrabban, máshol óvatosabban, így van ez minden országban térségünkben. Bármelyik volt szocialista országra tekintünk, mindenhol azt látjuk, a gondokat csak konfliktusokon keresztül tudják a kormányok megoldani, de még a megoldást halogatni is csak így tudják.
Teljesen természetes, hogy egy szabad országban a különböző társadalmi csoportok: a vasutasok, a diákok, a gazdák, a pedagógusok vagy a húsosok a maguk érdekeit nézve tiltakoznak, s ehhez a szokásos eszközöket, akár tüntetést, sztrájkot is igénybe vesznek.
A kormány és a parlament dolga az, hogy ilyen helyzetben tárgyaljon az érintettekkel, megpróbáljon olyan kompromisszumot találni, amely számukra is elfogadható, ugyanakkor nem veszélyezteti a közteherviselést, az ország hosszabb távú érdekeit is szem előtt tartó kormányzati politika megvalósítását. Ez a kormány minden eddigi tiltakozó megmozdulás esetén is ezt tette, akár az egyetemi hallgatókkal, akár a vasutasokkal, pedagógusokkal vagy - mint a közelmúltban - a gazdákkal, leült tárgyalni. A kormány tárgyalt, megegyezett, a parlament pedig törvénybe iktatta a kompromisszumot.
Mit tapasztalunk most? A kormány azonnal tárgyalni kezdett a Kiskőrösön szerveződő gazdák képviselőivel, megegyezésközeli kompromisszum látszott születni, s ezt az ellenzéki pártok egyetértésével iktatta törvénybe az Országgyűlés. A Kiskőrösön alakult érdekképviselet az elmúlt hetekben azonban nemcsak kihátrált a megállapodásból, hanem egyre egyértelműbben politikai követeléseket fogalmazott meg. Ahogy fogynak a demonstráción a támogatók, úgy válnak egyre szélsőségesebbé megnyilvánulásai.
Az ellenzéki pártok egy része nemhogy támogatta minden követelésüket, de még radikálisabbra is sarkallta őket. A Kisgazdapárt a maga bevallása szerint részt vett és részt vesz a tiltakozás szervezésében, és szervezett tüntetést ott is, ahol a gazdák ezt maguktól nem tették. A párt elnöke erre a feladatra körlevélben hívta fel a tagság figyelmét. Az újabb tüntetéseken már szó sincs adóról, tb-járulékról, őstermelői igazolványról, csak liberál-bolsevista kormányról, előrehozott választásokról, sőt legújabban az alkotmányos rend elleni erőszakos fellépésről.
A Metész nyíltan a jobboldali radikális MIÉP-pel fog össze. Ez még nem érdemelne önmagában szót, nem növelné a Metész-megmozdulások egyre csökkenő súlyát. De a Kisgazdapárt és a KDNP asszisztál a parlamenten kívüli erők politikai tüntetéséhez, szónokokat állít ezekre a rendezvényekre. Ezzel az összejöveteleken elhangzó, a parlamenti demokráciával aligha összeegyeztethető jelszavakhoz, követelésekhez adja a nevét. A Kisgazdapárt és a KDNP is ott van tehát bizony az FM ablakának beverése, a tévéoperatőr megtámadása és a parlamenti kapuk betörésével, tisztogatással, sínfelszedéssel fenyegetők mögött.
Minden országban vannak szélsőségek, vannak nem túl jelentős politikai erők, amelyek az emberek elégedetlenségére építve kívánják felborítani az alkotmányos rendet, s így növelni a maguk politikai súlyát. Ezzel elbír egy demokratikus társadalom, ha a demokratikus politikai erők abban egységesek, hogy az ilyen eszközöket elutasítják. Ezt kellene csinálni ebben a parlamentben is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
