LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon remélem, hogy nemcsak a borban, de a bortörvényben is igazság lesz, és az igazság működni fog - az a valóság, amivel együtt élünk. Meggyőződésem, hogy a miniszter úr expozéja, a kormány előterjesztése, a bizottságok vitái és a bizottságok által megfogalmazott vélemények, valamennyi eddig megszólaló ellenzéki és kormánypárti vélemény lehetőséget ad arra, hogy egy jó, megnyugtató bortörvény szülessen, és kedvezően módosuljon a hegyközségi törvény.
A szőlő- és a borkultúra Magyarországon sokkal több, mint egyszerűen a mezőgazdaságnak egy ágazata. A magyar történelmi borvidék a világ minden tájára exportált, és exportál már évszázadok óta. A bor - nemcsak a tokaji aszú - híressé tette Magyarországot messze földön is. A borkultúra kultúrát teremtett más területeken: ott, ahol szőlőt műveltek, bort készítettek, számtalan eszközre volt szükség, ez kedvezett az ipar fejlődésének nemcsak a magyar középkorban, később is, ma is. A múlt században és ennek a századnak az elején az Alföldön a szőlő segített a talajt megfogni, művelhetővé tenni, és kenyeret, megélhetést adott és ad ma is.
A magyar bor hatalmas kincs, amely európai uniós csatlakozásunkkal újra az lehet, mint fénykorában. 1945 után ugyan elveszítettük hagyományos piacainkat, de a rendszerváltás óta eltelt években lassan visszaszerezzük őket. A szőlő- és bortermelés mutatja talán a leggyorsabban, hogy mire képes a magyar gazda, ha hagyják kibontakozni tehetségét, évszázados hagyományait, ha saját gazdaságát művelheti. A tagi földek kiadása és a kárpótlás lehetővé tette az egyéni szőlőbirtokok létrejöttét és megerősödését. Ez többek között a történelmi borvidékeken a sikerek sokaságát hozta, és ez nemcsak a borok arany- és ezüstérmeit jelenti, hanem a gazdák anyagi sikereit és vele a magyar szőlősgazda jó hírnevét a világban.
A szőlő- és borgazdaság jogos kívánsága, hogy egységes törvény rendezze gazdasági viszonyait.
(15.00)
Szerencsére az exportpiacok biztosításának területén már leraktuk az alapokat 1993-ban és '94-ben, így Magyarország az Európai Unióval a bor kivitelével kapcsolatban szerződést kötött, amely 1998-ig érvényes. Tudnunk kell azonban, hogy az unióban folyamatosan csökkentik a bor termőterületét; 15-20 százalékos túltermelési többlet van az unió tagországaiban együttvéve, és ennek következtében hamarosan kezelhetetlen mennyiségű eladatlan borfelesleg halmozódik fel. A számítások szerint 2000-re 40 millió hektoliter borfelesleggel kell számolnunk.
Ennek következtében intervenciós rendszer működik az unió tagországaiban, amelynek egyik alapvető formája az ültetvény területi korlátozása. Az intervenció részben telepítési tilalommal, részben pedig az ültetvények kivágásának támogatásával, premizálásával működik. Tíz év alatt több mint 500 ezer hektár szőlőültetvényt számoltak fel az unió országaiban. Csak a spanyolok ez idő alatt 221 ezer hektár szőlőültetvényt vágtak ki, de Franciaországban is több mint 100 ezer hektár ültetvényt semmisítettek meg. A telepítés pedig csupán évi 10 ezer hektár volt az unió egész területén. Látható tehát, hogy a bor- és szőlőtermesztés az unió számára rendkívül fontos és rendkívül érzékeny kérdés.
Nem vitás, hogy amikor Magyarország az unió tagja lesz, ránk is kiterjesztik a telepítési tilalmat, és számolni kell az ültetvény területi csökkenésével is. A gazdasági folyamatok következtében Magyarországon prémiumok nélkül is igen nagy mértékben csökkent az ültetvényterület az elmúlt évtizedben. Az 1980-as években 184 ezer hektár szőlőültetvény volt, ma pedig megközelítőleg 130 ezer hektár, tehát tíz év alatt csaknem 55 ezer hektár szőlőültetvényt számoltak fel a termelők önként, a saját költségükre.
Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a szőlőtermelés mennyisége is: 837 ezer tonnáról 620 ezer tonnára. Szerencsére a hatékonyabb gazdálkodás következtében az átlaghozam növekedett. Számunkra most az is fontos, hogy az uniós belépésig ne kelljen a gazdáknak kényszerűségből felszámolniuk ültetvényeiket, mert az uniós tagságot követően már egyszerűen nem lesz mód helyreállítani a megsemmisülő szőlő- és bortermelő helyeket. Ma 1 hektár szőlő telepítése megközelítőleg 3 millió forintba kerül, és ez az új ültetvény négy évig nem hoz hasznot. Ebből látszik: milyen nagy kár a kivágott szőlőért. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a kivágott ültetvényeket a belátható jövőben nem fogjuk tudni pótolni.
A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvénynek elsősorban a termelői bázist kell megvédenie, elsősorban a szőlőtermelő gazdák érdekeit kell szolgálnia. Ez az egész ország gazdasági érdeke. A most tárgyalt törvénytervezet egészében véve alkalmas erre a feladatra. Reméljük, hamarosan elkészül a borkönyv, amely egységes és részletes szabályozást fog adni a törvényben nem tárgyalt kérdésekben is. A törvény egészében véve tehát alkalmas, de a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint több ponton szükséges kiigazítani, pontosítani.
Az országban az évtized egyik legjobb szürete történik most, ezekben a napokban, hetekben, jó lesz a termés, és jó lesz a bor minősége is, amely belőle készül. Csak éppen az ára lehet kedvezőtlen. A sajtó arról számol be, hogy a felvásárlási árak 20 százalékkal is elmaradhatnak a tavalyitól. Egyes vélemények szerint 1 millió hektoliter eladatlan borkészlet van most az országban, a szüret idején.
Miközben a fáradságos munkával, gondosan készült borok egy része eladhatatlan, vagy éppen nagyon olcsó áron adható csak el, addig az egészségkárosító csinált borok szinte korlátlan mennyiségben jutnak el az emberekhez. A borhamisítás akkora üzlet, hogy abba állítólag már az olajmaffia is beszállt. Jó üzlet a bort hamisítani, mert nem kell hozzá szőlőföldet vásárolni, szőlőt telepíteni, a szőlőt négy évig művelni, hogy termőre forduljon, nem kell a szőlőt szüretelni, a bort sok munkával elkészíteni, és nem kell semmiféle adót fizetni.
Ami azonban a maffiának jó üzlet, az rossz a tisztességes Magyarországnak. Rossz annak, aki megvásárolja az olcsó folyadékot, mert a csinált bor károsítja az egészséget. A legtöbb hamis borban csak alkohol, víz és aroma van, hiányoznak belőlük a bor természetes anyagai. Rossz a szőlősgazdának, a bortermelőnek, mert a bor literjének előállítása 60-70 forintba kerül, de a hamis bort már odaadják 50 forintért is, így a valódi jó minőségű bor látszólag drága lesz. Az eladatlan borkészletek egy részéért - vagy akár az egészéért is - a hamis bor a felelős. Rossz az egész országnak, hiszen a magyar bor jelképe is Magyarországnak, a borhamisítás hírei eljutnak a világba, és rombolják a magyar bor presztízsét - és így az országét is.
Tisztában vagyunk vele, hogy egyetlen törvénnyel a borhamisítás nem akadályozható meg. Helyes, hogy a törvénytervezet szigorítja a hamisítás büntetési szankcióit, de ahhoz, hogy eredményt érjünk el, szükség van az állam elszántságára. A hamis bor készítőjének szembe kell néznie nemcsak a bírság összegével, hanem egy teljes államigazgatási ellenőrzési folyamattal. A bírságot követően legyen kötelező az adó- és a társadalombiztosítási ellenőrzés, és esetleg ennek következményeképpen a szigorú bűnvádi eljárás is. Ha az állam - mint eddig - bizonytalan magatartást tanúsít, szinte eltűri a hamis bor készítését, akkor az emberek ezt látják, és levonják a tanulságot. Csak egy elszánt és erőteljes kormánypolitika vethet véget a borhamisításnak, az emberek egészségkárosításának.A Magyar Demokrata Fórum határozott álláspontja az, hogy ezen a területen is szükség van a kíméletlen rendteremtésre, a tisztességes emberek védelmére. A borhamisítás elleni küzdelem Magyarországon törvényi szinten 1892-ben kezdődött, és azóta összesen hat törvény foglalkozott a borhamisítással - ez a hetedik. Az 1893. évi XXIII. törvénycikk már pontosan meghatározta a mesterséges bor fogalmát: mesterséges a bor akkor, ha nem kizárólag szőlőből, illetve mustból készül, és a tisztított szeszen és borpárlaton kívül bármi mást hozzáadtak. A szabályozás már ekkor tiltotta a mesterséges bor készítését, raktározását, forgalomba hozatalát, illetve a borok készítéséhez szükséges anyagok forgalmazását. A jogkövetkezmények pénzbüntetés és elzárás voltak. Az 1936. évi V. törvénycikk rendelte el először a nemesebb borfajtákhoz az állami ellenőrzőjegy használatát. A törvénykezés fél évszázad során egyre pontosabb lett, és egyre differenciáltabb, tendenciaszerűen súlyosbodtak a büntetések.
A szocializmus évtizedei alatt azonban az állam és a törvények tekintélye súlyosan meggyöngült, maradtak a szigorú törvények, de a betartásukkal senki sem foglalkozott. Jól emlékszem a '70-es években Zám Tibor szociográfus munkásságára, talán emlékeznek képviselőtársaim, "Bormelléki zsiványságok" címmel jelent meg a kecskeméti Forrásban egy sorozata, amelyben megpróbálta feltárni főleg a Bács-Kiskun megyében tapasztalható zsiványságokat, és milyen kemény ellenállással kellett a hivatalos politika részéről is szembenéznie Zám Tibor szociográfusnak. Sok-sok megállapítása ma is igaz.
Ma azonban újra szükség van az állam tekintélyének növelésére, a törvények tiszteletben tartására. A puha diktatúrát fel kell hogy váltsa kemény demokrácia az állampolgárok és az állam magatartásában is. A törvényi szabályozásnak és az állami eljárásnak tisztának, világosnak és elszántnak kell lennie ezen a területen is. Elszántnak kell lennie, mert csak így lehet megvédeni százezrek egészségét, a bortermelők fáradságos munkával előállított értékeit és a magyar bor jó hírét.
Üdvözöljük a szőlőtermelésről és borgazdálkodásról szóló törvénytervezetet, amely ebben az irányban hathat. Ugyanakkor a 75. § szankcióját önmagában nem tartjuk kielégítőnek. Szükség van arra, hogy más törvények és államigazgatási eljárások is kiegészítsék. Javasoljuk a 44. § kiegészítését, amely csak a forgalomba hozatalt tiltja a hamisított termék esetében. Ezt feltétlenül szükséges kibővíteni az előállításra és a tárolásra vonatkozó tilalommal is. A fentieken kívül szükség van a bortörvényen túlmutató törvényi szabályozásra is a borhamisítással kapcsolatban.
(15.10)
Még ennél is fontosabb azonban, hogy legyen szilárd akarat a vétkesek felderítésére, megbüntetésére.
Ugyancsak Bács-Kiskun megyei példa a borkommandó megjelenése, amely hatásosan próbálja megállítani az illegális borkereskedelmet, ugyanakkor több pénz kellene a rendőrségnek a megfelelő területekre, hogy szinte az egész országban ez a borkommandó képes legyen megállítani a borhamisítást, illetve a forgalomba hozatalt.
Szükséges, hogy a törvény szövege teljesen egyértelműen foglaljon állást az ültetvények ellenőrző szervével kapcsolatban. Mivel a szőlőültetvényekre a telepítő a termőre fordulásig állami támogatást kap, ésszerű, hogy négy évig, vagyis a termőre fordulásig valóban az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet lássa el az ültetvény felügyeletét, vagyis az a szerv, amelyiktől függ az állami támogatás - köszönöm, hogy bólogatnak.
Javasoljuk, hogy a törvény szövege mondja ki: az ültetvény termőre fordulásáig az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet a felügyeletet ellátó szervezet, de a termőre fordulástól kezdve a hegyközség. Ezzel egységes és lyukak nélküli ellenőrzési rendszert hozhatunk létre. A termelési sajátosságok miatt objektíve tartom lehetetlennek és értelmetlennek azt, hogy a bort a jövedéki törvény hatálya alá vonják.
Súlyos probléma napjainkban is a kukoricadarából és nitrogénalapú műtrágyából történő "bor"-előállítás, amit valóban csak szigorú eredetigazolással lehet kiszűrni. Ezért támogatom azokat a szabályokat, amelyek a tőkétől a palackig biztosítják a bor útját. Nem ringatom azonban illúziókban magam: amíg van hivatalos okmány, mindaddig lesz hamisítás is, tehát szükségszerű az igazoló okiratok meglétének és valódiságának ellenőrzésére megfelelő kontrollszervezetet felállítani.
Mind a hegyközségről szóló törvénnyel, mind pedig a bortörvénnyel kapcsolatos részletes indokolást, a módosító indítványokat, azok szakszerű elemzését természetesen a Magyar Demokrata Fórum nevében a későbbiekben Bogárdi Zoltán képviselő úr fogja elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
