IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövő magyar szőlőtermelése és borászata meghatározott, szorosan szabályozott útra kerül a bortörvény megalkotásával és a hegyközségek aktív szerepvállalásával. Nekünk, törvényhozóknak kötelességünk, hogy lehetőségeink és képességeink szerint elemezzük a törvény várható hatásait, befolyását az ágazat fejlődésére, életképességére.
Mint kereszténydemokrata és a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának tagja elsősorban azt a kérdést vizsgálom, hogy a szőlőtermelő mint a borágazat alappillére milyen helyzetbe kerül, milyen lehetőségek nyílnak meg számára, nem rak-e elviselhetetlen, bürokratikus és anyagi terheket vállára ez a törvény.
Mindjárt felmerül egy kérdés, amelyet a törvény nem vesz figyelembe, nevezetesen, kinek milyen arányban függ az egzisztenciája, esetleg egész családjának megélhetése a szőlőtermelés jövedelmezőségétől. Nincs ilyen statisztika, nem is lehet cikkelyekbe foglalni az így kibukkanó esetleges érdekkülönbségeket, de az egész gazdasági környezetet kell úgy szabályozni, vagyis úgy élni hagyni, hogy a szőlőtermelés - éghajlati adottságainkat is figyelembe véve - kifizetődő legyen.
A szőlőkultúra telepítési költségei, magas élőmunkaigénye, érzékenysége megköveteli a kiszámíthatóságot. Borexportunk, beleértve az ide látogató külhoniak által elfogyasztottat is, országképünk gazdaságához, kulturális színvonalához nagyban hozzájárul. A turisztikai iparág fontos eleme, mint ilyen megérdemli, esetenként megköveteli az állami szubvenciót, a kielégítő fejlesztési forrás rendelkezésre bocsátását.
Természetesen idetartozik az eredetvédelem, a minőségvédelem érdekében megtett feladatok szükséges pénzügyi támogatása. Világosan kell látni, hogy egy alacsonyan szervezett struktúrából, ahol a kialakult állapotoknak jelentős haszonélvezői vannak, jelentős energiabefektetés szükséges, hogy egy magasabban szervezett, új érdekviszonyokat is létesítő struktúra létrejöjjön, illetve ennek létrehozásához ez az energiabefektetés létrejöjjön. Természetesen ez az energiabefektetés elsősorban a kormányzat részéről pénzügyi befektetést jelent, hogy ez a pénzügyi befektetés generálja azt a szellemi kapacitást, azt az élőmunkát, amely létrehozza ezt az új struktúrát, amely működtetni képes az új rendszert.
Ezen a területen jelentős hiányosságok mutatkoznak. Kötelező érvénnyel hoztuk létre a hegyközségeket, de a működésükhöz feltétlenül szükséges végrehajtási utasítások késtek. A beígért anyagi támogatás nem érkezett meg, a jelenlegi is a szükséges 300 millió forint helyett mindössze 70 millió forint. Ennyi van ugyanis a '98. évi költségvetésben beállítva.
A szőlőtermelő magára van hagyva, sokkal nagyobb mértékben ki van szolgáltatva a piac hullámzásának, mint bármely hagyományos piacgazdasági bortermelő ország szőlőtermelője. A fentieket magunk előtt kell látnunk, hogy a jelenlegi törvényalkotásból ne a bennfentesek játéka, rejtett monopóliumok kialakítása legyen, hanem a szőlő-borágazat nemzeti érdekeket szolgáló talpra állítása, a szőlőtermelő megbecsülésén keresztül.
A bortörvényt vizsgálva az szerkezetében megfelel a követelményeknek, de kidolgozottsága, tévedései jelenlegi formájában nem teszik alkalmassá a bevezetésre. Sajnálatos ez, mert a szakma képviselői, a felállt hegyközségi szervezet ideális partnere az érdemi törvényalkotói munkának, hiszen a saját bőrükre megy a játék.
(14.10)
Remélhetőleg módosítójavaslat-csomagokkal javíthatók lesznek a hibák, és az új törvény lehetővé teszi a szőlő- és bortermelés, a -forgalmazás átfogó, keretjellegű szabályozását, a minőség és az eredetgarancia teljes körű megvalósítását, biztosítani tudja az ágazat európai uniós harmonizációjának jogi hátterét és a magyar szőlőtermelés és borászat értékeinek, érdekeinek a védelmét. Úgy gondolom, hogy a miniszteri expozé bizalmat adott arra, hogy a kormányzat ezeket a javaslatokat megfelelő érzékenységgel és empátiával kezeli, s úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági bizottság is ennek a szolgálatába fog állni.
Részleteiben nézve néhány kérdést vetek fel, melyek elsősorban a végrehajthatóságot érintik, és elsősorban a hegyközségek vonatkozásában. Ilyenek az érintettek körét szabályozó szakaszok, nevezetesen a szőlőültetvény meghatározásánál az 500 négyzetméterre való leszállítás. Ez véleményem szerint alacsony. Magyar viszonylatban, különösen a borvidékek döntő többségénél, ez olyan kiskerti jellegű terület, amelyet nem fog tudni kezelni a hegyközség. Természetesen ez sok vonatkozásban indokolható. Statisztikai szempontból szükséges, hogy az ország szőlőültetvényeinek a számbavehetősége megtörténjen. A '30-as években nemcsak az 500 négyzetméternél nagyobb szőlőültetvényeket, hanem gyakorlatilag minden gyümölcsfát számba vettek az országban. Ilyen szempontból természetesen előny, hogy ez az érték alacsonyabb. Indokolható ez az EU-csatlakozási kérdéskörrel is, hogy a magyar aktív szőlőfelületet mindenképpen nagyobbnak tüntessük fel. Véleményem szerint jelen pillanatban fölösleges ezzel a változtatással terhelni ezt a törvényt, maradhatna az 1500 négyzetméter.
Nagyon adminisztratív ízű az új hegyközség alakítása egy településen, amely az 500 hektárról 1000 hektárra teszi azt az árutermelő szőlőültetvényt, amelynél új hegyközség alakítható. Meg kell gondolni, hogy szükséges-e ezt a beavatkozást jelen pillanatban megtenni.
A felvásárlásra vonatkozó évi 7 mázsa szőlő vagy 8 hektó bor meghatározás Hegyalján sok is lehet, máshol pedig nevetségesnek tűnhet. Célszerűbb volna ezt is a hegyközségre bízni, és 1-20 hektoliter közötti intervallumban meghatározni keretjelleggel.
A hegybíróság bevezetése fokozza a rendszer rugalmasságát. Üdvözlendő a javaslat, mindenképpen támogatandó.
A bortörvény szigorúan tételes kritikájától eltekintek, ismerve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által jóváhagyott módosító javaslatok tömegét és a miniszteri expozéban elhangzottakat. Néhány kérdés azonban így is felmerül. A szőlőkataszter szerinti III. osztályú területen hogyan lehet biztosítani a borászati infrastruktúrát, ha a törvény kizárja ennek létesítését. Ez egy nagyon lényeges kérdés elsősorban az alföldi borvidékek vonatkozásában.
Miért kell a borkülönlegességeket palackos érleléskor is évente minősíteni? Valószínű, hogy egyszerű konszenzus alapján kiküszöbölhető ez a felesleges művelet, hiszen ha egyszer egy különleges minőségű bort minősítettek az egyik évben, nem valószínű, hogy az az érlelés idején rosszabb lesz, vagy olyan feltételek közé kerül, hogy az értékesítésbe nem vonható be. Az eladásból vagy egyéb fogyásból eredő kérdéseket az adminisztrációban természetesen rendezni kell.
Jó-e bemerevíteni a tokaji borkülönlegességeket törvényi szabályozással? Vagyis azt a kérdést teszem fel, hogy szükséges-e ilyen mélységig törvényben szabályozni ezeket a borkülönlegességeket.
Felmerül a kérdés, hogy ez mindenképpen egy merevséget idéz elő az ott előállított borkülönlegességek tekintetében. Ismert a világpiaci tendencia, hogy egyre fantáziagazdagabbak az egyes borvidékek a különleges borok létrehozásában. Úgy gondolom, hogy mindenképpen teret kell adni a Magyarországon is tapasztalható ötletgazdagságnak, annak a kreativitásnak, amely ezen a területen megnyilvánul a különleges borok létrehozása tekintetében. Természetesen bizonyos termékeket, amelyek esetleg több évtizedre vagy több évszázadra is visszatekintenek, védeni kell, de nem biztos, hogy ennek törvényi szabályozást kell adni.
Nagy kérdés még, hogy hogyan fog megbirkózni a jelenlegi szabályozás a zárt borvidék kialakításának kérdéseivel, hiszen a törvényben nem látszik elég jó harmónia a palackozás viszonylag szigorú feltételeivel és arra, hogy a borvidékeken belül történjen meg ez az esetleges palackozás, hiszen ennek financiális kérdései is vannak. Ha azt nézzük, hogy a palackozás kritériumait hogyan tudja egy ilyen feladatot felvállaló kisebb gazdaság biztosítani, akkor nagyon sok kérdés felmerül ezen a területen.
Mindenképpen azt javaslom, ragaszkodjunk ahhoz, hogy a bizonyítványok és azok a garanciák, amelyeket a bor minőségével, eredetével, illetve a szőlő eredetével szemben támasztani kell, legyenek megalapozottak, egy adott helyről származtathatóak, és mindig a legközvetlenebb helyről, tehát a hegyközségtől származzanak ezek az alapadatok, amelyek védve legyenek - és ez adja a garanciát.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nem szerencsés az a megoldás, ha később próbálunk ezekre az alapadatokra még bizonylatokat és olyan szabályozásokat építeni, amelyek pontosan az alapadatok megbízhatóságát kérdőjelezhetik meg. Kevés adattal és biztos adattal érdemes dolgozni, hogy a termelők is eligazodjanak benne, és az egyszerűsége miatt meglegyen az az empátia érzése is a szőlő- és bortermelőnek, hogy érdemes ezzel foglalkozni, az eredetvédelem és a minőségvédelem igenis meghozza az üzleti hasznot is, s akkor bizonyosan nem lesz ennyi problémánk a jövőben a borhamisítással és az egyéb, ezen a területen tapasztalható visszaélésekkel.
A magam részéről mindenképpen üdvözlöm, hogy végre sor került a bortörvény megalkotására.
(14.20)
Remélem, hogy a módosító javaslatokkal olyan törvény születik, amelyet a szőlőtermelők is örömmel fognak az alkalmazásba venni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)
