GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az eddigi felszólalások és a nagyon korrekt bizottsági vélemények, ismertetések is bizonyítják, hogy a korábban a termőföldtörvény vagy az agrárgazdaságról szóló törvény - amely politikai jellegű vitákat is kiváltott - után kimondottan szakmai törvény a T/4760. és 4761. törvényjavaslat, melyek előttünk fekszenek. Egyértelműen szakmai törvényjavaslatok, és egyértelműen konszenzuskeresés igényével - a bizottságokban is gyakorlatilag ezt lehetett látni - merültek fel. Azt hiszem, a szakemberek, a szőlőtermesztők, bortermelők nagyon régóta vártak a hegyközségről szóló törvény módosítására, mert nagyon sok olyan problémát kell megoldani, amely nemcsak azt a több tízezer embert, a szőlőtermelő, bortermelő embereket érinti, hanem az egész társadalmat.
A bor valóban nagyon-nagyon bizalmi kérdés, egy olyan élelmiszer, amely különleges jellegénél fogva - Bálint György képviselő úr szavait idézve - nemcsak ital a fogyasztók szempontjából, hanem nagyon sok tízezer embernek valóban kenyere is. Ezt a két törvényjavaslatot abból a szempontból szeretném a Független Kisgazdapárt nevében bírálni - nem olyan hevesen, hiszen szakmai törvények, és jobbító szándékkal, de mindenképp azzal a szándékkal -, hogy akiknek kenyere ez a szőlőtermesztés, bortermelés, javítja-e a helyzetüket, segíti-e ez a két törvényjavaslat, ha elfogadásuk után törvényre kerülnek, és gyakorlatilag tényleg segítik-e az érintett embereknek az életét.
Mindenki egyetért, az egész agrártársadalom, de gondolom, az egész társadalom is - hiszen az exporttervek teljesítése miatt nemzetgazdasági érdek is, hogy minél több bort tudjunk exportálni -, hogy nyilván csak akkor tudunk az Európai Unióba és a többi országba, akár a világ más országaiba is exportálni, hisz mindenhol már csak a minőségi termést veszik át, ha tudjuk igazolni az eredet-, származásvédelmet, a fajtát, és a többi, azokat a szakmai paramétereket, hogy amiket el akarunk adni, biztosan azok kerülnek a palackba, amiket igazol az írás. Ehhez a köztestületeknek valóban hatalmas szerepet szánt, és kell is szánni a továbbiakban is, hogy a hegyközségek, ezek a szakmai testületek, köztestületek be tudják tölteni hivatásukat.
Én kicsit viszont azt látom az országjárás során, hogy a hegyközségeknél az elmúlt két és fél év tapasztalata azt mutatja, kicsit ugyanaz a helyzet, mint a magyar agrárkamaráknál, hogy túl szigorúan kezdődtek - erre majd később kitérek, főleg a felvásárlókkal vannak gondok -, túl szigorúan és túl hamar próbálná azokat az adminisztratív intézkedéseket megtenni, amikkel nyilván egy köztestület szervezése jár, és ez már az agrárkamaránál is problémákat jelentett. Mert először véleményem szerint a jóságát kell valaminek bebizonyítani, hogy szinte kívánkozzanak az emberek, a gazdák abba a köztestületbe, és akkor biztos, hogy a jó hír is nagyon ragadós, a többi gazda is hamar követni fogja a gazdatársait, mondjuk, aki belépett akár a kamarába, akár a köztestület hegyközségbe. A törvény azért jó, mert ezt a kettősséget kiküszöböli, tehát módosítja az agrárkamarákról szóló törvényt, és aki, mondjuk, hegyközségi tag, és ha agrárkamarai kötelezettség alá nem esik más tevékenysége, akkor nem kell oda belépnie. Tehát ezt a kettősséget bizony-bizony nagyon indokolt volt, már sokkal hamarabb meg kellett volna szüntetni.
Természetesen gondok vannak ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozottságával, és módosító indítványokkal mi is szeretnénk jobbítani. Például azt hiányolom benne, hogy ahogy az 1500 négyzetméterről 500 négyzetméterre leszállította az árutermelő szőlő alsó határát, ez nyilván több tízezer szőlőtermelő embert fog érinteni. Hivatkozik a törvényjavaslat a Somlóra és a mecsekaljai bortermőhelyekre, borvidékekre, hogy ott nagyon elaprózottak a szőlőtermő területek, de igazi hatásvizsgálatot nem fedeztem föl a törvényjavaslatban, hogy az indokolná az 1500 négyzetméterről a harmadára, 500 négyzetméterre való csökkentése. Ez nagyon sok embert fog érinteni, és tudomásul kell venni - ahogy előbb hallottuk -, hogy nemcsak ital, hanem kenyér is a szőlőtermesztés, ezért nagyon sok embernek kellhet még az az egy-kétezer forint is, ami a hegyközségi díj, hegyközségi járulék; még az is pénzbe fog kerülni, hiszen így most kötelező hegyközségi tagságba kerülnek ezek az emberek, és érinti őket.
A törvény másik hibájának látom, hogy a hatályos, illetve majd most év végén, ha például a jövedéki törvényt elfogadja a parlament, a készülő többi törvénnyel milyen összhangba kerül. Mire gondolok? A jövedéki törvény vitája során már szóba került, hogy a sört a tisztelt kormányzat preferálni fogja, támogatni. Pozitív megkülönböztetésben részesíti most a sört, tehát gyakorlatilag ez negatívan fog hatni a borfogyasztásra... (Moraj a kormánypártok padsoraiban.) De igen, hiszen a sörnél csak 6,40-nel, nem pedig az átlagos 10,5 százalékkal lesz a jövedéki növekedés, hanem ott csak 6,4 százaléka! A sör és a bor ilyen szembeállítása fogja eredményezni, hogy az 1 millió hektoliter bornak, ami ma az országban feleslegben van, sajnos az exportlehetősége eléggé kicsi. És a kormányzat tesz most erőfeszítéseket, plusz exporttámogatást ad a borlepárlásra, ami nagyon helyes, egyetértünk ezzel a támogatási formával, de akkor egyértelműen összhangba kellene hozni például a jövedéki törvénnyel, ahogy említettem.
(14.40)
A másik: a pezsgőt most a jövedéki termékkörbe beveszik - nyilván ez sem segíti a bor pozícióját. Ezeket a hatásvizsgálatokat jobban el kellett volna végezni.
A másik: a hegyközségekről szóló törvénymódosításban a 11. §-ban olvashatjuk, hogy a származási bizonyítvány kiadását a hegyközségi vezetőség megtagadhatja, sőt meg is tagadja attól, akinek járulékfizetési hátraléka van. Itt is a fokozatosság elvét hiányolom. Szegények az emberek, viszonylag tájékozatlanok, nyilván nem szoktak hozzá az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy őnekik önállóan, szinte vállalkozóként kelljen élni, dolgozni, és gyakorlatilag ez most mind azt eredményezi, hogy bármilyen személyes bosszú is vezet, mondjuk, egy hegybírót és akik a származási bizonyítványt kiadják, azzal szemben egy egyszerű hegyközségi tag rögtön olyan szankciót szenved el, olyan hátrányt kénytelen elszenvedni, hogy ha bármilyen ok miatt járulékfizetési hátraléka van, akkor nem kapja meg a származási bizonyítványt, nem tudja eladni a borát.
Tehát úgy érezzük, hogy ezeket mindenképpen finomítani kellene. Nem a drasztikus büntetést, a büntetési lehetőséget megadni az adott köztestületeknek, hanem gyakorlatilag a fokozatosság elvét - ahogy az agrárkamaránál is már az előbb említettem -, a meggyőzést, a jónak a bemutatását érvényesíteni. És higgyék el, tisztelt képviselőtársak, ha látják, hogy megéri annak a hegyközség tagjának lenni, akkor a többi ember is követni fogja őket.
Egyetértünk azzal, hogy a hegyközségről szóló törvénymódosítás egyszerűsíti az adminisztratív, a pénzügyi terheket a hegyközségi tagoknak. Gondolok arra, hogy akár több hegyközség is közösen alkalmazhat egy körhegybírót, tehát az önkormányzatiságból átvett körjegyzőségnek a mintájára - ezt csak a közérthetőség kedvéért mondom el -, tehát az önkormányzatiság példájára a körhegybírói státusz megalkotásra került ebben a törvényjavaslatban. Egyetértünk: mindent olcsóbban, amit lehet, a lehető legolcsóbban kell csinálni ebben a szegény világban - ezt kell megoldani. És teljesen egyetértünk azzal, hogy akár több kisebb hegyközség közösen alkalmazhat egy megfelelő szakközigazgatással rendelkező körhegybírót. Ezeket a törekvéseket természetesen támogatjuk, és a bizottsági meghallgatáson az általános vitában is kifejtettük ezeket.
Mondom, továbbra is hiányolom elsősorban azt a drasztikus lépést, hogy az 1500 négyzetméterről levisszük 500 négyzetméterre: ez hány embert érint, kiket, és az emberek, akiket érint, akik bekerülnek a kötelező hegyközségi tagsági körbe, azok hogyan viszonyultak ehhez, hogyan érinti őket.
Természetesen szükség volt a bortörvényre, hisz 1970 óta - több módosítással együtt - egy törvényerejű rendelet szabályozta ezt a nagyon kényes területet. Egyetértünk azzal is, hogy azok, akik a minőséget, a származást, a fajtára jellemző rendtartásokat nem tartják be, akik hamisítják a bort és a magyar népnek, a többi magyar szőlő- és bortermelőnek kárt okoznak, azt bűncselekménynek kell minősíteni.
Egyetértünk azzal, hogy sokkal nagyobb hatékonysággal és hatásfokkal rendelkezzenek a fogyasztóvédelmi főfelügyelőségektől kezdve a vám- és pénzügyőrségnek azok a szervei, amelyek valóban elriasztó jelleggel lennének arra, hogy a becsületes szőlőtermelők nem tudják eladni a szőlőt azért, mert esetleg mások több ezer hektókat pancsolnak, hamisítanak, és valóban nem tőkésborokat árulnak. Ezekkel szemben a legkeményebb eszközökkel kell fellépni.
Egyetértünk azzal a törekvéssel is, hogy az Európai Unióban - éppen a magyar kárpát-medencei sajátos klíma- és földrajzi helyzetet kihasználva - egy külön geográfiai egységként lehessen bortermő helyként, borvidékként megnevezni az egész Kárpát-medencét. Talán ez nagyon nagy lehetőséget adna a későbbi magyar borexportra.
Szükség is van erre, tisztelt képviselőtársak, hisz a tizenöt európai uniós tagországnak több mint a fele, nyolc, jelentős borexportáló, tehát nyilván hatalmas konkurenciával kell megküzdenünk, hogyha bekerülünk az Európai Unióba. Tehát nyilván addig is nagyon fontos feladat, hogy a mostani nagyon alacsony borexportárainknak akár a kétszeresét el tudjuk érni. Véleményem szerint erre van is lehetőségünk.
A bizottsági meghallgatáson, a bizottsági ülésen elmondtam a szlovák és a magyar tokaj-hegyaljai borvidékünket érintő problémát. Ott a minisztériumi tisztviselő megnyugtatott, hogy a szlovákok már csak - nem tudom most az adatokat -, mondjuk, 10 ezer a 300 ezerhez: 10 ezer liter bort tudtak exportálni, míg a magyarok gyakorlatilag 300 ezret tudtak Tokaj-Hegyaljáról exportálni. Én azért továbbra is mondom, hogy természetesen 1924 óta Tokaj-Hegyalja a magyar bortermővidékhez tartozik, hisz az elszakadt, Szlovákiához került három magyar község már nem szerepelt 1924-ben sem a tokaj-hegyaljai borvidék termőhelyei között, és ezért minden erőt, diplomáciai eszközt meg kell tenni ahhoz, hogy Tokaj-Hegyalja valóban a magyar borexportot segítse elő.
Még egyszer mondom: a probléma gyökerét az 1500 négyzetméterről az 500 négyzetméterre levitelben látom. És a másikat pedig abban, hogy ugyanilyen arányban, tehát a harmadára csökkentették a kötelező hegyközségi tagságnál a 7 hektót és 500 kilogrammot, tehát aki felvásárol 5 mázsa szőlőt. Tehát nemcsak a termelők, hanem a felvásárlók is tagjai az adott hegyközségeknek. A problémát itt abban látom - és sajnos nagyon sok kisgazda, nagyon sok gazdatárs ezt szóvá tette -, hogy az adott hegyközségekben, biztos, hogy nem országos, de helyi szinteken, néhol ez nagyon nagy problémát jelent: némely hegyközségben a gazdasági erőfölényük miatt - hiába az egy tag - egy szavazat elve - a felvásárlók monopolhelyzetbe kerültek. Gyakorlatilag ezáltal még több felvásárló kerül be a hegyközségekbe, hisz ott is harmadára csökkent az alsó határ, a limit, ami alapján a törvényjavaslat előírja a kötelező hegyközségi tagságot.
Ezért azt kell mondani, hogy erre a veszélyre a tisztelt miniszter úrnak és a törvényt előterjesztőknek a figyelmét felhívnám: nagyon kellene ügyelni arra, hogy az emberek, az egyszerű szőlőtermelők többsége tájékozatlan és közömbös. Sajnos tudomásul kell venni: általában félnek is az emberek minden újtól, és közömbösek. Így logikus, hogy a gazdasági erőfölény révén főleg a volt nagyobb felvásárlók kerülnek egy-egy adott hegyközségben monopolhelyzetbe, és sajnos ők ráerőltetik magukat a többiekre, akár a hegyközségi rendtartásban vagy akármilyen szabályozásban.
Én nagyon szigorúnak tartom, mondom még egyszer, azt a megoldást - befejezésül -, amikor a nem kötelező hegyközségi tagoknál is, ha egy adott hegyközség területén, ahol sok elaprózott, kis területtel más gazdálkodók is vannak, akiknek nem kötelező az adott hegyközségbe belépni, velük szemben elég szigorú szankciókat alkalmazhat - épp a közösség védelme érdekében, környezetvédelmi, egyéb okok miatt is, ha így elfogadják a hegyközségről szóló törvényjavaslatot - az elfogadott törvény, tehát kötelezi ezeket az embereket is. Sajnos e hegyközségi rendtartás ellen - ezt mondja ki a 13. § - a bírósághoz fordulhatnak az érintettek.
A tisztelt miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy nagyon leterheltek a bíróságok. Én attól félek, hogy ha most akár több ezer ilyen panasszal fognak menni az emberek - természetesen a bíróságok eddig sem tudták elvégezni rendes időre a törvénykezési dolgot -, meg fogjuk lepni őket, akkor még nehezebben tudják elvégezni ezeket a feladatokat.
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
