DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A sors kegyetlen, és fintora az, hogy éppen én vagyok a vezérszónok. Ez a hely Karakas János képviselőtársamat és barátomat illetné meg, aki egyébként nemcsak hogy kertész és hegyközségi tag, de még nagyon jól ért a borhoz is. Az új bortörvény és a hegyközségi törvény módosítása általános vitájának megkezdésén azonban ő személyesen nem vehet részt, köszönhető ez egy figyelmetlen gépkocsivezetőnek, aki elütötte a gyalogátkelőhelyen. Jobbulást kívánok neki, és engedelmükkel hozzászólásomat azért az ő írásos véleménye alapján teszem meg.
Tisztelt Ház! Ez a két törvényjavaslat rangos tagja az Országgyűlés őszi ülésszakán megtárgyalandó, és reményeink szerint - a Magyar Szocialista Párt frakciójának reményei szerint - elfogadandó fontos agrártörvényeknek. Beleillik abba a sorba, amely a fejlett és megújuló agrárgazdaság törvényi keretfeltételeit igyekszik egyre pontosabbá és az Európai Unióhoz is igazodóvá tenni.
Nagy Frigyes miniszteri expozéjában is elmondta, hogy a jelenleg hatályos szőlő- és borjog alapja egy 30 éves törvényerejű rendelet, valamint egy 20 éves MÉM-rendelet. Ezt nevezi a szakma a bortörvénynek. Hatálybalépésük óta a szőlőtermesztésben és a borgazdálkodásban is óriási változások történtek. A kárpótlással és a vagyonnevesítéssel többszörösére nőtt az érdekeltek köre. Nagyságrenddel több a szőlőültetvény-tulajdonos, a régi nagy borászati üzemek helyett - illetve hála istennek, mellettük - új borászatokat hoztak létre.
Változott a piac is. Úgy tűnik, hogy a külpiaci átrendeződéssel mára már meg tudtak birkózni az érdekeltek. Ebben vélhetőleg igen komoly segítséget jelentett az agrár-marketingcentrum borprogramja is, de a belpiacival, úgy tűnik, hogy nem. Sajnos, a feketegazdaság is betüremkedett a szakmába. Az időközben meghozott törvénymódosítások, mint például az előbb említett értelemben vett bortörvény módosítása vagy a büntető törvénykönyv módosítása, az egyre szigorodó hatósági ellenőrzések, eljárások sajnos, együttesen sem voltak képesek a tisztességtelen borászati tevékenységet folytatók visszaszorítására.
A bor viszont bizalmi termék. Vissza kell szereznünk, és meg kell őriznünk - elsősorban a tisztességes, becsületes termelők érdekében - a magyar bor jó hírnevét, de ehhez hathatós lépéseket kell tennünk. Emiatt is szükséges az új bortörvény. Emiatt szükséges az alig kétéves hegyközségek megerősítése a hegyközségi törvény módosításával, de magába a szőlő- és borjogba is bele kellett fogalmazni a hegyközségek eddig ott meg nem fogalmazott jogkörét. A szőlőtermesztés, borászati tevékenység és forgalmazás feltételeinek szigorítása az előbbiekből is kitetszően elodázhatatlan.
Az új bortörvénynek természetesen számolnia kell az Európai Unióhoz való integrálódásunk követelményeivel is. T/4760. számú, a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat ezeknek a feltételeknek igyekszik eleget tenni. Az érdekeltek - erről itt már volt szó: termelők, forgalmazók, kutatók - véleménye szerint pontosításokkal ez az előterjesztés eleget tehet elvárásaiknak. Nem is mondhatnának mást, hiszen tényleg kezdettől fogva aktív részese a szakma e törvény kidolgozásának.
Közbevetőleg, én magam Akasztó községben is gazdákkal tárgyaltam a bortörvénytervezet szabályairól. Megerősítették, hogy ez egy igen szigorú minőségi követelményrendszert tartalmazó törvény. Fölvetették természetesen ők is a harmadosztályú szőlőkataszteri besorolás kérdését, valamint igen figyelemre méltó átmeneti javaslataik voltak a magasabb követelményre való áttérés vonatkozásában.
Szakértői csoportok vitatták a törvény fontosabb elemeit. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának összefogásával egy szakértői csoport próbálja elkészíteni azokat a pontosításokat, amelyek a borvidéki hegyközségi tanácsoktól, egyéb intézményektől és szervezetektől érkeztek. Ezek az információk, melyeknek egy része - vagy talán többsége - helyi fórumokon született, természetesen nem lehet mentes a helyi érdekektől, lobbyktól sem. Ezeket külön ki kell szűrni. Erre szolgált jó például szeptember 12-én a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának kibővített ülése, amelyen csaknem valamennyi párt - a Magyar Szocialista Párt természetesen - képviseltette magát. Itt alakult ki az a módosítóindítvány-csomag, amihez a mezőgazdasági bizottságban kialakított egység alapján a bizottságban képviselt pártok vélhetőleg - és bízom benne - nevüket adják, megteremtve ezzel azt a tárgyalási nyugalmat, amely egy ilyen fontos törvényjavaslat elfogadásánál meggyőződésünk szerint elengedhetetlen.
E konszenzus alapján, amely a mezőgazdasági bizottságban alakult ki, már úgy érzem, joggal kérhetjük egymástól, képviselőtársaim, az önmérsékletet, ami a szakma számára egyúttal javaslataik egyértelmű befogadását is jelentheti.
Örülök annak, közbevetőleg, hogy az ellenzéki és a kormánypárti mezőgazdasági bizottsági tagok egységesen javasolták, alakuljon egy olyan munkacsoport, amely a beadott egyéb módosító indítványokat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szakértőinek bevonásával még külön véleményezi, és ez alapján igyekszik befolyásolni mind a bizottsági, mind pedig a plenáris munkát. Ha minden ezek szerint a tervek szerint megy, meggyőződésünk, hogy ez a szakmának, a kormánynak, az Országgyűlésnek is jót tesz, és reményünk van egy jó szakmai törvény elfogadására.
A törvény fontosabb elemeire érdemes kitérni, remélem, hogy a vitában mások is megteszik ezt. Elhangzott, hogy a hatályos szabályozással szemben igen fontos újdonság, hogy a preferált célokhoz garantálja az állam támogatását. Nyilván nem érdektelen az agrártörvény elfogadása sem ebből a szempontból.
A bortermelést illetően igen szigorú minőségi követelményeket állít: a normativitást fokozza; a szabályozás-technikában közelít az uniós joghoz; fontos hatásköröket ad a hegyközségi szervezeteknek; szigorú szankciókat rendel el az előírások megszegése esetére. Nem árt hangsúlyozni: üzem időleges bezárása, működési engedély visszavonása, minőségvédelmi bírság vannak a tárházban.
Nem lehet elégszer elmondani, a forgalomba hozatal szabályai körében rendelkezik a törvényjavaslat a származási bizonyítványról, valamint az állami ellenőrzőjegyről. A származási bizonyítvány közelmúltban - közbevetőleg: éppen Karakas képviselőtársam indítványára - megalkotott szabályai beépülnek ebbe a javaslatba is, s ezáltal lehetővé válik, hogy minden termék ellenőrzött származású legyen, illetve hogy azonosíthatatlan, ültetvényháttér nélküli termék ne kerülhessen forgalomba.
De arra is szeretném a figyelmet felhívni, hogy hiába a szakmai, parlamenti konszenzus, ha nem sikerül a törvényben foglaltaknak érvényt szerezni. Legtöbbet a közvetlenül érdekeltek tehetik a törvény betartásával és betartatásával.
(14.30)
Sokat segíthetnek a hatóságok, fogyasztóvédelmi szervezetek a hatékonyabb ellenőrzéssel, szankcionálással, különösen a termékpálya utolsó szakaszán, a fogyasztóhoz jutásnál, magyarán a kocsmák, borkimérések ellenőrzésével. Ehhez persze költségvetési forintok is kellenek, ami majd a költségvetés vitájában fog eldőlni.
Néhány szó a T/4761. számú hegyközségi törvény módosításához:
Az alig több mint kétéves hegyközségek eddig is bizonyították, milyen fontos szerepük van az ágazatban. A kezdeti ellenérzések után ma már sokkal inkább annak a tanúi lehetünk, hogy a hegyközségek még inkább szaporodnának is. Az eredet- és a minőségvédelem alappillérei, meghatározói egy szőlőskert vagy akár egy borvidék termelési színvonalának, kultúrállapotának. Azért, hogy az árutermelés minél szélesebb körét lefedhessék a hegyközségek, szükséges, de mint hallottuk, mértékében még vitatott az árutermelő szőlő minimálterületének leszállítása, szükséges a szervezet működési szabályainak korrigálása, tisztázni kell a kamarához és a terméktanácshoz való viszonyt. A javaslata a törvénynek, már ami a kamarákat illeti, úgy tűnik, mindenki számára elfogadható, de az utóbbinál - a terméktanácshoz való viszonynál - vita várható.
Többen vitatják, hogy a hegyközségek kellő infrastruktúra híján eleget tudnak-e tenni a terméktanácsi feladatoknak. Ahhoz, hogy a megnövekedett feladatnak eleget tudjanak tenni, átmenetileg néhány évig költségvetési támogatás szükséges, melyre ez úton is szeretném fölhívni a tisztelt Ház és a kormány figyelmét, hiszen ennek a kérdésnek a végére pontot kellene tenni.
Tisztelt Országgyűlés! A bor nem egyszerűen áru, hanem kultúra, eszenciája az emberiség társadalmi-gazdasági fejlődésének. Aki a bor ellen vét, nem egyszerűen a fogyasztókat csapja be, hanem aláássa az ország, a nemzet tekintélyét és jövőbeni kilátásait. A bor alakítja az ország képét. Szőlőültetvény formájában az egyik legszebb tájképi elem, szüretként nemzeti önbecsülést formáló, látványnak sem utolsó hagyomány, italként - persze mértékkel - alkalmas arra, hogy megkönnyítse az emberek és népek közötti távolságok legyőzését. De a bor nemcsak áldás, hanem átok is lehet. Különösen, ha pancs, vagy ha csak nevében bor. Ezt a veszélyt is csökkenti ez a törvényjavaslat. Célunk az átlátható, ellenőrizhető, tiszta körülmények között előállított, jó minőségű bor.
A most tárgyalandó két javaslat ezt tűzi ki célul. Mivel mind szakmai értelemben, mind célja értelmében elfogadható, sőt előremutató, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja mindkét javaslatot, természetesen a szükséges módosítások elfogadásával. A Magyar Szocialista Párt egyidejűleg támogatja azt a törekvést, ami a "Kárpát-medence övezet" minősítés elnyerését célozza.
A törvényjavaslatok elfogadásához javaslom, fogadjunk meg egy népi bölcsességet, ami tulajdonképpen megállná helyét akár a tudományban, akár agrárpolitikai alapvetésként is. Így hangzik: a bor az ostobát is tudóssá teszi.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
