VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a záró mondattal folytatom, ahol Gaál Gyula abbahagyta: vegyük komolyan a zárszámadás vitáját, vegyük komolyan azt, ahogy ez a beszámoló a Ház elé került, és vegyük komolyan azt, ami ebben a beszámolóban van.
Teljesen egyetértek azzal, hogy az Országgyűlésnek nemcsak gazdaságpolitikai értelemben kell véleményt mondania a '96-os év gazdaságpolitikájáról, hanem törvényességi és számszaki értelemben is. Éppen ezért hozzászólásomban ennek a három szempontnak az elemeit szeretném sorra venni, tehát törvényességi, számszaki és gazdaságpolitikai szempontból szeretném elmondani a Fidesz véleményét.
A törvényességi szempontokról igen sok szó esett már bizottsági beszámolók kapcsán ebben a Házban. Mégis hadd összegezzem azokat a felmerült problémákat, amelyek a kormány '96-os gazdálkodását törvényességi szempontból jellemezték, hiszen nem mindegy számunkra, az Országgyűlés tagjai számára, és azt hiszem, a választópolgárok számára sem, hogy a '96-os év költségvetése kapcsán a kormány tagjai, a miniszterek és a végrehajtásban részt vevő szervezetek hogyan tartják be az adott előírásokat.
Mindjárt kezdhetem azzal, amit az Állami Számvevőszék úgy fogalmaz meg, hogy az Állami Számvevőszék az idén sem kapta meg az előírt határidőre ezt a törvényjavaslatot, és annak a következményét tapasztalhatjuk ma abban, hogy az a törvényjavaslat, amely elénk került, más, mint az a vélemény, amelyről véleményét az Állami Számvevőszék megadta. Úgy gondolom, ebben a tekintetben van mit javítania a kormánynak.
Hasonlóan az előző évekhez, az állam vállalkozói vagyonával kapcsolatban sem kaptunk semmilyen beszámolót. Általában, amikor a bürokrácia más pénzét költi másra, fokozottan szükséges, szükség van az ellenőrzési kontroll gyakorlására. Különösen fontosnak tekinthetjük akkor, amikor a bürokrácia vállalkozásba kezd és az adófizetők pénzével mindenféle piacgazdasági körülmények között nehezen kalkulálható gazdálkodást végez. Nos, ebben a tekintetben is hiányos a kormány beszámolója, hiszen ezt a kormány ismét nem nyújtotta be, hasonlóan a '95-ös esztendőhöz. Azaz korrigálnom kell, hiszen a '95. évi beszámolót '97 áprilisában végre megkapta a parlament, sajnos azonban ezt a mai napig nem tudtuk megtárgyalni. Így tehát nem kapunk magyarázatot arra sem, hogy a vállalkozói bevételeknél miért nem esik egybe a felhasznált bevétel a tervezett bevétellel, mi a különbség oka, és ezt a kormány hogyan használta fel.
A mellékletben egyébként több alkalommal is találkozunk túllépésekkel. A kormány ebben a tekintetben is igen szűkszavúan jár el, nem magyarázza meg, hogy ezeknek a túllépéseknek mik az okai, ezek miért következtek be, a túllépések kapcsán előállt többletet vajon törvényszerűen használta fel a kormány, az Országgyűlés előírásait miért módosították ezekben az esetekben. Az Állami Számvevőszék ezeket a kifogásokat hosszasan tárta elénk.
Több képviselőtársam beszélt már a kincstári egységes számla problémájáról. Én erre most csak röviden kívánok kitérni. Mi gondnak tartjuk, hogy a kincstári egységes számla működése törvényileg nincs szabályozva. Ebben a tekintetben tehát igaza van államtitkár úrnak, amikor azt mondja, hogy a kormány nem követett el törvénysértést, hiszen nincs olyan jogszabály, amely ennek a működését szabályozza.
De kérdem én, tisztelt Ház, vajon megengedhető-e, hogy az adófizetők pénzét úgy kezeljék, úgy használják fel, aminek a végeredményét nem tudhatjuk, hiszen ma gyakorlatilag ennek a számlának a működése csak a pénzügyminiszter és a jegybanki elnök jóindulatán múlik. Ezt egyébként semmilyen más feltétel nem korlátozza. Tehát ha ma azt mondjuk - és a kormány ezzel érvel -, hogy nem történt törvénytelen felhasználás, nem történt visszaélés, és senkit sem ért kár, akkor ez egy pozitív feltételezés, mert nem zárhatjuk ki, hogy a következő esztendőben egy hasonló működés során, amikor a Pénzügyminisztérium jelentősen túlfinanszírozza a számlát, akkor ne történjék ennek éppen az ellenkezője.
(11.20)
Mi tehát azt gondoljuk, hogy még ennek a zárszámadási törvénynek a kapcsán mindenképpen szükséges lenne a kincstári egységes számla működését szabályozni. Ugyanez a helyzet a korábban elkülönített állami pénzalapoknak nevezett alapok működésével.
Törvényességi szempontból itt most csak annyit jegyeznék meg, hogy a kormánynak, a különböző minisztériumoknak 1996. február 1-jéig kellett volna rendeletekben szabályozni a megszűnő alapok működését, azt, hogy ebből milyen feladatok következnek az adott minisztérium működésére. Ennek csak egyetlenegy minisztérium tett eddig eleget, annak a képviselője sincs itt jelenleg; de azt gondolom, hogy a többi minisztériumnál ebből a szempontból jelentős elmaradás van, hiszen nem tudjuk, hogy ennek a vagyonnak a felhasználása most milyen szempontok szerint történik, nem tudjuk, hogy milyen kötelezettségvállalások és milyen követelések maradtak ezekre a minisztériumokra a megszűnt állami alapokból.
A törvényjavaslat 21. §-a 11 pontban módosítja a '97-es költségvetést.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egyfajta jogalkotási káosz keletkezik abból, hogyha egy '96-os zárszámadásban módosítunk egy '97-es, tehát az adott év, az aktuális év költségvetését. Ez egyáltalán nem szokásos megoldás. A kormány ezzel véleményünk szerint követhetetlenné, átláthatatlanná teszi a gazdasági jogalkotást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Előbb-utóbb azt fogjuk megélni, hogy a devizatörvényben fog majd módosulni valamilyen állampolgársági szabály. Azt gondolom, hogy sokkal helyesebb és a jogalkotási törvénynek is megfelelő lett volna, ha ez egy külön pótköltségvetésben kerül a Ház elé.
Bár az államháztartási törvény szintén előírja, nincs összesítő kimutatás az állami vagyonról; az előbb az állam vállalkozói vagyonáról mondtam, hogy nincs, de nemcsak erről nincs, hanem az állam vállalkozói vagyonáról sincs kimutatás, nincs meg a követelések összesítése, amit szintén az államháztartási törvény ír elő.
Ugyancsak az államháztartási törvény 108/A. § (6) bekezdése alapján be kellene mutatni a kormánynak az Országgyűlés elé kerülő zárszámadásban a külföldi követelések között kétessé vált követeléseket. Tisztelt Ház! Erre semmilyen pontban nem találunk még utalást sem, kíváncsian várom, hogy a kormány mikor fog beszámolni nekünk arról, hogy ezek a követelések milyen állapotban vannak.
Az államháztartási törvény hatályának felfüggesztése is szerepel ebben a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat több ponton felfüggeszti az államháztartás hatályát abban a tekintetben, hogy különböző pontoknál nincs meg a kormány beszámolója az Országgyűlésnek, hogy milyen követelések és milyen garanciák vállalására került sor. A kormány 1996-ban 33,5 milliárd forintig vállalt garanciát a költségvetési év során. Az államháztartási törvény 33. § (3) bekezdése értelmében a kormány csak kivételesen indokolt esetben vállalhat készfizető kezességet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök megnézik ezt a beszámolót, akkor jól láthatják, hogy ezeknek a garanciavállalásoknak a többsége, közel kétharmada készfizető kezesség. Tehát azt gondolom, hogy a kormánynak legalább indokolnia kellett volna, hogy miért készfizető kezesség vállalására kerül sor ezekben az esetekben. A kormány ezt nem tette meg, az indoklást inkább a cél leírása helyettesíti, hogy a garanciavállalások miért történtek meg.
A törvényjavaslat ugyancsak nem tesz eleget az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Nem mutatja be, hogy a hiány finanszírozása, a hiány finanszírozásának a mérlege milyen szempontok alapján készült el. Ilyen mérleget egyáltalán nem is találunk, nincs finanszírozási mérleg, és persze akkor az sem szerepel ennek hiányában, hogy a hiány finanszírozása milyen hitelezők szerint történt meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit röviden a törvényességi hiányosságokról, azt gondolom, hogy a kormány ebből a szempontból '95-höz képest lehet, hogy előrelépett, de van még javítanivaló bőven.
A számszaki szempontok, a számszaki hiányosságok: kezdeném mindjárt a hiány összegével, hiszen jól emlékezhetünk arra, hogy amikor az első összesítés megtörtént a '96-os évről, akkor a kormány, a Pénzügyminisztérium büszkén jelentette be egy tájékoztató keretében, hogy ez a hiány bizony kevesebb, kisebb, mint amit 1996-ra terveztek.
Tisztelt Ház! Azért a dolog ennél bonyolultabb, hiszen ennek a törvényjavaslatnak a 4. §-a is hosszasan sorolja fel, hogy a hiány finanszírozása milyen módon történt 1996-ban. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy a hiány gyakorlatilag egy módon került kompenzálásra, azokból a privatizációs bevételekből, amit a kormány 1996-ban elért. Privatizációs bevételek nélkül bizony 130 milliárd forintos hiány van 1996-ban is! Bár ezek a bevételek magasak voltak, több mint 200 milliárd forintot értek el, ennek ellenére azt gondolom, hogy ezek egyszeri forrást jelentettek, és ezeket a következő évben már nem lehet még egyszer bevonni a költségvetési gazdálkodásba.
Ugyancsak számszaki pontatlanságnak érezzük, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a helyi önkormányzatok gazdálkodásában is több esetben jogtalan igénybevételre került sor: a cél- és címzett támogatásoknál körülbelül 278 millió forint értékben, a központosított támogatásoknál 51 millió forint értékben.
Tisztelt Ház! Ez számunkra azt igazolja, hogy az ellenőrzés hiánya továbbra is fennáll a kormány, a végrehajtó hatalom működésében, enélkül egyszerűen nem kerülhetne sor ilyen mértékű jogtalan kifizetésre. Ugyanilyennek tartjuk, számszaki és már inkább gazdálkodási problémának a MÁV hiteleinek elengedését.
Tisztelt Ház! Előttem van egy táblázat, amely tartalmazza a MÁV-hitelvállalások elengedését, a tartozáselengedéseket. Ez azt mutatja, hogy 1994-96 között 105,6 milliárd forint értékben engedett el a MÁV-nak tartozásokat a magyar kormány - 105,6 milliárd forint értékben! Ehhez most a központi költségvetés kiadásai a MÁV-tartozások átvállalásai miatt '96-ban 38,7 milliárd forinttal nőnek.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ez a fajta nagyvonalúság, ami az adófizetők pénzéből történik, a MÁV gazdálkodásának felpuhulását eredményezi. A MÁV egyszerűen nincs arra kényszerítve, hogy kemény költségvetési korláttal dolgozzon, ha többé-kevésbé biztos lehet abban, hogy a tisztelt kormány ilyen hitelátvállalást és tartozáselengedést fog számára a későbbiekben is biztosítani.
Szóltam már arról, hogy a privatizációs bevételek nem egyeznek meg az előírtakkal, de még egy pillanatra visszatérnék az elkülönített állami pénzalapok ügyére. 43,3 milliárdos az a vagyon, amelyet az elkülönített állami pénzalapok a zárómérlegben szerepeltettek, a kormány azonban megspórolta az elszámolást, nincs hiteles könyvvizsgálói beszámoló, nincs könyvvizsgálói mérleg, nem tudjuk, hogy ezek az összegek mit takarnak, nem tudjuk, hogy milyen eszközérték van, és arra sem kaptunk semmilyen magyarázatot, hogy vajon miért tér el a '95-ös zárómérleg a '96-os nyitótól.
Végül a számszaki szempontoknál utoljára kell megemlítenem - pedig nagyon fontos - a társadalombiztosítási alapok ügyét.
Tisztelt Ház! Emlékezhetünk arra, hogy 1996-ban gyakorlatilag azért került sor pénzügyminiszter-váltásra, mert a társadalombiztosítási alapok hiánya ügyében a kormányon belül vita volt. Ez a vita akkor azzal zárult, hogy a két alap hiánya 17 milliárd forint körül kell hogy legyen. 1996-ban, a módosítás után kialakult hiány az egészségbiztosításnál 43,5 milliárdos volt, a nyugdíjbiztosításnál 24,84 milliárd forint.
Tehát azt gondolom, tisztelt Ház, hogy az idő - sajnos - azokat igazolta, akik azt mondták, hogy a kormány nem megalapozott, nem megfelelő tb-költségvetést terjesztett a Ház elé, és nem megfelelőt fogadtatott el a kormánypárti többséggel, hiszen ezek a hiányok nagyságrendekkel múlják felül azt, amit a kormány 1996-ra tervezett, és nem véletlen, hogy a '96-os zárszámadásban ma ennek a hiánynak a finanszírozása szerepel.
Tisztelt Ház! Harmadrészben a gazdaságpolitikáról hadd szóljak néhány szót. Több kormánypárti bizottsági előadó, maga az államtitkár úr is és az előttem szóló, a kisebbik koalíciós párt képviselője is egyfajta sikertörténetet aposztrofált előttünk 1996-ról.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy gazdaságpolitikai értelemben 1995-96 volt a mélypont az MSZP-SZDSZ-kormány működésében.
(11.30)
Ezekhez azokat a szempontokat hívom igazolásul, amelyeket maga a kormány állított fel a '96-os költségvetés elfogadása előtt. Mit mondott a kormány ezeknél a szempontoknál? Azt mondta, hogy hármas prioritás vezérli 1996-ban: a belső és a külső egyensúly javítása, az infláció mérséklődése és a gazdasági növekedés megteremtése. (Bauer Tamás: Ez a három van!)
Nos, tisztelt Ház, azt kell mondanom, hogy a háromból legalább kettőben elégtelenre kell minősítenünk a kormány működését; egy szempont van, amit a kormány '96-ban talán megközelített vagy legalábbis egy javuló tendenciát állított fel, ez a külső és a belső egyensúly javítása.
Tisztelt Ház! Ha megnézzük ennek a hármas prioritásnak az eredményét 1996-ban, ha megnézzük azt, hogy ez a lakosság, a társadalom számára milyen árba került, mi volt ennek a következménye, milyen tendenciákat indított el, akkor azt kell mondanom, hogy még ennek az egy prioritásnak, tehát a belső és a külső egyensúly javulásának is inkább kedvezőtlen, mint kedvező hatása volt a magyar gazdaságra és a magyar társadalomra nézve.
Egyrészt szeretném megemlíteni, hogy ez az egyensúlyjavítás milyen eszközökkel történt. Olyan eszközökkel, amelyek a '93 decemberében, '94-ben megindult gazdasági növekedést mindenképpen lehűtötték, megfagyasztották. Miközben a környező országok - Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország - nagyságrendekkel nagyobb gazdasági növekedést tudtak produkálni 1996-ban, mint Magyarország, azonközben a magyar gazdasági növekedés ezeknek az egyensúlyjavító intézkedéseknek a hatására is, az államtitkár úr úgy fogalmazott: 0 és 1 százalék között van (Akar László 1-est mutat.), én azt gondolom, inkább a nullához volt közelebb, mint az 1 százalékhoz.
Azt gondolom tehát, hogy azok a kijelentések, miszerint '96-ban egyfajta "kistigris" kezdte el itt bontogatni a karmait, inkább a humor lapjaira tartoznak. Ez a kistigris inkább egy vánszorgó kistigris volt 1996-ban, tisztelt Ház, de semmi esetre sem olyan, amely a növekedés ütemét tekintve felvette volna a versenyt a környező, hozzánk hasonló szituációban lévő országokkal.
S ha megnézem azt, amit az államtitkár úr úgy fogalmazott meg, hogy "markáns változások álltak be a jövedelmi viszonyokban.", akkor azt mondhatom, tisztelt Ház, a lakosság ebből 1996-ban azt tapasztalta, hogy a fogyasztóiár-emelkedés 23,6 százalékos volt, azt tapasztalta, hogy a reálbére, a reáljövedelme 1996-ban 4,5 százalékkal csökkent, és azt tapasztalta, hogy a lakossági fogyasztás szűkülése, csökkenése is 5 százalék körüli volt. Ez az a hatás, amit ez a gazdaságpolitika a lakosság számára 1996-ban jelentett. S ha hozzáveszem azt, amit a kormány beszámolója, az a táblázat, amelyet számunkra a törvényjavaslat indoklásában előterjesztett, nem tartalmaz - az olyan adatokat, mint például a beruházások változása 1996-ban (Bauer Tamás: Benne van!), amiről nagyon jól tudjuk, hogy visszaesett, nem tartalmazza azt, hogy a népességváltozás hogyan történt 1996-ban, hogy a kormány családpolitikai intézkedéseinek hatására 30 ezerrel lettünk kevesebben '96 végére, mint '96 elején voltunk, azt gondoltuk, hogy ez az év, a '96-os év egy kivétel, azt tapasztaljuk azonban, hogy '97 első félévében 25 ezerrel csökkent a népesség száma Magyarországon -, azt gondolom, a kormánynak kicsit tárgyilagosabban, kicsit objektívebben kellett volna beszámolnia a '96-os gazdálkodásról.
Elindult az a folyamat, tisztelt Ház, amelynek a jeleit ma, '97-ben egyre erősebben tapasztaljuk. A magyar gazdaságban az exportoffenzívát - véleményünk szerint is helyesen - erőltető kormányzati magatartás mögött egyfajta kettészakadás tapasztalható: részben területi értelemben, tehát az ország keleti és középső része jóval kevesebbet érez a mára már talán valamivel magasabb növekedésből, mint '96-ban, mint az ország budapesti és dunántúli része. Másrészt pedig a vállalkozások között is egy szakadás történt, hiszen ebből a '96-ban még nem tapasztalható, '97-ben talán meginduló növekedésből jóval kevesebbet fognak érezni a hazai kis- és középvállalkozások, mint a nagy, multinacionális cégek és a külföldi tőkével működő, tőkeerős vállalkozások. Mi tehát azt gondoljuk, tisztelt Ház, hogy ezek a hatások is hozzátartoznak ahhoz a beszámolóhoz, amelyet a kormány 1996-ról elénk tár.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ezek a kedvezőtlen tendenciák - a népességfogyás, az elszegényedés, az MSZOSZ beszámolója szerinti 3 millió létminimum alatt élő ember - '97-re ennek a kormányzati gazdaságpolitikának a hatására felerősödhetnek. Ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a beszámolót alaposan áttanulmányozva, felelősen nem lehet elfogadni, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója erre a beszámolóra nemmel szavaz.
Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Kádár Béla tapsol.)
