HALDA ALIZ
HALDA ALIZ
HALDA ALIZ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig elkeserít, ha azt kell tudomásul vennem, a közvélemény-kutatások adataiból vagy más forrásból, hogy az Országgyűlés a népszerűségi lista végén kullog, magyarán: nem szeretnek minket. Pedig megválasztottak, ideküldtek, kit személy szerint, kit a pártján keresztül.
Az emberek kedvetlenségének persze sok oka lehet, de biztos, hogy az egyik a parlamenti vitastílus időnkénti durvasága. Természetesen nem a kritikát kifogásolom, nem is az éles vitákat, és a világért sem kárhoztatnám az iróniát, a humort, annál inkább a gyűlölködő hangnemet vagy a másik ember megalázásának szándékát.
Hadd mondjak két példát. 1996. október 14-én Torgyán képviselő úr az adósság rendjéről szóló előterjesztéssel kapcsolatban azt mondta: "Vajúdtak a hegyek, és egerecske született, de - idézem - az is rendkívül torzacska és hihetetlenül sok hibája van. Púpos tehát a menyasszony (Derültség.), egyértelműen meg kell állapítanunk, és hogy mellette még sánta és vak is, az már talán fel sem tűnik."
Annak idején azt gondoltam, a képviselő urat egyszerűen elsodorta a retorika, a szónoki hevület - hogy ne mondjam, a demagógia svungja -, mert lehetetlen, hogy szándékosan akarná nevetség tárgyává tenni azokat, akiknek amúgy is elég nehéz az életük.
Jóhiszemű vélekedésem elhamarkodott volt; nemrégiben ugyanis, június 16-án, a Fidesszel kapcsolatban azt mondta Torgyán képviselő úr: "A polgári ellenzék fogalma a Független Kisgazdapárt nélkül Magyarországon körülbelül olyan lehet, mint egy házasság vőlegény nélkül. Hát ez, kérem szépen, teljességgel elképzelhetetlen! Na, voltak ott vőlegényjelöltek, de elnézést kérek, olyan sánták és púposak... (Derültség.), hogy attól félek, azokkal házasságkötés nem lesz."
Azt gondolom, Torgyán képviselő úrnak be kellene érnie azzal, hogy ő maga ilyen délceg legény... (Derültség.), és megtartóztatnia magát az efféle gúnyolódástól, hiszen könnyen lehet, hogy a sánták, púposak vagy vakok emberi értékek tekintetében bátran felvehetik a versenyt bárkivel, netán a képviselő úrral is.
Ezen tűnődve próbáltam számba venni érintett barátaimat és ismerőseimet. Nem volt könnyű, mert sose úgy gondolok rájuk, mint fogyatékosokra, a kifejezést sem szeretem.
Végül is sokan jutottak eszembe, a botjára támaszkodó drága Nagy Lászlótól kezdve, holtak és élők hosszú során át a mellettem ülő Szigeti György barátomig. S ez a számbavétel nagyon is meggyőző volt azt illetően, hogy minden megkülönböztetés igazságtalan.
De tekinthetünk távolabbra is. Emlékezhetünk nagy elődünkre, a félvak országgyűlési képviselőre, Kölcsey Ferencre, aki Parainesisében azt írja: "A szónokság szabad nép körében támad, s szabad nép életéhez tartozik, énekhangja szelídíté meg a vak csoportokat. A mívelt nemzet tömegét szónoklat vezérli."
Nagy tehát a felelősségünk. Azt hiszem, a emberek semmire sem vágynak jobban, és semmire sincs nagyobb szükségük, mint hogy bízhassanak valamiben, ki-ki a maga választott pártjában, s mindannyian a demokratikusan választott parlamentben. Ha legfőbb feladatunknak egymás lejáratását tekintjük, akkor mindannyian - kivétel nélkül mindannyian - rosszul járunk, s "mívelt nemzet" helyén vad csoportok fognak acsarkodni egymásra.
Köszönöm. (Taps.)
