DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, arról, hogy mikor, ki, minek fizeti meg az árát, fölösleges itt vitatkozni.
Én azt gondolom, hogy egy olyan gazdaságpolitikának, ami negyven éven keresztül a világ normális részének trendjétől teljesen eltérő volt, ennek az árát fizetik meg nemcsak a magyar lakosság, hanem Kelet- és Közép-Európa más országainak állampolgárai is. Ez a tény. Ebből adódóan úgy gondolom, hogy ha súlyozzuk az arányokat, akkor a negyven év több, mint a négy év, ha már éppen a mostani kormánykoalíció az előző négy évben elkövetett, úgymond, hibákra hivatkozva gondolja, hogy a lakosságnak ez a 25 százalékos életszínvonal-csökkenése szükségszerű következmény és szükségszerű lépés volt.
Én azt gondolom, hogy a kormánynak a gazdaságinövekedés-ellenessége az, aminek az árát ma a magyar lakosság fizeti. Ne felejtsük el azt, hogy az 1,2 százalékos növekedés gyakorlatilag alig több a nullánál, érdeminek semmiképpen sem lehet nevezni. (Moraj a kormánypárti padsorokból.) A költségvetés '98. évi javaslatában vagy tervezetében, amit a kormány benyújtott, kincstári optimizmussal 3 százalékos növekedésről beszél mint tényről az 1997. évre vonatkozólag.
(9.10)
Ez alapján készültek azok a számítások és az a költségvetés, amelyet '98-ra kíván a kormány a parlament elé terjeszteni.
Ez a fajta kincstári optimizmus semmi gazdasági mutatóval nincs alátámasztva, és úgy tűnik, akármelyik jelentést nézzük, akár a KSH-ét, akár a Pénzügyminisztériumét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azok ezt semmiképpen sem támasztják alá. Ezt tartjuk mi igazán aggályosnak és problematikusnak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
