DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt a Házszabály-tervezettel kapcsolatban arra az elhatározásra jutott, hogy a frakció nevében én terjesztem elő a frakció álláspontját, és miután mi rendkívül fontosnak tartjuk az egyéni képviselői vélemények érvényre juttatását is, ezért úgy döntöttünk, hogy a frakció álláspontjától eltérő álláspontokat pedig a képviselőtársaink egyéni indítványokban tárhatják a Ház elé. Így találkozhattak különböző előterjesztésekkel, amelyek nincsenek tökéletes szinkronban a Független Kisgazdapárt frakciójának az álláspontjával, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem valamiféle belső ellentét, hanem éppen a demokratikus működés következménye. És bár végül is a mi módosító indítványaink közül - tehát amelyeket a frakció nevében terjesztettem elő - most már mindösszesen 23 került a tisztelt Ház elé módosító indítványok formájában, legyen szabad jeleznem, hogy igen sok indítványt elfogadott a hatpárti egyeztető tárgyalás, és így azok beépítésre kerültek a Házszabály-módosítványokba.
Mielőtt még a részletes vita anyagát elkezdeném taglalni, legyen szabad két rövid általánosító megjegyzést tennem. Az egyik általánosító észrevétel az, hogy a Független Kisgazdapárt valamennyi indítványát - amelyet az én nevemmel fémjelzetten adott elő a frakció - végül is összevetette az egyéb indítványokkal, és így külön rámutathatok még arra is, hogy ott, ahol eltérés van, ott nem feltétlenül abból fakad az eltérés, hogy nem értenénk egyet bizonyos előterjesztésekkel. Gondolok itt arra, hogy felmerült a kérdés: egyáltalán hogy ítéljük meg az államfő választásának, a parlament elnökének a helyzetét. Végül is mi ennek a részletezésébe azért nem mentünk bele, mert itt az államhatalmi ágak megoszlásának teljes spektrumához hozzá kellett volna nyúlni. Egyetlenegy dolgot hadd említsek: az Országgyűlés elnökének választásánál az az elvi álláspont, hogy a legerősebb párt adja az Országgyűlés elnökét, már a '90-es választás után elfogadást nyert hatpárti konszenzus formájában. Végeredményben ez a német jogból átvett intézmény, s miután mi a választójogból is és egyéb jogterületekről is igen sokat vettünk át a német jogból, ebből fakad az a körülmény, hogy mi végül a frakció nevében ezt a kérdést nem kívántuk érinteni. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem valamiféle ellentétet takar, hanem egy elméleti megfontolást.
Ami a mi módosító indítványainkat illeti: tulajdonképpen vannak technikai jellegű előterjesztések - ilyen például a jelentés 50. tétele alatt a Házszabály-tervezet 36. § (5) bekezdésére vonatkozó technikai jellegű módosítványunk, amelyet egyébként az alkotmányügyi bizottság támogatott -; vannak olyan indítványaink, amelyeket úgy lehetne összesíteni, hogy ésszerűsítő indítványok - ilyenek között említhetném például a törvényjavaslat előterjesztésének idejével kapcsolatos vitát, vagy ilyennek jelenthetném az interpellációs időpontot, vagy ilyennek lehetne felfogni azt az elvi jellegű vitát, hogy vajon a Ház egyötöde tehet bizonyos előterjesztéseket vagy célszerűbb lenne ezt egy-egy frakciójogosítványra leszűkíteni. Ezek adott esetben tulajdonképpen nem kardinális, hanem az ésszerűség határain belül így vagy úgy megítélhető kérdések.
(17.30)
Vannak olyan módosító indítványaink, amelyeket kardinálisoknak tekintünk; vannak természetesen olyanok, amelyeket nem tekintünk kardinálisoknak; vannak kompromisszumos javaslataink, ahol abból indultunk ki, hogy mégiscsak célszerű lenne minél gyorsabban egy új Házszabályt megalkotni - ezért a frakció engedményeket tett -; és végül vannak az alapvető ellenzéki jogosítványokat érintő észrevételeink, ahol nyilvánvalóan nem tudunk engedni.
Legyen szabad néhány módosító indítvánnyal kapcsolatos álláspontot röviden megindokolnom.
Így a Független Kisgazdapárt a jelentés 55. tételével kapcsolatban a Házszabály-tervezet 43. § (2) bekezdésére vonatkozóan azt javasolja, hogy ne illesse meg rögtön a szankcionálás joga a Ház elnökét, ha a Ház nem határozatképes, hanem, miután a cél az, hogy a Ház el tudja végezni a munkáját, ezért először próbálja meg a Ház elnöke a határozatképességet helyreállítani, és csak ha az ez irányú magatartása nem vezetne sikerre, ebben az esetben illesse meg a Ház elnökét a távol lévő képviselőkkel szemben a szankcionálás joga.
Úgy gondoljuk, hogy az azonnali kérdések és válaszok órája lehet a másik olyan csoport, amellyel foglalkozni érdemes a módosító indítványok kapcsán. Itt mindjárt első kérdésként, módosító indítványként felvetettük - ez a jelentés 62. tételével kapcsolatban található meg, a Házszabály-tervezet 45. § (4) bekezdésére vonatkozik -, hogy a kormány tagjai és helyetteseik is legyenek kötelesek részt venni az azonnali kérdések óráján. Persze ehhez kapcsolódik a Független Kisgazdapártnak egy olyan elképzelése is, hogy az azonnali kérdések órájánál ne kelljen egy órával korábban a frakcióvezetőn keresztül benyújtani magát a kérdést, mert tulajdonképpen - ahogy azt Kávássy képviselőtársunk is jelezte - akkor már nem az az igazi azonnali kérdések és válaszok órájáról van szó, mert ez már egy bizonyos fajta mellékvágányt jelenthet, hiszen felkészül a kormányzat, és nem konkrét választ fog adni az azonnali kérdés hatására, hanem kibúvó válasz adására lenne lehetősége, mert hiszen erre felkészülhetne.
Talán külön kiemelném, hogy nagy vita volt az alkotmányügyi bizottságban arról - és a Független Kisgazdapárt végig tartotta azt az álláspontját -, hogy az önálló képviselői indítvány előterjesztésének ne két perc, hanem öt perc legyen az ideje. Ezt mi a jelentés 66. pontjával kapcsolatban, a Házszabály-tervezet 46. § (2) bekezdése vonatkozásában adtuk elő. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy - a mi megítélésünk szerint - két perc alatt nem lehet egy előterjesztést megindokolni. Rendkívüli esetben, amikor szinte egy-kétszavas előterjesztésről van szó, akkor elképzelhető, de az esetek zömében nem képzelhető el.
Igazán nem akarjuk mi ezt kiélezni, de csak utalnék arra, hogy láttam néhány héttel ezelőtt Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak egy nagyon jól sikerült interjúját a TV-4-en keresztül a Pallasz-páholyból, és ott ő a humor kedvéért elmondta, hogy őt megpróbálták egy ilyen imageformáló műhelyben gyorsabb beszédre megtanítani, mint amilyen a sajátja - már egyszer jeleztem, most ismét jelzem: mi nem ismerünk ilyen beszédgyorsító tanárokat, így el sem tudjuk képzelni, hogy mi egy indítványt két perc alatt meg tudjunk indokolni. Mi ezt egyébként kardinális kérdésnek is tekintjük, mert úgy gondoljuk, hogy az ellenzéki jogosítványokkal nem lehet élni, ha az indokolás erejével nem tudjuk az előterjesztésünket alátámasztani. Tehát itt nemcsak egyszerűen technikai kérdésről van szó, hogy az idő mennyi, hanem lényegi ellenzéki jogosítványról.
(17.40)
Úgy gondoljuk, hogy ami a jelentés 75. tételét illeti - és ugye, ez a Házszabály-tervezet 51. § (1) bekezdésére vonatkozik, tehát a napirend előtti felszólalásokra -, ez, bizony, az alapvető ellenzéki jogosítványok körébe tartozó, olyan kardinális kérdés, amelyet ha nem fog számunkra biztosítani a Ház többsége, több mint kétharmada, ebben az esetben mi úgy gondoljuk, hogy az alapvető ellenzéki jogosítványokat törölték el, és egy látszatjogosítványt adtak.
Kérem, úgy gondolom, az én számból hallani ezt, az még inkább megerősíti az ellenzéki pártoknak ezt a véleményét, mert senki nem mondhatja azt, hogy idegenkedem a szótól vagy hogy gondot okoz a Független Kisgazdapártnak, hogy a frakcióelnökön keresztül terjessze elő az álláspontját. De én, személy szerint, úgy gondolom - és nem csak Maczó Ágnes képviselő asszony, és nem csak dr. Kávássy Sándor és a többi kisgazdafrakció-tag, hanem személy szerint Torgyán József is úgy gondolja és azt vallja -, hogy az alapvető ellenzéki jogosítványok sárba tiprását jelenti, ha nem képviselői alapjog a napirend előtti felszólalás.
A napirend előtti felszólalásnál a frakció elnökére szűkíteni ezt a lehetőséget egyrészt azt jelenti, hogy a képviselők egyenlőségének elvét éri egy rendkívül durva sérelem, másrészt talán kiemelhetném - éppen Eörsi Mátyás képviselőtársunk utalt a népszuverenitásra -, vajon a népszuverenitás hogyan érvényesülhet akkor, hogyha a választópolgár nem tudja utasítani a saját országgyűlési képviselőjét, hogy "légy szíves előadni, hogy ennek a környéknek ez vagy az a sérelme". Egyértelmű, hogy ezt nem lehet egy frakcióelnöki felszólalással áthidalni: gondoljanak arra, hogy hangzik az a Budapesten lakó Torgyán József szájából, hogyha, mondjuk, a berettyóújfalusi képviselő helyett én fogom elmondani, micsoda sérelem érte a berettyóújfalusiakat, vagy elmondható ez Kávássy Sándor barátom esetében, akinek a lakóhelye környékén nem lehet a mezőgazdasági termékeket eladni, még a tej átvétele sincs megoldva... (Mészáros Béla: Tárgyra!) Úgy gondolom, hogy ezt nem lehet frakcióelnöki hatáskörbe adott...
Nagyon köszönöm, hogy itt kiabál az egyik képviselőtársam; ha nem sikerült a feleségével kiordítoznia magát, én nagyon szívesen abbahagyom, megvárom, amíg befejezi az ordítozását, de talán szerencsésebb lenne, ha ő is meghallgatná, legalább tanul valamit a négy év alatt. (Mészáros Béla: Ez a Házszabály vitája! Tárgyra!)
Én tehát úgy gondolom, hogy a következő kérdéskör a napirenden szereplő Házszabály-tervezet 83. tételszáma alatt szereplő - a Házszabály 53. § (1) bekezdésére vonatkozó -, időkeretben való tárgyalás. A mi álláspontunk szerint a képviselőcsoport vezetőjét megillető jog, hogy a vita befejezése után még módja van egy-egy frakcióelnöknek kétperces felszólalásban összegezni frakciója álláspontját. Ez ugyancsak nonszensz előterjesztés: minimálisan öt percet kell erre a célra is biztosítani. Hangsúlyozom: egy vitát összefoglaló álláspont összegezéséről van szó, szóba sem jöhet itt a kétperces időtartam.
Az együttes jelentés 88. tételszáma alatt szerepel az 53. § (4) bekezdésére vonatkozó módosítványunk, ami az általános vita időkeretének meghatározását a képviselők egyötöde helyett egy frakciólétszámhoz, tehát tizenöt képviselő ajánlásához köti. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos előterjesztése a Független Kisgazdapártnak, hiszen itt a frakciójogosítványok előtérbe helyezéséről van szó. Miután pedig ez egy többpárti parlament, ennek következtében a frakcióelőterjesztés meghatározó a többpárti parlamenti demokrácia érvényesülése szempontjából.
Ami a jelentés 89. tételét illeti, ez a Házszabály-tervezet 53. § (4) bekezdésére vonatkozik. Itt a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy a kormányprogram és a kormány beszámolója megvitatását is célszerű a szóban forgó jogszabályhelyen felsorolt taxatívák közé felvenni, mert hiszen itt is célszerű kimondani, hogy minimum tíz órát kell fordítani a kormány beszámolójának megvitatására vagy a kormányprogram megvitatására. Ez egy rendkívül fontos jogosítvány a Független Kisgazdapárt frakciója szerint.
Ami a jelentés 92. tételét illeti, ez a Házszabály-tervezet 54. § (1) bekezdésére vonatkozik. Itt az előbb már utaltam rá az Eörsi képviselőtársammal való vita kapcsán, hogy a tárgytól eltérés esetén a Független Kisgazdapárt álláspontja az volt: szerencsétlen dolog lenne, ha az első figyelmeztetés után mondjuk nyomban az ülésterem elhagyására lehetne bárkit kényszeríteni, hiszen a tárgy betartása bizonyos fokig szubjektivizmus is.
Az előbb én konkrétan felsoroltam - elnézést, nem tudok ennél jobb példát találni -, hogy a tárgytól eltérésnek milyen tipikus esete volt az előbbi képviselőtársunknak a Független Kisgazdapárt frakcióját durván megtámadó felszólalása. Kérem, az első kérdéskörnél, ahol Tóth András államtitkár urat érintette Eörsi Mátyás megjegyzése, minden további nélkül mondhatta volna a Ház elnöke, hogy kérem, ezt tessék a koalíciós egyeztető tárgyaláson, talán a koalíciós miniszterelnök-helyettes útján előterjeszteni, a miniszterelnök úr nyilván hajlandó lesz megvitatni - de nem a Ház fog ebben a kérdésben dönteni, ne itt tessék ezt a kérdést megvitatni.
Az eredeti előterjesztés szerint Eörsi képviselőtársunk tulajdonképpen már ekkor kiküldhető lett volna. A mi módosítványunk éppen arra vonatkozik, hogy csak két eredménytelen felszólítást követhesse a harmadik, rögtön a harmadiknál a szankció bekövetkezése - tehát hogy azonnal el kelljen hagynia az üléstermet. Ugyanezt a képviselő személyének megsértése esetén már nem tartjuk, mert itt azt mondjuk, hogy sokkal súlyosabb magatartásról van szó: itt egyszeri figyelmeztetésnek elégnek kell lennie, a másodiknál már el kell hagyni a plenáris üléstermet.
Mi tehát a tárgytól eltérés és a személy megsértése között ilyen különbséget vélünk a valóságban fennállani.
Ami a jelentés 137. sorszáma alatti vitát illeti, a Független Kisgazdapártnak az az előterjesztése, hogy vegyünk fel a Házszabályba egy új 100. §-t, és ez lényegét tekintve a jelenleg hatályos Házszabályból a régi 41. § átvételét jelentse, egy igen fontos, elvi előterjesztés. Meg kell mondanom, nagyon meglepődtem, amikor azt olvastam az együttes jelentésből, hogy ezt az előterjesztést nem támogatja az alkotmányügyi bizottság. Bárkivel beszéltem ugyanis erről a témáról, ezt mindenki olyan javaslatnak tekintette, amelyet érdemes nemcsak megfontolni, hanem a jelenlegi Házszabályból az új Házszabályba átemelni. Persze nem tudom, mert nem voltam jelen ennek a paragrafusnak a vitájánál: lehet, hogy itt egy téves átmásolás is közrejátszhatott abban, hogy végül is az indítványomat nem támogatta az alkotmányügyi bizottság.
(17.50)
Ugyanis jeleztem, hogy a 41. §-t a jelenlegi Házszabályból szó szerint kívánom átvenni. De a másolásban a 41. § (2) bekezdésénél kimaradt az a kitétel, hogy "a lakosság széles körét érintő". Tehát itt csak úgy szerepel, hogy "a lakossági programokat érintő", de kimaradt a "széles körét érintő". Ezt a pontosítást most, a beszédem után be fogom írásban is adni. Most vettem észre, hogy ez egy leírási, gépelési hiba. De igen tisztelt Képviselőtársaim értik, hogy miről van szó. Én azt mondom, hogy érintetlenül, úgy ahogy van, a jelenlegi Házszabály 41. §-át át kell venni az új Házszabályba. Ne adjuk fel a jogot, hogy ezt a szakaszt átvéve adott esetben alkalmazhassuk, hiszen az alkotmány elfogadása esetén vagy a kardinális törvények elfogadása esetén vagy akár egy új országgyűlési képviselői választási törvény elfogadása esetén mindenképpen célszerű lenne, hogy először az alkotmányos elveket fogadjuk el. Az elvek meghatározása után adjuk vissza a törvényjavaslatot az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészitő osztályának, hogy dolgozzák ki a törvény normaszövegét és azután kerüljön az vissza elfogadásra.
Kérem, el sem tudom képzelni, hogyan tudunk egy új alkotmányt majd elfogadni, ha a tisztelt Ház ezt az indítványomat elveti, mert akkor nem lesz más hátra, mint hogy a normaszöveget tetszenek majd népszavazásra bocsátani. Utána, ha kiderül, hogy valahol tévedtünk, márpedig ebben az őrült ámokfutásban - ne vegyék tőlem rossz néven, hogy a mostani parlamenti munkát is ehhez hasonlítom - nagyon könnyü tévedni, s akkor majd nem fogjuk tudni egy újabb népszavazás nélkül a saját hibánkat sem korrigálni. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem támogatta az alkotmányügyi bizottság ezt a józan indítványt. Nem egy Torgyán József-i elképzelésről van szó, kérem, hogy megkönnyítsem az önök munkáját. Az igen tisztelt MSZP által elfogadott, korábbi Házszabály igen jó szakaszának az átemeléséről van szó. Ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket. Vegyük át ezt a szabályt. Ez a mi álláspontunk.
Ami a jelentés 138. tétele alatt, a mostani jelentésben szereplő 100. § (3) bekezdésének a kiegészítésére vonatkozik, ez egy olyan előterjesztés, amely nem a többséget érinti, hanem a kisebbséget. Ennek a lényege az, hogy ne csak a többség oldaláról nézzük a Házszabályt, hanem nézzük meg a kisebbség oldaláról is. Hiszen ha a többség enged a kisebbség javára, akkor a többség tulajdonképpen tett egy józan gesztust a jövő érdekében a Házszabálynak egy fontos szakasza tekintetében.
De úgy gondolom, hogy nem teljes ez a gesztus, ha a kisebbségek vonaláról is nem nézik meg a dolgokat. Konkrétan arról van szó, hogy ne csak a kisebbségnek legyen joga a kisebbségi vélemény kifejtésére, hanem a kisebbségeknek adott esetben legyen joguk a több kisebbségi vélemény kifejtésére. Hiszen a négy ellenzéki párt egységéről beszélni illuzórikus dolog. Nem vitás, hogy a négy ellenzéki párt egymástól jól elkülöníthetően létező, különböző politikai érdekeket, érdekcsoportokat megjelenítő párt. Ezért tehát adott esetben nagyon könnyen előfordulhat, hogy mondjuk a demokrata fórumnak is más az álláspontja és a Független Kisgazdapártnak is.
Nagyon-nagyon demokratikus dolognak tartanám, ha ilyenkor nemcsak a kisebbségen belüli többség döntené el, hogy ők a saját nézetüket előterjeszthetik, hanem a kisebbség ténylegesen létező másik része is a Ház elé tárhatná a saját álláspontját.
Itt egyértelműen felmerül, ha ezt az indítványunkat a tisztelt Ház le fogja szavazni, akkor ne haragudjanak, de csak gondolják végig, hányszor kell majd végig-hallgatniuk a négy éves ciklus alatt, hogy önök össze akarják mosni az ellenzéket. Nyilvánvalóan mi nem is tudnánk ebben az esetben másra gondolni. Nem hiszem, hogy ezen szabad lenne vitatkozni. Ezt a többségnek látnia kell, akceptálnia kell. Ezért kérem, hogy ennek megfelelően döntsenek.
Ami a jelentés 155. tétele alatt a 115. § (2) bekezdését illeti, itt az interpelláció tekintetében az előterjesztés szerint "ha nincs az interpelláló jelen az ülésteremben, akkor elveszti a jogát az interpellációra". Csakhogy itt számos esetben előfordul, hogy a képviselő nem lesz abban a helyzetben, hogy az interpellációt ismét előterjeszthesse. Vannak időszakok, amikor az interpelláció annyira felgyülemlik, hogy kilátástalan, mikor kerül valaki sorra. Tehát itt mindenképpen célszerű ezt a jogot olyan értelmezésben a Házszabályba foglalni, hogy kimenthesse magát a távollevő képviselő, s ha igazoltan van távol, abban az esetben egy új interpellációs időpontot tűzzenek ki a számára.
Az együttes jelentés 157. sorszáma alatt foglalkozik a törvényjavaslat a 115. § (3) bekezdésével, amely az előterjesztés időpontját vitatja kisgazda oldalról. Ugyanis a jelentés két percet ad az interpelláció előterjesztésére. Mi azt mondjuk, hogy az interpelláció talán a legfontosabb ellenzéki jogosítvány. Itt négy percet javasolunk. Hiszen legyen alkalma annak a képviselőnek, ha már nem illeti meg mondjuk a napirend előtti felszólalás, akkor különösképpen, hogy legyen legalább alkalma arra, hogy az interpellációt kifejthesse. Úgy gondoljuk, hogy a válaszra sem elég három perc, amikor az elhangzott választ követően a képviselő kifejtheti nézetét, hogy mit fogad el a miniszteri válaszból, mit nem fogad el. Mi úgy gondoljuk, hogy itt még több idő kell. Itt feltétlenül célszerű lenne hat percnek az engedélyezése.
A jelentés 165. sorszáma alatt a 118. § (1) bekezdésére vonatkozóan egy olyan előterjesztéssel éltünk - ezt fenntartjuk -, látszólag kicsinek tűnik a különbség és értelmetlennek a négy perc különbség. Mi azt mondjuk, hogy ne hatvan perc legyen az azonnali kérdések órája, hanem hatvannégy perc. Ennek az az indoka, hogy a mi konstrukciónkban az ellenzékkel kell kezdeni az első kört, és pontosan úgy jön ki az azonnali kérdések és válaszok kerek órája, ha a jelenlegi konstrukcióban az első körben az ellenzék teheti fel a kérdéseket. Mindenütt miniszterek, államtitkárok válaszolnak. A második körben pedig mindenki feltehesse a kérdéseket. Itt megint a miniszterek válaszolnak.
Azért mondjuk, hogy az ellenzéknek mindenképpen többletjogokat kell biztosítani, mert hogy világosan lássák, amikor mi feltesszük kérdéseinket, ugyanannyi percben válaszolhatnak a miniszterek és a politikai államtitkárok. A viszonválasznál ugyancsak annyi idő illet meg minket, mint a minisztereket és a politikai államtitkárokat. Tehát itt az ellenzéki és a kormányerők kiegyenlítik egymást.
Ezek után a második körbe már bejönnek a többségi képviselők. Itt már a többség dominál, de ezt a többségi dominanciát tudjuk az előbbi módszerrel csökkenteni.
(18.00)
Én úgy gondolom, hogy ez lenne a valódi demokrácia, ha ezt önök elfogadnák.
Úgy gondolom, hogy ezt fejti ki részletesebben a 166. sorszám alatti előterjesztésünk, de végül is azt kell, hogy mondjam: az alkotmányügyi bizottság számomra elég furcsa módon a 167. sorszám alatt az én javaslatomat - pontosabban a Független Kisgazdapárt javaslatát - a saját nevén terjeszti elő. Talán etikusabb lett volna meghagyni az előterjesztést az előterjesztőnek. Ez egy olyan helyzetet jelent, mint ha, mondjuk, Shakespeare neve alá odaírná valaki, hogy Hak Péter - elnézést, nem ck-val mondtam, tehát nem Hack képviselő úrra gondoltam, k-val mondom ezt a nevet, és nem mondtam doktort sem, hogy pregnánsan megkülönböztethető legyen, nehogy itt viszonválaszra számíthassunk... (Derültség.) Tehát úgy gondolom, hogy ez egy övön aluli megoldás az alkotmányügyi bizottság részéről.
Van a 168. sorszám alatt még egy előterjesztésünk az azonnali kérdések órájára vonatkozóan, tehát a 118. § (5) bekezdését illetően. Ennek a lényege az, hogy mi nem 2-2 percre javasoljuk az azonnali kérdések órájában a kérdést és a választ, hanem 1-1 percre. Ez első percre megdöbbenthet sokakat, de mi úgy gondoljuk, hogy az azonnali kérdések órájának az a lényege, hogy rendkívül pergő ritmusban, nem előre való bejelentkezés mellett folyjon - ezt szeretném hangsúlyozni - , hanem mi azt mondjuk, hogy ne kelljen előre bejelentkezni, hanem köteles legyen itt lenni minden miniszter; ha nem tud itt lenni, akkor küldje el a parlamenti titkárát, mert a politikai államtitkár a lényegét tekintve parlamenti államtitkár, tehát úgyis itt kellene lennie. Tehát legyenek itt, és ahogy - megbocsássanak, ennél jobb példa nem jut az eszembe -, mondjuk, Bush alelnöki kikérdezésénél azonnal kellett válaszolni, és nem volt lehetősége arra, hogy gondolkodjon a kérdésre adandó válaszon, mi is egy ilyen pergő ritmusú kérdezz-felelek megoldásra gondolunk. Ez valóban megfelelne az azonnali kérdések órájának; de itt rögtön hozzá kell, hogy tegyem: ezt a kérdéskört csak egy egységes elvi házszabályi megoldással együtt lehetne alkalmazni, tehát akkor, ha az egyéb előterjesztéseinket is elfogadják, különösképpen a politikai vita tartására vonatkozó előterjesztésünket is, amely a 183. tétele alatt szerepel az együttes előterjesztésnek és a 128. §-ra vonatkozik. Mi itt egy új (1) bekezdés betételét javasoltuk, és még egyéb módosítást is a Házszabály ezen rendelkezésével kapcsolatban.
Mi azt mondjuk, hogy nagyon fontos intézmény a politikai vita. A politikai vita megtartása tulajdonképpen nemcsak ellenzéki jogosítvány, hanem az Országgyűlésnek egy jogosítványa. Az Országgyűlésnek nemcsak törvényalkotói feladata van, hanem politikai feladatai is vannak. Márpedig a politikai feladatokat illetően, a politikai vita megtartásánál nem lehet abból kiindulni, amit a többség eleve akar engedni a kisebbségnek, hogy egyötöd előterjesztésre lehessen ülésszakonként bizonyos számú politikai vitanapot tartani, mert egyrészt az előterjesztés abból a tényből indul ki, hogy csak két esetben javasolhatja egy-egy képviselő ugyanazon az ülésszakon a politikai vitanapot. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag már az első két aláírásnál kimeríti az ellenzék a teljes jogosítványát, tehát egy ülésszak alatt csak két vitanapot lehetne tartani. Ugyanakkor konkrétan kitűnik az indokolásból, hogy a kormánytöbbség nem ettől fél; a kormánytöbbség attól fél, hogy ne lehessen ezt a jogot visszaélésszerűen alkalmazni. Mi azt mondjuk, hogy ezt át lehet úgy hidalni, hogy legyen egy évben összesen négy kötelező vitanap, tehát ez negyedévenként egy vitanapot jelent. A négy vitanapból kettőnél jelölhesse meg a kormánytöbbség a vita témáját, kettő esetében pedig az ellenzéki jogosítvány legyen ennek a tárgykörnek a megjelölése. Tehát legyen mindenképpen egy ilyen minimális számú politikai vita - ez semmiképpen nem tekinthető eltúlzottnak. Ennyiszer lesz mondandója a kormánytöbbségnek és az ellenzéknek is - tehát egy évben összesen négyszer - az országot érintő politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kérdésekről. És ha ez kevésnek bizonyul, erre az esetre álljon még fenn az az egyötödös javaslat, amely a jelentésben szerepel.
Ami még egy előterjesztése a Független Kisgazdapártnak, az az azonnali kérdések és válaszok órájánál a 171. sorszám alatt a 118. §-ra vonatkozó előterjesztés. Mi azt mondjuk, hogy ott viszont nagyon fontos az idő betartása, tehát ott - az azonnali kérdések órájánál és válaszadásánál - szankcionálni kell az idő túllépését, és megmondjuk, hogy mi legyen ennek a szankciórendszere. Szerintünk ez nagyon jó összhangban van a Házszabály egyéb módosítványaival, amelyeket a Független Kisgazdapárt frakciója előterjesztett.
Úgy gondolom, hogy a Független Kisgazdapártnak azok az előterjesztései, ahol mi azt mondjuk, hogy ne egyötöd legyen a képviselői létszámból azoknak a száma, akik valamiféle képviselői jogosítványt adhatnak, hanem legyen egy frakció. Ez szerintünk abból az elvi megfontolásból indul ki, hogy többpárti parlament esetében a frakciónak kell, hogy legyen olyan politikai jogosítványa, amely a frakció és az Országgyűlés működésében az ellenzék jogosítványait kifejezi.
Végül egyetlenegy mondatot engedjenek meg még. Azt hallottam itt az egyik képviselőtársamtól, mintha mi nem terjesztettünk volna elő az esküszöveget illetően olyan kitételt, hogy legyen joga az országgyűlési képviselőnek, a miniszternek, a politikai államtitkárnak az eskütétel alkalmával - a benső meggyőződésének megfelelően - külön kifejezésre juttatni, hogy: Isten engem úgy segéljen! - tehát az ősi magyar esküszöveggel is kiterjesztetten hangozhasson el az eskütétel. Úgy gondolom, a tisztesség megkívánja, hogy megmondjam: igaz, hogy Salamon alelnök úr is az általános észrevételeiben utalt az előterjesztésnek erre a hiányosságára, de ugyanakkor a Demokrata Fórum oldalán dr. Sepsey kollega, a Független Kisgazdapárt frakciója nevében pedig én - egymástól teljesen függetlenül - beterjesztettünk ilyen módosítványt, és végül is dr. Sepsey - dr. Torgyán József közös előterjesztésében került az együttes jelentés 22. és 23. pontjába, hogy a mi előterjesztésünknek megfelelő módosítvány elfogadását javasolják. Úgy gondolom, hogy felszólalás előtt érdemes áttanulmányozni valamennyi módosító indítványt és az alkotmányügyi bizottság együttes jelentését, hogy semmi hibaforrás ne lehessen.
Tehát a Független Kisgazdapárt kéri, hogy ezeket a módosítványokat az igen tisztelt Ház úgy fontolja meg, hogy mi nem a Független Kisgazdapárt eszmeiségét kívánjuk a módosítványokkal az önök figyelmébe ajánlani, hanem egy munkát ésszerűsítő, az ellenzéki jogosítványokat jobban méltányoló olyan megoldást, amelyről nem lehet tudni, hogy a jövőben a Kisgazdapárt érdekeit fogja-e szolgálni vagy adott esetben az MSZP-ét - mert milyen nagy boldogság lesz az MSZP számára, ha visszagondolnak majd a következő országgyűlési választások után Torgyán József szavaira: de jó, hogy megfogadtuk a Kisgazdapárt módosítványait, mert nekünk most, mint ellenzéknek micsoda jogosítványokat biztosít! Köszönöm a türelmüket és a megértésüket. (Taps, derültség.)
(18.10)
