DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót.
Tisztelt Ház! Sporthasonlattal élve: döntetlenre áll a mérkőzésem a Házszabállyal, mert négy módosító javaslatom közül kettő bizottsági támogatást élvez, kettő viszont nem. Szeretném egy kicsit javítani - esetleg fokozni - ezt az arányt, s legalább egy 3:1-es győzelmet elérni; valamint benyújtván néhány csatlakozó módosító indítványt, szeretném meggyőzni a tisztelt Házat, hogy ezeket a csatlakozó módosító indítványokat honorálják majd "igen" szavazattal akkor, amikor a végső döntésre sor kerül.
Torgyán képviselőtársamtól hallották már, hogy van egy közös javaslatunk - amelyet egymástól függetlenül nyújtottunk be, de végül is, hogy ne lehessen elvitatni a dicsőséget, így közössé vált ez a javaslat -: egészítsük ki az esküokmányt azzal, hogy a képviselők, ha kívánják, lelkiismereti meggyőződésük szerint hadd tegyék hozzá azt a Magyarországon nagyon régóta, évszázados hagyományokra visszatekintő mondatot, hogy "Isten engem úgy segéljen!" Bízom benne, nem lesz akadálya, hogy ez a szokásjog által meghonosított forma immár a jogszabály erejénél fogva megjelenjen, és adott esetben, amikor letettük az esküt azon képviselőtársaimmal együtt, akik ezt a formulát használták, ne legyünk képviselővé válásunk első pillanatában olyanok, akik megszegik a Házszabályt, mert a Házszabály nem tartalmazta korábban ezt az esküformát.
A másik módosító javaslatom - amely bizottsági támogatást élvez, és amelyet nagyon szeretném, ha önök is támogatnának -, hogy az eseti bizottság tagja, amennyiben nem képviselő, ne lehessen sem a bizottság elnöke, sem a bizottság alelnöke, illetőleg szavazati joggal ne rendelkezhessen. Ennek az az indoka, hogy a magyar néptől a képviselők nyertek olyan jogosultságot, hogy vizsgálatokat folytathassanak, hogy javaslatokat terjeszthessenek elő, indítványokat adjanak elő az Országgyűlésben. A bizottságok szakmai munkát folytatnak, s a képviselői felelősség nagyon szorosan kötődik a bizottsági munkához, s amennyiben a bizottság tagjai közül a nem képviselők szavazati joggal rendelkeznek vagy a bizottság tisztikarát alkothatják, akkor csorbul a képviselői felelősség intézménye.
Amit a bizottság nem támogat - bár szeretném, ha önök támogatnának -, az az elnököt helyettesítő alelnök jogköre. Tudniillik nagyon nagy az előterjesztők kegye, mert az elnököt helyettesítő alelnökök tartós akadályoztatása esetén mindenfajta jogosítvánnyal rendelkeznek, kivéve: nem gyakorolhatják az elnököt megillető kinevezési és felmentési jogokat. Első pillanatra ez természetesnek tűnhet, de hadd mondjam el, belegondolván, hogy tartós akadályoztatás esetén az Országgyűlés hivatali szervezetének működési problémáját vetheti fel, ha mondjuk, lemond az Országgyűlés főtitkára, lemondanak a főtitkárhelyettesek is, és nincs, aki gyakorolja a kinevezési jogot. Ha a Házszabály ilyen állapotban lesz elfogadva, ezt csak az elnök lehetőségeként fogalmazza meg. Ha az elnök tartósan akadályoztatva van valamilyen oknál fogva - mondjuk beteg -, és nem tudja gyakorolni a jogait, az Országgyűlés működésképtelenné válik, nincs se főtitkára, nincsenek főtitkárhelyettesei sem. Nem hiszem, hogy olyan bizalmatlanoknak kellene lennünk az elnököt helyettesítő alelnök személyével kapcsolatban, hogy - bár az ülést vezetheti és a jogszabályban meghatározott egyéb jogköröket nyugodtan gyakorolhatja - egyedül az a sanda gyanú van az előterjesztők tudatában, hogy a kinevezési és a felmentési jog gyakorlása esetén, ha ezt megkapná a tartósan akadályoztatva lévő elnököt helyettesítő alelnök, akkor ezzel vissza lehetne élni. Ha van bizalmunk megválasztani valakit az Országgyűlés alelnökének - ami az egyik legmagasabb közjogi funkció a Magyar Köztársaságban -, nem hiszem, hogy amennyiben helyettesíti az elnököt, visszaélésszerűen fogja gyakorolni ezeket a jogosítványokat.
A csatlakozó módosító indítványok kapcsán szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni a Boros László képviselőtársam által benyújtott javaslatra a 40. § (2) bekezdésével kapcsolatban. Ez arról szól, hogy ha nem magyar anyanyelvű a képviselő és anyanyelvén kíván felszólalni, akkor a felszólalását megelőzően legalább két nappal jeleznie kell ezt, hogy az Országgyűlés Hivatala gondoskodhasson tolmácsról, s ezáltal lehetővé váljon a nem magyar anyanyelvű képviselő felszólalása. A csatlakozó módosító indítványom ezt a két napot két órára kívánja csökkenteni. Egyrészt a magyar alkotmány biztosítja mindenki számára az anyanyelv szabad használatát. Nagyon furcsa lenne és nemzetközi összehasonlításban is talán rossz fényt vetne a Magyar Országgyűlésre, ha mi úgy próbálnánk biztosítani az anyanyelv használatának a jogát itt, az Ország Házában, hogy megkövetelnénk, hogy két nappal hamarabb jelezze az illető, hogy fel akar szólalni. Az Országgyűlés vitájában nagyon sokszor előfordul, hogy nincs két nap arra, hogy reagáljak az eseményekre. Ebben az országban a nem magyar anyanyelvűek nyelve azért nem olyan ritka, hogy két órán belül ne lehetne gondoskodni egy tolmácsról!
Úgy gondolom, hogy - figyelemmel a környező országokban felmerülhető hasonló problémákra - a mi szabályozásunknak iránymutatónak, példamutatónak kell lennie. Elöl kell járnunk abban a helyzetben, amelyben a határokon kívül élő, magyar anyanyelvű honfitársaink vannak, hogy az ő számukra is példaértékű legyen adott esetben, hogy a Magyar Országgyűlés miként biztosítja a nem magyar anyanyelvűek számára a felszólalás jogát.
Ezért kérném - miután a bizottság ülése majd ezután lesz - a jelen lévő alkotmányügyi bizottsági tagokat és majd a plénum szavazásakor képviselőtársaimat, hogy ezt az egyik legfontosabb kisebbségi jogot: az anyanyelv használatát itt, ebben a Házban minimális korláttal, ezzel a két órával biztosítsuk - a két nap nagyon hosszú idő.
A 45. § (3) bekezdéséhez az alkotmányügyi bizottság nyújtott be módosító indítványt. Az én csatlakozó indítványom azt a kérdést szeretné nagyon pontosan szabályozni, hogy ha a kormánynak vagy az illetékes szervnek nincs jelen tagja és ezáltal gátolja az Országgyűlés munkáját - mert az ő javaslatát tárgyalta volna az Országgyűlés, de a kormány tagja távollétében erre nem kerülhet sor -, akkor minimális "büntetésképpen" az Országgyűlés elnöke a következő ülésnapon tegye közzé a mulasztó személy nevét. Ez nagyjából hasonló szabályozási elven alapul, mint amikor a távol lévő képviselők nevét - ha emiatt határozatképtelen az Országgyűlés, s el kell halasztani az ülést - a következő ülésnapon az elnök közzéteszi. Ha a képviselők büntetése az, hogy nyilvánosságra kerül az igazolatlanul mulasztók neve, akkor azt hiszem, hogy adott esetben a kormány tagjaival szemben is alkalmazhatjuk ezt a fajta megszégyenítést - bízom abban, hogy erre nem fog sor kerülni.
Az 51. § (1) bekezdése nagyon sok vitát váltott ki, hogy ki szólalhasson fel napirend előtt. Több olyan módosító javaslat volt, amelyet megpróbáltam csatlakozó módosító javaslattal összeötvözni.
Hangsúlyozni szeretném: célszerűségi szempontok alapján, ha már a tervezet, az előterjesztők szándéka arra irányul, hogy minden frakcióvezető egyszer öt percig felszólalhasson, akkor nem látom annak az indokát, hogy miért kellene elutasítani azt a módosító javaslatot, ha a frakcióvezető helyett van alkalmasabb személy, aki az adott tárgyban fel akar szólalni, akkor ő szólaljon fel.
(19.00)
Tudniillik, ha obstrukciót akar az ellenzék, akkor a frakcióvezető minden egyes alkalommal, mindig fel fog szólalni, kihasználja azt az öt percet. De hogyha föltételezzük a tisztességes szándékot, hogy napirend előtt valóban országos jelentőségű ügyben szeretnénk felszólalni, és nincs frakcióvezető, és a Házszabály csak neki adja meg a jogot, akkor, a választók által ideküldvén, érezzük azt a bénító tehetetlenséget, hogy nem tudunk megszólalni, mert csak egyedül a frakcióvezetőnek adatik meg a lehetőség, hogy napirend előtt öt percben megszólaljon.
Ha frakciónként egy személy szólal fel öt percig, az idő ugyanannyi, de adott esetben hatékonyabbá válhat a mi munkánk.
A Házszabály 56. §-a arról szól, hogy vagy a határozathozatal során, vagy egyébként, tárgyalás közben, az elnök elrendelhet tárgyalási szünetet a kormány vagy a frakcióvezetők kérésére. Csatlakozó javaslatom a szünet elrendelését kötelezővé tenné. Nagyon komoly dologról van ugyanis szó. A kormány vagy egy frakció szavazás közben nyilván akkor kér szünetet, hogyha valami olyan esemény történt, amely felborította az előzetes terveket. Ha ennek a szünetnek az elrendelése az elnök jóindulatától függ - mert az "elrendelhet" a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy az ő diszkrecionális joga, hogy ad szünetet vagy nem ad szünetet -, akkor valóban bekövetkezhet egy olyan politikai sakkjátszma, hogy adott esetben az ellenzékhez tartozó levezető elnök a kormány kérésének nem tesz eleget. Fordítva is előfordulhat, természetesen, hogy az ellenzék kéri a szünetet, a kormánypárthoz tartozó elnök pedig a szünetet nem engedélyezi. Megteheti, joga van rá.
Én úgy érzem, miután a határozathozatal során nagyon indokolt esetekben kérnek szünetet a frakcióvezetők, kötelezővé kellene tenni, hogy ebben az esetben a visszaélésnek a gyanúja se merülhessen fel.
A 69. § (2) bekezdése szabályozza, kik vehetnek részt a zárt ülésen. Két módosító javaslat összegyúrásával, az én indítványom azt tartalmazná, hogy országgyűlési képviselőt ne lehessen kizárni bizottsági zárt ülésről.
Tisztelt képviselőtársaim, tessenek belegondolni: milyen furcsa dolog az, hogy mi itt mindnyájan letettük az esküt, ennek ellenére vannak olyan ügyek, amelyeket bizonyos bizottsági tagok megismerhetnek, mi meg nem. Itt valóban úgy érzem, hogy csorbul a képviselői egyenlőség, hisz a bizottság ülésén egyébként részt vehet, akit a bizottság elnöke meghív - tehát a zárt ülésen részt vehet olyan nem képviselő is, akit a bizottság elnöke érdemesnek tart arra, hogy az ülésen részt vegyen. Egyéb megkötöttség nincs benne.
Másrészt a csatlakozó módosító indítvány arra terjedne ki, hogy adott esetben a bizottság szavazhasson arról: a működéséhez feltétlenül szükséges személyek - jegyzőkönyvvezető stb. - részt vehessenek az ülésen. A Házszabályban lévő javaslat ugyanis erre nem ad lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy jegyzőkönyvet vezetni kell, és ha a bizottság tagjainak többsége úgy ítéli meg, hogy ezt ne maguk közül valaki, hanem egy jegyzőkönyvvezető vezesse, akkor - feloldván a zárt ülésen való részvétel szigorú szabályait - lehetővé kell tenni, hogy az ügyviteli dolgozók meghatározott köre az ülésen részt vehessen.
Szeretném felhívni a figyelmet még Boros képviselőtársam módosító javaslatának azon részére, amely a 48. § (3) bekezdésével kapcsolatos. Nagyon jól indokolta képviselőtársam: ne lehessen olyan szabályt beiktatni a Házszabályba, hogy ha nincsenek kellő számban jelen az Országgyűlés jegyzői, akkor az elnök felkérhesse bármelyik képviselőt a jegyzői feladatok ellátására. Akkor tisztelettel megkérdem: miért választottunk mi annyi jegyzőt? Miért tesz le esküt a jegyző? Anélkül nem láthatja el a jegyzői feladatokat! Itt megint nyilvánvaló: van egy olyan szempont, hogy mindenképpen biztosítani kell a Ház működőképességét. De akkor felmerülhet, hogy ha véletlenül az elnök vagy alelnökök nincsenek jelen, akkor mi gyorsan magunk közül választunk egy levezető elnököt, és ő vezeti az Országgyűlés ülését? Ha egyszer van a tisztikarnak komolysága, ha a Házszabály külön rendelkezik a jegyzőről, a jegyző feladatairól, arról, hogy a jegyzővé válásnak milyen komoly feltételei vannak - titkos szavazás és a többi -, akkor ne tegyük ki magunkat annak, hogy ha esetleg a jegyzők nincsenek jelen, bármelyikünk ellássa ezt a funkciót.
Igen tisztelt Ház! Késő van, én azonban úgy gondoltam, néhány nagyon fontos gondolatot szükséges közölnöm képviselőtársaimmal, hisz ez az a szabály, amely meg fogja határozni a következő időszakban a munkánkat. Bár az előterjesztők nagyon nagy munkát végeztek, és érdemesek is lesznek majd a tapsra, ha elfogadjuk ezt a határozat-tervezetet, remélem, egyikük sem veszi olybá ezeket a módosító indítványokat, csatlakozó módosító indítványokat, hogy ezek sértenék szakmai hiúságukat.
Úgy gondolom, ez a Házszabály valóban közös munka terméke kell hogy legyen. Vannak előterjesztők, de mindannyiunknak, akik dolgozni akarunk, akik szeretnénk, hogy jól működjön ez a Ház, jogunk van arra, hogy észrevételeinkkel jobbítsuk ezeket a paragrafusokat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
