HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Tudom, képviselő úr, hogy nem vagyok klasszikus, de azért jó lenne, ha pontosan idézne, ha rám hivatkozik. Ez alatt értem azt, hogy akár a miskolci, akár az ózdi megnyilatkozásra hivatkozik, valami nem stimmel, mert évek óta Ózdon nem jártam... (Derültség.) ...sajnos, pedig hívtak.
A másik pedig, hogy Miskolcon igen, azt mondtuk, a bankrendszert rendbe kell rakni, és ez a kormány elhatározott szándéka, és a programjában benne van. Örülök annak, hogy ilyen pontos információkkal rendelkezik, hiszen annak idején az előző kormány a bankoknak nyújtott konszolidációs támogatást a háromezres határozatok keretében tette. Az is tény, hogy ez keveset javított a bankok helyzetén, és az is tény, hogy a nagybankok, amelyek a legnagyobb pénzeket kapták, azoknak a helyzete gyakorlatilag nagyon keveset javult. Ez mind igaz.
De azért azt szeretném önnek elmondani, hogy nem értek egyet semmiféle olyan véleménnyel, amikor ön úgy fogalmaz, hogy a bankok mással sem foglalkoznak, mint rablással. Hadd utasítsam vissza az ilyen kijelentést.
Ami pedig a megoldásokat illeti: én nem örülök annak, hogy az előző kormány 1992-ben olyan emeléseket hajtott vége, amelyek mögött nem volt meg a teljesítménnyel kapcsolatos követelmény, mert ilyeneket nem fogalmazott meg. Igaz, ezt mondtam, és most is mondom, hogy a nyugati rendszer szerint is a bankok - állami bankokról lévén szó - és más állami tisztviselők között jelentős, mondhatni most is nagy, hozzánk hasonló különbségek vannak. Hozzátenném, hogy a magánbankszféra és a mai magyar állami bankszféra között körülbelül kétszeres jövedelembeli különbségek vannak most is. Ez az, amit szeretnék aláhúzni.
Végül a harmadik, hogy mit tehetünk. Azt megtehetjük és tesszük is, hogy külön bankprivatizációs kormánybiztost neveztünk ki azért, hogy felgyorsítsuk az állami bankok privatizációját. Ez a folyamat már el is kezdődött. Ez az egyik. Meggyőződésem...
