DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Jó érzékkel vette észre már a pályakezdő Ady Endre, hogy az agyondicsért egyetemi-főiskolai autonómia se csupa öröm és boldogság, és hírül se az a kifogástalan találmány, aminek az autonómiák szűklátókörű fanatikusai hirdetik. Korántsem csak kiválóságai vannak, de csapnivaló személyiségei is, a költő szavaival: "...magukkal eltelt emberek, akik mindenhatóságuk érzetében elszörnyülködve gondolnak arra, hogy az ifjú embereknek is van ambíciójuk. Borzasztó! Némelyik arra is gondol, hogy egyetemi tanár lesz! Majd ha fagy! Száz közül tíznek megkegyelmeznek, a többi - okuljon!"
Nem állítanám, hogy a jelzett fajta napjainkban is gyakori volna. De hogy teljesen kihalt vagy kiveszett volna, és nyugodtan mondhatnánk, hogy béke fáradt poraira, attól még meglehetősen távol vagyunk, legalább-is a hozzám érkező panaszok tanúsága szerint. Tényként szögezhetjük le továbbá, hogy az ilyenektől korántsem csak a hallgatóság szenved, de a beosztottak, az asszisztencia is, és így mint kontraszelekciós tényezők mérgezik az egyetemek és főiskolák légkörét. Mindezért társadalmi veszélyességük se elhanyagolható.
Kérdezem tehát, ki töri le a professzori arrogancia és megalománia szarvát? (Taps a jobb oldalon.)
