MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Piacgazdaságban a költségvetés mellett az adótörvények határozzák meg a piac szereplőinek mozgásterét, cselekvési irányát. Ezeken keresztül érvényesíti a kormányzat gazdaságpolitikai elképzeléseit.
Az 1995-ös költségvetés miniszteri expozéjából láthattuk, ha még eddig nem tudtuk volna, hogy milyen szűk ez a mozgástér. Szűk ez a mozgástér, de nem reménytelen. Szűk mindenekelőtt a finanszírozhatóság szempontjából.
Bármennyire is vannak egészséges tendenciák a gazdaságban akár a növekedés, akár az export oldaláról, ebben a szerkezetben nem folytatható tovább. Szűk a mozgástér azért is, mert az államháztartási reform nélkül változatlan szerkezetű költségvetést meglehetősen nehéz, csaknem lehetetlen finanszírozni.
Ennek a költségvetésnek legnagyobb tételű bevételét jelentik az általános forgalmi adók és a fogyasztási adók. Szűk persze a mozgástere a vállalkozónak is, és ezért a kormánynak mindenekelőtt arra kellett irányt venni, hogy a felhalmozás ösztönzése érdekében új befektetések, új termelési potenciálok beindítása érdekében könnyítse a vállalkozók mozgásterét. Ezért tehát a társasági adótörvényben megtette azt a lépést, ami hosszú idő óta várt volt már a magyar gazdaságban, nevezetesen a társasági nyereségadó kulcsának radikális csökkentését.
Ugyanakkor persze az adótörvények egymással is összefüggnek. Nem áll önmagában sem a társasági adótörvény, sem a személyi jövedelemadóról szóló törvény, sem a most tárgyalt általános forgalmi adóról és fogyasztási adóról szóló törvény. Azt gondolom, hogy a most tárgyalt két törvényjavaslat további adalékokkal szolgál ahhoz, hogy azok a kívánatos folyamatok induljanak be a magyar gazdaságban, amelyekre oly nagy szükségünk van.
Amikor Európában szokásos módon működő rendszereket adaptáltunk Magyarországra, és az általános forgalmi adóról szóló törvény vagy a fogyasztási adótörvény szerkezete és konstrukciója megfelelt az ott használatosaknak, akkor nem gondoltunk arra, hogy igen ám, de Magyarországon minden másképpen működik. Másképpen működik, mert ahogy a mindennapokon azt tapasztaljuk, hogy nálunk nem olyan nagy bűn behajtani az egyirányú utcába ellenkező irányból, ugyanúgy nem olyan nagy bűn az adótörvényekben potenciálisan meglévő úgynevezett kiskapukon közlekedni és szélesre tágítani ezeknek a méreteit. Ezért tehát most a kormány e tekintetben is radikális változást javasol a tisztelt Háznak akkor, amikor e két törvényben azokat a kiskapukat igyekszik bezárni, amelyek oly sok problémát okoztak a gazdaságban.
Van ennek egy olyan vetülete is, hogy egyúttal nemcsak az adóbevételekhez való hozzájutást szolgálják ezek a lépések, hanem azt is, hogy befolyásoljuk a gazdaság szereplőinek mozgásterét.
Miről van szó? Arról, hogyan is várható el egy vállalkozótól az, hogy kockáztasson, invesztáljon, befektessen, és vállalkozását bővítse akkor, amikor bizonyos adótörvénybeli kiskapukon való közlekedéssel, manipulációkkal ennél lényegesen nagyobb jövedelemhez jut? Ez történt az elmúlt években, oly mértékű volt a vállalkozóknak az ilyen irányú mozgása, hogy szabályosan külön apparátusok és iparágak, üzletágak épültek ki erre. Teljesen érthető, hiszen így kockázatmentesen juthattak pénzhez.
Mire irányul tehát ez a két törvénymódosítás? Mindenekelőtt: alapvető változtatások nincsenek, csak megszigorítja az adófizetési kötelezettséget. Megszigorítja az adólevonás és visszaigénylés rendjét, gátat vet a visszaéléseknek, és úgy, hogy azért a versenysemlegességet is az eddiginél jobban biztosítsa.
Az általános forgalmi adóról szóló törvényben néhány, ezt szolgáló jelentősebb lépés a következő:
Egyetértünk azzal, hogy az adófizetési kötelezettség szabályait megszigorítja a nyilvántartásokat pénzforgalmi szemléletben vezető gazdálkodóknál, hiszen adótrükkök tucatjait találták ki arra, hogy számlakiegyenlítés nélkül, mégis adót visszaigényelve, nagy jövedelemhez jussanak a vállalkozások. Hasonló célt szolgál az, amikor az alanyi adómentességet élvező vállalkozóknál csak akkor teszi lehetővé az áfa visszaigénylését, ha az alanyi adómentesség egymillió forintos határát túllépték. Mindennapi tapasztalat, hogy a sok tízezer vállalkozás igen jelentős része ma a magyar gazdaságban azért jött létre, hogy a személyi célú fogyasztásokat áfamentesen lehessen lebonyolítani. Ez természetesen meglehetősen széles körben fogja sérteni bizonyos emberek érdekeit, mégis azt gondolom, hogy ebben is - mint ahogy minden más tekintetben - a legális szféra szerepét kell erősíteni, és arra kell ösztönözni a vállalkozókat, hogy legálisan működjenek.
Hasonló kiskapu volt az, hogy az import adómentessége, az importált apportáruk adómentessége révén, illetve az áfa visszaigényelhetősége révén tulajdonképpen adómentesen lehetett eszközöket behozni. Egyetlen példát hadd mondjak: az első félévben 17 ezer személygépkocsit apportáltak. A nagyságrend azt hiszem, önmagáért
beszél.
beszél.
E törvénynek az egyik legjelentősebb változása, amely valóban érdemi módosulás a korábbi időszakhoz a tekintetben, hogy filozófiájában más, mint ami volt, ez a lakásszektor finanszírozása, ahol tulajdonképpen a korábban áfa-visszaigénylésként működő rendszert váltja föl egy más koncepciójú finanszírozási rendszer. Régóta vitatott volt az, hogy helyes-e az áfa-visszaigénylés rendszere, hiszen bizonyos előnyei mellett, hogy tudniillik a legalitás csatornáit erősíti, súlyos hátrányai voltak, amennyiben annál nagyobb kedvezményt élvezett valaki, minél nagyobb lakást és házat épített.
(12.00)
Itt tehát egy lényegesen magasabb összegű szociálpolitikai támogatási rendszer váltja fel az áfa-visszaigénylés rendszerét. A fogyasztásiadó-törvény változásai, úgy tűnik, meg fogják oldani azt a régóta megoldhatatlannak tűnő problémát, amely köznapi nevén a hto szőkítésében vagy savazásában jelent meg, és amely ügyében több alkalommal parlamenti interpellációk is elhangzottak. Ez az adórendszeri változtatás lehetővé teszi azt, hogy ne bűnüldözési esetként kelljen ezzel a dologgal foglalkozni, hanem már az első értékesítéskor megfizetett adó révén a költségvetés hozzájusson a bevételhez - ily módon nem lesz érdemes, nem lesz értelme a htó-t savazni.
Természetesen azért szükségesek egyéb lépések is, hiszen minden ilyen változtatás törvényalkotási szinten nagyon fontos kiindulópont, de a jogalkalmazásnak és a mindennapok ellenőrzési munkájának is fel kell ehhez zárkózni. A vámszervekre, az adóellenőrzésre, de a fogyasztóvédelemre is gondolok, hisz' ehhez azért tulajdonképpen hozzákapcsolható a minőségellenőrzés kérdése is.
Ugyancsak ehhez a gondolatkörhöz tartozik az, hogy a törvényt végignézve tulajdonképpen minden olyan kőolajtermék bekerült az adózott termékek körébe, amelyből potenciálisan üzemanyagot lehet előállítani.
Most, a költségvetés vitájánál, áttekintve az adóbevételek arányát látható, milyen mérsékelten növekedett a fogyasztásiadó-bevétel annak ellenére, hogy évről évre megtörtént egyfajta valorizáció. És ha megnézzük, vajon ezen termékek forgalma csökkent-e, akkor azt találjuk, hogy nem. Ez egyébként mindennapos tapasztalat is - akár az alkoholtermékek, akár a dohányneműk tekintetében, de én azt hiszem, az üzemanyagok tekintetében is.
E törvény módosítása tehát lehetővé teszi, hogy - szemben az előző három évvel, amikor soha nem folyt be a tervezett fogyasztásiadó-bevétel - ez évben ezzel bizton kalkulálhassunk.
Végezetül mindkét törvénymódosításnak abban látom a legnagyobb előnyét, hogy egy olyan határozott kormányzati cselekvést mutat föl, amely arra irányul, hogy megfékezze a feketegazdaság túlburjánzását, hozzájáruljon ahhoz, hogy igazságosabb legyen a társadalmi közteherviselés, és az emberek végül is összességében egy igazságos és határozott kormányzati cselekvést fölmutató lépéssorozatot lássanak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
