DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA a KDNP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A fogyasztáshoz kapcsolódó adókról, az általános forgalmi adóról és a fogyasztási adóról szóló törvényeket a többi adónemmel kapcsolatos törvényekhez viszonyítva én a legjelentősebbnek tartom azért, mert a költségvetési bevételek között a legnagyobb súllyal jelentkeznek, hiszen ezen adók 125,7 milliárd forinttal, mintegy 25 százalékkal emelkednek az idei várható teljesítéshez képest. Azért is, mert a végső fogyasztáshoz kapcsolódnak, a lakosság egészét érintik, mivel döntő részét közvetve a lakosság fizeti meg. Meggyőződésem, hogy ez az előirányzat teljesen irreális és teljesíthetetlen.
Mint ahogy az 1993-as költségvetés zárszámadásánál már rámutattam és az 1994-es adatok ezt alátámasztani látszanak, az adókulcsok emelése, vagy a termékek átsorolása a kedvezményezett kulcs alól a normál kulcs alá, nem jelentik automatikusan az adóbevételek növekedését.
A fokozottabb adóterhelés miatt megerősödik majd az érdekeltség az adóelkerülésben. Ez szélsőséges esetben a nominális bevétel visszaesését is jelentheti. Bár ettől most nem kell tartanunk, de ilyen arányú növekedés teljesen elképzelhetetlen. Annál is inkább, mert a kormányzat semmit nem tett meg annak érdekében, hogy valóban elősegítse az adók behajtását és befolyását. Az adózás rendjéről szóló törvény egyébként nagyon helyes módosításai főleg az adminisztráció csökkentését segítik elő, de nem rendelkeznek semmilyen módon a behajtás szigorításáról. Emellett az APEH és a vám- és pénzügyőrség az általános költségvisszafogás indoka alapján olyan kevés támogatást kap, hogy feladatukat egészen biztosan nem fogják tudni ellátni a tőlük elvárt szinten.
Jellemzői ezen adóknak továbbá, hogy mértékük nem függ közvetlenül a lakosság egyes rétegeinek jövedelmi viszonyától és a családok létszámától. A kormány által oly sokat hangoztatott arányos, méltányos, itt-ott már igazságos közteherviselés követelménye csak a jobban differenciált adókulcsok arányának megállapításával lett volna elérhető. A jelenlegi törvénytervezetek további adómérték-emelést ugyan már nem tartalmaznak, mivel ezen adók emeléséről a '94-es pótköltségvetés kapcsán a tisztelt Ház már döntött. A '94-es pótköltségvetés vitájában a fogyasztáshoz kapcsolódó adók emeléséről megfogalmazott kereszténydemokrata ellenérveket éppen én mondtam el a tisztelt Háznak. Most úgy érzem, hogy csak két elemét kell megismételni.
Az első a társadalomra gyakorolt hatás, az, hogy a lakosság terhei jelentős mértékben meg fognak növekedni, s különösen az egyre inkább növekvő elszegényedő réteget fogják sújtani; egy vagy több gyermeket nevelő családok, nyugdíjasok egyre nehezebben fognak hozzájutni alapvető élelmiszerekhez is.
(12.20)
A második: ezen adók emelésének a költségvetésre gyakorolt hatásai; hogy a fogyasztók nem fogják vagy nem tudják megvásárolni a termékeket, és az így irreálisan tervezett bevételnek csupán egy töredék része folyik majd be; hogy minden jó szándék, minden nemes cél, minden technikai módosítás ellenére növelni fogja az adóelkerülési hajlamot, és végül mindenféleképpen inflációt növelő hatása lesz.
A fogyasztási adóról és a fogyasztóiár-kiegészítésről szóló törvénymódosítás általában technikai jellegű módosításokat tartalmaz, amelyek révén egyértelműen biztosítható a költségvetés bevétele. Néhány gondolatot engedjenek meg e törvényjavaslathoz.
A használt termékek esetében a rendeltetésszerű használat igazolása meglehetősen kétségesen teljesíthető előírás. Valószínűleg ennek majd csupán az ügyvédek fognak örülni, mert újabb és újabb megbízásokat fognak kapni.
A benyújtott törvényjavaslat lényege a 9. §-ban van. A háztartási tüzelőolaj fogyasztási adóval való terhelésére már régóta folynak kísérletek, de ezt eddig minden esetben sikerült elhárítani. Ha van területe a magyar gazdasági, politikai életnek - márpedig van -, ahová a maffia beférkőzött, akkor ez az. Jól álcázott érvekkel, taktikus halogatással eddig mindig sikerült megakadályozni azt, aminek szükségszerűségével valamennyien egyetértünk. A javaslat előnye, hogy az adóemelés hatása nem jut el a végső fogyasztóig; ugyanakkor ez nem biztosított a háztartási tüzelőolajat forgalmazók esetében, akiknél esetenként ez igen jelentős likviditási problémákat okoz majd. Különösen nehéz lesz azon magántulajdonban lévő kutak vezetőinek helyzete, akik semmilyen hálózathoz nem tartoznak. Mivel a '94-es pótköltségvetésben megfogalmazott fogyasztásiadó-emelést a társadalom jelentős része s mi, kereszténydemokraták sem támogattuk, következetesek leszünk, és e törvénytervezetet sem fogjuk támogatni.
Az általános forgalmi adóról szóló törvénytervezettel kapcsolatban már az elején szeretném ismét leszögezni, hogy a kereszténydemokraták a pótköltségvetés kapcsán végrehajtott áfakulcsemeléssel változatlanul nem értenek egyet. Ezen túl példátlan és elfogadhatatlan számunkra, hogy egy magát állandóan szakértőnek nevező kormány két hónapon belül immár másodszor módosítja ugyanazt az adótörvényt. Ez szöges ellentétben áll a választási kampány során megígért kiszámítható törvénykezéssel és stabil törvényekkel. Különösen érthetetlen, hogy a már elfogadott, a bérből és fizetésből élők terheit jelentősen növelő változtatások ugyanúgy január 1-jével lépnek életbe, mint a most benyújtott javaslatok. A kettő elválasztása szakmai szempontból semmivel sem indokolható, tehát egyértelmű, hogy ennek politikai okai vannak. Egyértelmű és sajnálatos, hogy a kormány a szakszerűségét is feláldozva, a helyhatósági választások miatt két részben tárgyaltatott a parlamenttel egy összefüggő változtatást.
A most benyújtott törvényjavaslat főleg technikai jellegű változtatásokat tartalmaz. Az általános indoklás többek között a következőket mondja:
"A változtatások nem az adómértékek további emelésére irányulnak, hanem az adózási előírások szigorítására, az adózási kiskapuk kiiktatására, a feketegazdaságból származó bevételek láthatóvá tételére." A szándék mindannyiunk szándéka, nemes, jó; aggályainkról azonban - hogy e célok megvalósíthatóak - korábban már többször részletesen szóltunk. Így tehát csak annyit tehetünk, hogy kiemelt figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a napi gyakorlatban e célok ezekkel a technikai módosításokkal meg tudnak-e valósulni.
A törvényjavaslat megszünteti a lakásépítés, felújítás utáni áfa-visszatérítés lehetőségét. Csak emlékeztetni szeretném a kormánypártokat, hogy választási kampányuk során ennek pontosan az ellenkezőjét ígérték. Szakértelmük révén csupán odáig jutottak el, hogy az előző kormány által bevezetett szociálpolitikai rendszer tételeit - igaz, jelentősen - megemelték. Nagyon szívesen hallanám pénzügyminiszter úrtól azt, hogy mi minden történt, mi újat tanult meg pártja gazdasági programjának megírása és a mostani előterjesztés előkészítése között, aminek eredményeképpen saját elképzeléseivel ellentétes javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak.
Néhány megjegyzést, néhány gondolatot mondanék az előterjesztéshez. Az adó-visszaigénylés kérelmének a 15. § (4) bekezdésében rögzített korlátozása nem fogadható el, mivel nagyon sok kisvállalkozót hozna lehetetlen helyzetbe, hiszen a visszaigénylés teljesítésének késleltetése jelentős likviditási problémát okozhat nekik.
A 17. §-ban az alanyi adómentesség határának egységesítése áttekinthetőbbé teszi az adózási szabályokat. Az egymillió forintos határ megszabása kedvező az egyéni értékesítést végzők esetében, viszont az ő esetükben a legnehezebb az ellenőrzés, tehát ez az intézkedés csupán gesztusnak tekinthető. Ugyanakkor a bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet folytatóknál kifejezetten hátrányos, hiszen nem veszi figyelembe az inflációs változásokat és hatásokat. Azért is érthetetlen ez, mert a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenység esetében másfélmillióról kétmillió forintra emeli az átalányadó határát, tehát itt jócskán figyelembe veszi az inflációt.
A különböző nemzetközi segélyek kapcsán valóban gyakran visszatérő probléma, hogy azok áfakötelesek. Természetes igényük a segélynyújtóknak, hogy adományaik után ne kelljen adót fizetni, hiszen ennek teljesítésére az adományozott gyakran nem képes, ezért szorul segélyre, az adományozó pedig - érthető okokból - nem hajlandó fizetni. Ezért indokolt, hogy az APEH, illetve a vámhatóság indokolt esetben részben vagy egészében elengedhesse az adókötelezettséget. Azonban az Országgyűlés csak úgy tudja igazán felügyelni a kormányt, illetve a végrehajtó szervezetek tevékenységét, ha ezekről folyamatosan információval rendelkezik. Ezért azt javasoljuk, hogy az APEH, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának vezetői negyedévenként vagy félévenként kötelesek legyenek az elengedett adóbevételekről beszámolni az Országgyűlés erre illetékes költségvetési és pénzügyi bizottságának.
A törvényjavaslat 3. §-a kifejezetten a lízingelő cégek ellen született azáltal, hogy az áfafizetési kötelezettséget a termék átadásához köti. Ezt a versenyegyenlőséggel indokolja, ez azonban nem felel meg a valóságnak, mivel a lízingelt termék beszerzési ára jóval nagyobb, mint ha valaki az adott terméket a piacon veszi meg. Valóban sok visszaélés történt a lízingeléssel az elmúlt időszakban. Ugyanakkor ez a megoldás klasszikusan az az eset, amikor a fürdővízzel a babát is kiöntik.
A lízing az egész világon elterjedt módszer, amely a piacgazdaság egyik nagyon fontos eleme. Az áfakivetés javasolt módja gyakorlatilag tönkretenné ezt az üzletágat, mely igen kedvezőtlen hatással lenne az egész magyar gazdaságra. Örülök, hogy pénzügyminiszter úr is felismerte ezt a tényt, és a javaslatát visszavonni készül.
Az apport adómentességének megszüntetésével alapvetően egyetértünk, de változatlanul meggyőződésünk, hogy ez a megfogalmazás a kívánt célt nem fogja elérni.
A 8. § klasszikus gumijogszabály. A háztartási és személyi felhasználású beszerzések költségként történő elszámolásának megakadályozásával egyetértünk. Nincs rögzítve azonban - mert nem is lehet -, ki fogja eldönteni, hogy az adott terméket valaki saját célra vagy a gazdasági tevékenység folytatása érdekében használja-e fel.
(12.30)
S végül a 9. §-hoz: annak ellenére, hogy valaki az adminisztráció csökkentése érdekében nem a tételes költségelszámolást választja, beszerzéseiről még rendelkezhet szabályos számlákkal. Ezek adó-visszatérítésének megtagadását igazságtalannak tartjuk. A koalíció mindenhol mint a vállalkozók barátja szeretne megjelenni, és fennhangon hirdeti az adminisztráció csökkentésének jogosságát. Az ilyen jellegű intézkedésekkel azonban - minden formai könnyítés ellenére - az eddigit jóval meghaladó adminisztrációra kényszerítik a vállalkozókat.
A vezérszónokoknak mostanában a Házban szokásává vált, hogy mondanivalójuk megalapozottsága érdekében idéznek, s idézetekért holt klasszikusokhoz fordulnak. Pénzügyminiszter úr a múlt heti expozéjában igen nagy örömömre Pázmány Pétert választotta. Én inkább a huszadik századból egy ma még élő "klasszikust" szeretnék választani, magát a pénzügyminiszter urat, aki nem olyan túl régen ellenzéki képviselőként, ebben a parlamentben, néhány székkel arrébb, az akkori kormánynak mélyen a szemébe nézve a következőket mondotta: "Az áfa, illetve a forgalmi adó felemelése dilettantizmus, szakmai ostobaság. A költségvetésre gyakorolt hatása negatív, mert csak az adóelkerülő tendenciákat erősíti. Ezért végeredményben nem több, hanem kevesebb lesz a bevétel." Igen nagy zavarban vagyok. Nem tudom, hogy melyik Békesi Lászlónak higgyek. Mi, kereszténydemokraták ezért ismét következetesek leszünk, és nem fogjuk támogatni ezeket a törvényjavaslatokat. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
