DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mint ellenzéki képviselő, először egy apró összehasonlítást tegyek. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, az ellenzéki képviselőknek az is dolguk, hogy szembesítsék a kormány programját, javaslatait és az ennek alapján vagy ennek reményében született törvényeket is. Mindenekelőtt - csak emlékeztetőül - az 1994-98-as kormányprogramból, annak is a gazdaságpolitikai részéből, a 20. oldalról a következőket idézném:
"Távlati cél a központi adók szintjének csökkentése, a helyi adók szerepének növelése, ez azonban csak a gazdaság növekedése esetén alapozható meg. Az általános forgalmi adó rendszerében további lépéseket tesz - mármint, gondolom, a kormány - az egykulcsos általános forgalmi adó felé. Az ebből származó tehernövekedésnél a rászoruló rétegeket kompenzálni kell. A lakáscélú beruházások áfa-visszatérítését meghatározott értékhatárok között vissza kell állítani."
Ezek az ígéretek a kormányprogramban olvashatók, a "Gazdaságpolitika" fejezet 20. oldalán. Az ígéretekkel szemben meg kell állapítani, hogy az áfa módosítása 1994-ben, a pótköltségvetés kapcsán egyes termékek adójának 12 százalékra történő emelése nem a központi adók szintjének csökkentését, ellenkezőleg: a növelését jelentette. A szavak és a tettek nincsenek összhangban.
A központi adók aránya az 1994. évi várható 53,5 százalékról 57 százalékra nő. A 4 százalékos növekmény közel 50 milliárd forint jövedelemcentralizációt tartalmaz - ez ellentétben áll a kormány saját célkitűzéseivel.
A lakáscélú megtakarítások általános forgalmi adója. Az adótörvényekhez kapcsolódóan kaptunk egy kis tájékoztatót a Pénzügyminisztériumtól, amelynek a 28. oldalán azt lehet olvasni: "A lakásszektorban alkalmazott áfa-visszatérítést megszüntetjük."
Az áfaváltozás terheinek kompenzálásáról. A kormányprogram azt ígérte, hogy az áfa változásának esetleges terheit kompenzálja. Az áfa-tehernövekedést, a 12 százalékra történő emelést a kormány nem kompenzálta megfelelően. Nem azt kérjük számon, hogy teljesen irreális ígéreteit miért nem tartja be, hanem azt kérdezzük, hogy miért ígért felelőtlenül. Úgy látjuk, a tettek itt is ellentmondásban vannak a gyakorlattal.
Ennek alapján azt látjuk, hogy nem az történik, amit a kormány ígér, amit célul tűzött ki. Ha valami bizonytalanságot kelt a gazdasági életben, az az, ha a kormány mást tesz, mint amit beszél, mert teljesen kiszámíthatatlan gazdasági környezetet teremt ezzel.
Nézzük konkrétan a törvény szándékait és megoldási javaslatait! Azzal kezdeném, amit támogatunk, amivel egyet tudunk érteni.
Támogatjuk az adófegyelem erősítését, és támogatjuk a nyilvántartási rendszer egyszerűsítését célzó megoldásokat. Nem kárhoztatjuk az adófizetési kötelezettség szabályainak megváltoztatását a kisebb cégek, az egyéni vállalkozók körében, ahol a nyilvántartásokat pénzforgalmi szemléletben vezetik.
A változások célját el tudjuk fogadni, és reméljük, az a szabály, hogy 90 nappal a teljesítés után a számlát mindenféleképpen áfakötelezettség terheli, gátolni fogja a meggondolatlan számlázást, vagy éppen a nem tisztességes szándékokat fogja korlátozni.
Támogatjuk azt is, hogy az importból származó alapításkori apport adómentességét szüntessük meg. Meglátásunk szerint ez egy kiskapu volt, amit igen sűrűn használtak a vállalkozók. Ennek a becsukásával egyetértünk, a magunk részéről támogatjuk.
Támogatjuk a külföldi segélyek esetében az áfa visszaigényelhetőségének megszüntetését... (Dr. Békesi László: Nem a megszüntetését! A visszaigénylését!) Tévedtem, elnézést kérek. Tehát a külföldi segélyek esetében az áfa-visszaigénylés lehetőségének a biztosítását helyesnek tartjuk.
Helyesnek tartanánk ugyanakkor, ha nem kellene kivételes, egyedi engedélyeket kérni.
Jó megoldásnak tartjuk ebben az esetben, ha a visszaigénylés az általános szabályok szerint történik.
Nézzük azokat a megoldásokat, amiket elhibázottnak tartunk!
Körültekintőbb megoldásra lenne szükség a visszaigénylések szabályozásakor. Azt a szándékot nem bíráljuk, ami a jogosulatlan visszaigényléseket vissza kívánja szorítani, ugyanakkor nem tartjuk helyesnek merev rendszert kialakítani a tervezett visszaigényléskor abban az esetben, amikor az alanyi adómentesség határain belül, tehát egymillión belüli, kis árbevételű cégekről van szó. Ezek ugyanis a tevékenységüket elkezdők vagy az első időszakban alacsonyabb bevételre szert tevő vállalkozók - náluk ez finanszírozási gondokat is jelenthet a kezdeti időszakban.
Az alanyi adómentesség választhatóságának értékhatár-emelése helyes lépés, de aggályosnak tartjuk, hogy nincs összhangban a különféle szempontú mesterségek vagy az átalányadózás körében biztosított mértékkel.
Biztosak vagyunk abban, hogy az alanyi mentesség változásának felső határa tovább is emelhető.
Másodszor: nincs összhang az áfa-átalányadózás választhatóságának, illetve a társasági adó átalányadózásának elképzelt mértékei között. Ez zavarokat fog kelteni, és azt az előnyt, hogy a költségvetés bevételeihez átalányadó formájában hozzájut, alacsonyabb adminisztráció és követelmények mellett is csorbítja.
Tegnap a miniszteri expozéban már hallottunk arról, hogy a lízinghez kapcsolódó szabályozást a pénzügyminiszter úr vissza kívánja vonni, bár ennek jelenlegi technikai kezelését nem látom, hisz' egy normaszövegről csak akkor tudnánk érdemben beszélni, ha az ehhez kapcsolódó módosító javaslatokat is láthatnánk. Úgy gondolom, itt arról van szó, hogy a pénzügyminiszter úr meg fog kérni valakit, hogy ennek megfelelő módosító indítványokat tegyen a tisztelt Ház elé. (Dr. Békesi László bólint.)
(12.10)
Ezért indokoltnak tartom, hogy a lízinghez kapcsolódó észrevételeinket elmondjuk annak tudatában is, hogy pénzügyminiszter úr vissza szándékozik vonni. Ezzel a tervezett változással, amit az alap törvényjavaslat tartalmaz, nem értünk egyet, ezt a társasági adótörvény vitájánál is megfogalmaztuk. A fejlett országokban a beruházások 25-30 százaléka lízing konstrukcióban valósul meg, ez Magyarországon ma jelenleg 15 százalék. A kis- és középvállalkozói rétegek számára szinte kizárólag ez a lehetőség a termelőeszközök, gépek beszerzésére, ennek révén tudnak korszerűsíteni, és ezeket a célokat más eszközökkel csak évek múlva tudnák elérni.
Az elmúlt években a lízinggel összefüggésben alkotott jogszabályok az európai normákhoz igazodóan lettek kialakítva. 1993-tól a lízing - nyugodtan állíthatjuk - megbízhatóan működik és mind a vállalkozások, mind a költségvetés számára kiszámítható módja a fejlesztéseknek és az eszközöktől függő, ezzel kapcsolatos államháztartási bevételeknek. Látjuk és értjük a kormány törekvéseit, de a tervezett megszorítások megítélésünk szerint nem jelentenek többletbevételt, mert a lízingkonstrukciót ezzel gyakorlatilag megszüntetik. A lízing nem elsősorban a gyors jövedelemszerzés eszköze, hanem megfelelő feltételek mellett a gazdasági fejlesztés hatékony módszere lehet. Ennek kiirtása hosszú távon káros hatásokkal járhat, mert megakadályozza a korszerű eszközök gyors, a piaci lehetőségekhez rugalmasan alkalmazkodó beszerzését, megakadályozza különösen a kis- és középvállalkozókat abban, hogy ilyen módszerekkel fejlesztéseket tudjanak megvalósítani. A tervezett szabályozásnál meglátásunk szerint a jelenlegi is jobb, tehát ezen a területen a módosítást nem tartjuk indokoltnak.
A Magyar Demokrata Fórum a technikai fejlesztést minden lehetséges módon támogatja, mert csak korszerű technikai háttérrel lehet versenyképes termékeket és szolgáltatásokat nyújtani. Módosító indítványt fogunk tenni mi is annak érdekében, hogy a pénzügyminiszter úr ki nem mondott, illetve most már visszavont szándéka még véletlenül se kerüljön be a törvénybe.
Ami kimaradt meglátásunk szerint ebből a törvényből: 1994 novemberében részleges áfaemelésre került sor a 10-ről 12 százalékra történő adókulcs emelésével. Elvárható lett volna az alsó adókulcs emelése után, hogy a kormány legalább megfontolja a felső kulcs csökkentésének lehetőségét. Az utóbbi hónapokban erről is lehetett megjegyzéseket hallani. Az általános forgalmi adó szintje magas. Ha az alsó kulcsot emeljük, indokolt a felső kulcs felülvizsgálata is.
Kimaradt véleményünk szerint a törvényjavaslatból a települések infrastrukturális színvonalát javító önkormányzati és magánforrásból, részben pedig állami támogatással megvalósuló infrastrukturális beruházások fejlesztése. Évtizedek iszonyatos káros hanyagsága után az 1990-es években a helyi közösségek, helyi települések lázas tevékenységbe kezdtek környezetük fejlesztésére. Gázvezetékeket építettek, csatornákat, utakat, járdákat, hidakat és ehhez lakossági forrásokat is igénybe vettek. Az ilyen jellegű, az infrastruktúra vészes leszakadását helyrehozó beruházások során meg kell találni a módját, hogy az általános forgalmi adó visszajuttatása segítse, gyorsítsa ezeket a feltételeket.
Végezetül az eljárás rendjéről, ahogy elénk került ez a törvényjavaslat. A kormány az általános forgalmi adótörvény módosítását célzó javaslatakor nem tett eleget a Házszabályban rögzített előírásoknak. A 97. § (2) bekezdése előírja, hogy a törvényjavaslat indoklásában meg kell jelölni a várható társadalmi és lehetőség szerint számszerűsített gazdasági hatásokat. A kormány az áfatörvényt ezek nélkül nyújtotta be, ezzel megítélésünk szerint megsértette a Házszabályt. A kormány nem bocsátott rendelkezésre, a bizottságokban elhangzott külön felhívás ellenére sem, tételes hatásokat bemutató elemzést, ezzel megfosztotta a képviselőket, mind a kormánypártiakat, mind az ellenzékieket attól, hogy mérlegeljenek akár az elutasítás, akár az elfogadás tekintetében.
Látjuk, hogy a kormány szorult helyzetbe került, mert elkésett az adótörvények benyújtásával, ez azonban nem indok arra, hogy a Házszabály rendelkezéseit ne tartsa be. Amikor a Házszabály bizonyos részeinek felfüggesztéséhez hozzájárultak a képviselőcsoportok, ez az eljárás rendjére vonatkozott, arra, hogy ne nyolc nap, hanem csak négy nap legyen a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtási határideje. Ezzel tartalmi engedményeket nem tettek, tehát az, hogy tartalmában az előterjesztések csorbulnak, nem élvezi a parlament támogatását, ezt nem tartjuk helyesnek és elítéljük.
Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum az adóalapot és az adófegyelmet erősítő lépéseket szükségesnek és helyesnek tartja. Nem tudja ugyanakkor elfogadni a műszaki fejlesztés elleni lépéseket a lízing visszaszorításával és igényli, hogy terjesszen elő a kormány megoldást a környezet védelmének és az infrastruktúra fejlesztésének kifejezetten előnyösebb helyzetbe hozására az áfatörvény keretében is. Csak e kérdések megnyugtató megoldása esetén tudjuk az általános forgalmi adótörvény módosítását célzó javaslatokat elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)
