Lányi Sarolta: Mánia
törött hajómnak gyűjtöm roncsait
kinlódva gyilkos szikla élén.
bukott reménység rabja, esztelen
megmentem árbocom, vitorlám.
nem úszik büszkén arany távolokba
hűs hullám hátán soha már.
csak gyűjtöm kába rendbe roncsait
babrálva köztük mániás mosollyal.
csak itt ülök merev-magamban
mely összetörte bús hajóm - a sziklán,
mert messziről arany volt, mint az álom
s mert megszenvedtem őt hazámúl.