Balázs Béla: Egy szép zsidólány arcképe • (Emil, Alphons Reinhardt után)
(Emil, Alphons Reinhardt után)
És látok:
Fekete hajban roskadó fejű
Leányok
Fáradt, komoly processiója jön.
Sokan.
Pilláik mögött égő Babylon
De súlyos pillák
Fényét rámnyitni többé sohse birják.
Este.
Egy ittas matróz támolyog
S a messze
Sós illatát vad szíve szimatolja.
Laktad
Az opálárús gyémántcsiszolóknak.
Őt tudták
Kaldeus írás aranyjeleit
Gyűrüdön
Melytől lágy ujjad átölelve lankadt,
Mert ősi szekták
Bánattá bágyadt rejtelmes dühét
Vájta beléd.
Hogy birod
Véredben gőzét ezer régi nép
Csordult vérének?
Sivatagjáró rabszolgák s buja
Táncosnők,
Ereidből, hogy vérük ki nem árad?
Látok ha látlak.
Jaj mosolyod, mint népek vándorlása
Legázol.
És gyökértelen kicsi énem félve
Lobog szeledben.