Bezerédj család. (Bezerédi.)
E család eredetét – ugy látszik – a Lőrentei (de genere Leurente) nemzetségből veszi, mely nemzetségnek emlékezete már IV. Béla királynak azon 1257-ki levelében előfordul, melyben Beternek fia Farkas részére Roland nádornak itéletét megerősíti. A Lörentei nemből 1309-ben élt Lörente mester, (Magister Leurente de genere Leurente), és fiai Miklós, Tamás, János és Beke mesterek (magistri), kiknek az Igmandi (de genere Bygman) nemzetségből származott Lőrincz vajda mesternek fia Miklós mester, Bánk, Tóth Váson, Zich sat. birtokait a fejérvári káptalan előtt bevallá.
A Lörentei nemzetségből szakadt ki a Bezerédj család; amaz birta Lörinthe (most Lőrincz) helységet Veszprém, ez pedig Bezeréd helységet Zala vármegyében. Ez állitást igazolni látszik azon körülmény, hogy midőn Lörenthe László magvaszakadtán I. Ulászló korában 1440-ben Rozgonyi István Fejér vármegyei főispán Lörinthe helységet a szent korona részére elfoglalá, Bezerédj Zsigmond és János testvérek B. Györgynek fiai, és az emlitett Lörinthei Lászlónak vérrokonai (fratres congenerationales) a foglalásnak ellentmondva, megmutaták, hogy az érdeklett helység őket illeti, miért is az nekiek visszaadatott, és benne uj királyi adomány által 1456-ban megerősitettek, és mind Lörinczi mind Bezeréd helységnek ma is egyedül és kizárólagos bírtokosa a Bezerédj család.
1343-ban I. Lajos király alatt Bezerédj László (Ladislaus Ruffus de Bezeréd) élt, kinek fiai Pál és Jakab az emlitett évben királyi parancs folytán megosztoztatnak.
Azonban folytonos és hiteles leszármazását a családnak csak Zsigmond korából hozhatni le.
A családnak e szerint törzse Bezerédj György a XIV. század végén élt, kinek gyermekei Zsigmond és János a Hussiták elleni harczban mutatott vitézségükért nyerték szép czimerüket 1430-ban Norimbergában nyilt alakban kelt oklevélben Zsigmond királytól.
A czimer rézsut bal oldalra dölő paizs, mely két részre oszlik, a felső mező vörös szin, az alsó kék, mely vizet ábrázol, benne egy uszó oroszlán halad a bal oldal felé fordulva, martalékra nyujtván első lábait, szájában három águ korbácsot tartván. A paizs felső szögletén vagy csucsán zárt sisak áll, mellyre a mindkét oldalról arany-kék sisaktakaró (foszladék) vörös-kék koszoruval van leszoritva. E koszoruból a paizsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki.
Emlitett Györgytől kezdve a leszármazás napjainkig igy folyik:
Bezerédj I. György 1400.; I. János †; I. Zsigmond 1430.; II. János †; I. Balás †; II. György 1456.; II. Zsigmond 1483.; I. László; Bernát †; I. Miklós; I. Imre †; Gábor †; I. Ferencz † 1527.; I. Mihály eles. 1526. (Nádasdy Krisztina).; Gergely (Chernel Borb.); Boldizsár †; II. László (Poki Kat.) 1610.; I. Pál †; Kristóf †; IV. György 1656. alisp. (Görbey Kat.);III. György 1526.; I. Tamás (Zámbó Sára); I. Bálint 1590.; III. János (Zeke Orsolya); II. Miklós †; II. Bálint † 1668.; I. István (Jakusith Kata.); János †; II. Zsigmond (Béri Ralogh Klára) Vámos-családi ág. (Folyt. a köv. lap.); II. Mihály (Bessenyei Klára). Szerdahelyi ág. Lásd ez ágat alább.
II. Zsigmond (Béri Balogh Klára) (ki az előbbi lapon is).; Vámos-családi ág.; II. Imre † 1708. (Botka Mária); Lajos † Károly †; V. György (Beleznay Krisztina); Tamás Zemlinnél elesett 1691.; Sándor (Jákfalvi Novák Judit); I. Péter (Rosti Magd.); II. István; III. Zsigmond (Pais Anna); Boldizsár; Antal; II. Pál; IV. Miklós vál. püspök.; VI. György alnádor. (Szegedy Antonia); Vincze (Vörös Anna); Sándor pap. Gyula.; III. László. (Verebi Végh Angelika). Elek.
A szerdahelyi ág II. Mihálytól folytatólag igy származik le:
II. Mihály. (Bessenyey Klára).; József. II. Ferencz; III. Mihály hétszemélyn. (Gindly Zsóf.); I. Ignácz hétszem.; III. Ferencz; II. Ignácz udv. tan. (Bezerédj Anna); IV. Miklós; Béla; Kálmán (Bezerédj Luiza); Mari. Istv.; Lajos (b. Mednyánszky Gizella); Sándor; IV. Mihály †; Zsófia (Zichy Ján.); III. István (f. b. Nagy Erzse); IV. István hires követ (Bezerédj Etelka); III. Pál (gróf Murray Everilda); Pál. Andor; Jób (Bittó Erzse); Farkas (Gy. Gaal Teréz); IV. Mihály (Bezerédj Zsófia); IV. Ferencz (Morócza Eszter); Kristóf (Reisig Karolin); Imre. Gyula. Anna.
Végig tekintve e családfán, már elmondtuk, hogy I. György fiai I. János és I. Zsigmond 1430-ban Zsigmond királytól nyerték czimerüket. I. Zsigmondnak gyermekeit előszámlálja az 1456-ki uj adománylevél.
Hogy II. Zsigmond II. Györgynek fia volt, a kapornaki conventnek egy 1483-ki oklevele tanusitja, mely zálogitásról szól Dötk helységre vonatkoztatva. E helységet most is e család birja. Gyermekei közül I. Ferencz jeles katona Szapolyay János részén állván, 1527-ben a Jovan czár elleni ütközetben Szegednél esett el. I. Mihály és III. György testvérek Mohácsnál estek el. Ez utóbbinak (III. Györgynek) ága a XVII. század végén kifogy.
Az elesett I. Mihálynak neje volt Nádasdy Krisztina, Nádasdy Tamás nádornak növére. Fia Gergely Chernel Borbálát birta nőül. Ennek egyik fia II. László Kapuvár fővárnagya (supremus Castellanus arcis Kapuvár) volt 1610-ben, neje Poky Katalin a Mérges nemzetségből (de genere Mirges) származott. Ettől született
IV. György 1656-ban, 1659-ben is Sopron vármegye alispánja, és az utóbbi évben országgyülés követe. Neje Görbey Katalintól három fija lön. I. István Zala és Somogy vármegye másod alispánja (alter Vice Comes), a Pápa várában lévő lovasság kapitánya (Equitatus Papensis Capitaneus) lön 1662-ben. Neje az Orbovai Jakusith családból volt Jakusith Kata, kitől fia János utód nélkül mult ki.
IV. Györgynek másik két fiától a család mostanáig jő le két ágon. II. Zsigmond a vámos-családi; II. Mihály pedig a szerdahelyi ágnak törzse lőn.
A vámos-családi ágon: Tamás, Zemlinnél esett el a törökök ellen 1691-ben. II. Imre Rákóczy alatt lovas ezredes, és a Dunán túli részek tábornoki főparancsnoka 1705-ben, és 1708-ban Sopron vidékén táboroz, és az utóbbi évben a soproniakat felkonczoltatá. Termetére nézve kicsi, méltóságára nagy, szép, fekete és élénk szemü, kevés beszédü, bátor férfiu volt. Háromszor készült a császáriak részére átmenni, és mindannyiszor megbukott. Elfogatván mint hűtlen, Patakon 1708. dec. 18-án feje vétetett, és ott vasastúl a nagytemplomba temettetett. Arczképe a szerdahelyi ágon álló utódainál Sopron vármegyei Szerdahelyen van meg. Széplaki Botka Máriától született fiaiban magvaszakadt.
V. Györgynek Beleznay Krisztinától Sándor és II. István fia volt. Az előbbi nemzé Jákfalvai Novák Judittal Pétert, ki 1812-ben halt meg, és ki Barkóczi Rosty Magdolnával nemzé VI. Györgyöt és Vinczét.
IV. György Vas és Veszprém vármegyék követe, később alnádor, 1829-ben lett a kőszeghi kerületi tábla elnöke (1844.) Szegedy Antoniától fiai III. László Verebi Végh Angelika férje, és Elek.
Vinczének Vörös Annától fiai Sándor pap a váczi megyében, és Gyula. – II. István (V. Györgynek fia) nemzé III. Zsigmondot, ez Paizs Annától többi közt III. Miklóst a veszprémi kanonokot, czimzetes püspököt és prelátust. Testvérének Boldizsárnak Antal fia van.
A szerdahelyi ág II. Mihálytól jő le, kinek unokája III. Mihály Győr vármegyének alispánja, országgyülési követe, és a kir. curia ujra alkotásakor a hétszemélyes tábla ülnöke. (Lehoczky szerint 1786-ban). Gindly Zsófiától négy fia volt. Ezek közül I. Ignácz több vármegye országgyülési követe, 1793-ban hétszemélynök, és a szent István-rend kis keresztese, és kir. tanácsos (1815., 1820.) Ennek fia II. Ignácz Győr vármegyének sok évig alispánja, országgyülési követe, utóbb udvari tanácsos. Neje Bezerédy Anna a Jób ágán álló Farkasnak leánya. Ennek fia Lajos magyar testőr volt (1844-ben).
III. Istvánnak fia IV. István, szül. 1796-ki nov. 28-án Szerdahelyen, Sopron vármegyében, honnan lakását Tolna vármegyébe tette át. Itt lépett a politikai térre, és Tolna megyének az 1830-ki 1832/6-ki (melyről azonban az ellenpárt visszahivá) 1839-ki és 1844-ki országgyüléseken jeles követe. Ő adóztatá meg magát önkénytesen először az országban. Szivvel, lélekkel hazafi volt, és megyéjében a socialis téren is, kivált a közipar körében sokat tett. 1848-ban a pesti országgyülésen szintén Tolna képviselője volt, és elvei mellett végig hű maradt; hivatalt azonban soha nem vállalt. Meghalt Hidján 1856-ki márcz. 6-án, kora 60-dik évében. Neje Bezerédj Amália szintén nevet szerzett a gyermek-irodalom mezején.
Szükség megjegyeznem, hogy a közlött családfán nincsenek meg mind a család tagjai, kivált a leányok.
Igy II. Ignácznak leányai még Mária, Ányos Móriczné, Antonia Dombay Ignáczné; Krisztina gróf Albertiné.
Jób ágán Farkasnak neje gyulai Gáal Terézia, (utóbb Rosos Ignáczné) a kitől a táblázaton látható Bezerédj IV. Mihályon és IV. Ferenczen kivül született leányai Teréz Rosos Lajosné, és Anna Bezerédj Ignáczné.
IV. Mihálynak Krstófon kivül leánya Anna II. Bezerédj Ignáczné.
A család Miksa királytól 1564-ben uj adomány-levelet kapott, melyben Zala vármegyei birtokai megerősitetnek.