40. EGY FILLÉR NEVŰ ÚR
40. EGY FILLÉR NEVŰ ÚR
Egy Fillér nevű úr éjféltájban hazafelé kódorog. Egy rendőr részegnek vélvén őt, megállítá.
– Hogy hívnak?
– Tisztelt uram, az én nevem oly csekély értékű, hogy nem is érdemes megmondani.
– Miből élsz?
– Szélből.
– Hol lakol?
– A holtaknál.
A rendőr ahelyett, hogy beérte volna a példás rövidséggel, bekísérte a jámbort s a legelső állomáson jegyzőkönyvbe iktatta az egész jelenetet. A fogoly egyideig némán hallgatta, végre megszólalt, s irigylendő flegmával mondá:
– A dolog úgy van, amint mondtam. Úgy van az utolsó betűig. Nevem Fillér, a Szent János templom orgonafujtatójának nyomója vagyok, s ugyanannak temetőhelyén egy kis házikóban lakom.
