ORSZÁGGYŰLÉS
ORSZÁGGYŰLÉS
Holnap még összeül a Ház elbúcsúzni egymástól s azzal vége az ülésnek húsvét utánig. Némaság borul a Ház folyosóira, megcsendesülnek a klubok, megszűnik a képviselői élet zsibongó lüktetése.
De soha még könnyebben nem váltak meg azok a Háztól, akik hozzá vannak szokva az atmoszférájához, mint most, mert a Ház már hetek óta nem úgy néz ki, mint birkozó hősök tábora, hanem mint egy műhely, ahol foltozó csizmadiák dolgoznak derűre-borúra.
A sok módosítvánnyal teljesen elunatta magát. Még mi is eluntuk, akik pedig szerelmesek vagyunk bele.
A mai ülés olyan száraz, vontatott, egyhangú volt, hogy az Akadémia sem produkálhat különbet.
Hogy mit csináltak?
Hisz éppen ezt nehéz elmondani.
Elfogadták a fegyelmi törvényjavaslatot és a vele junktim tárgyalt VIII. szakaszt a községi törvényjavaslatból. Még a legélénkebb része az volt az ülésnek, mikor arról tanácskoztak, hogy mit fognak majd csinálni húsvét után?
Tisza május elsejére indítványozta az első ülést s első tárgynak a népfölkelési javaslatot.
Felállott erre Csanády Sándor.
– Tisztelt Ház!
– Eláll! – kiálták a jobboldalon.
– Nem állok el, még ha estig itt maradunk is.
– Eláll! Eláll! – hangzott fel viharosabban.
– Nem állok el. Velem nem komédiáznak önök.
Nem is állt el az öreg, hanem így folytatá:
– Én sokallom, tisztelt Ház, a tizennégy napot is s éppen azért kérem, ne jöjjünk össze, csak május 3-án.
Tisza erre megjegyezte, hogy ha sokallja Csanády a 14 nap vakációt, minek kér akkor 16 napot?
Hát ezt bizony az öregúr sem tudta azután megmondani.
– Hüm? – dörmögte röstelkedve. – No lám! Ejnye, ejnye.
Behúzta fejét az atillája gallérjába.
Hanem azért mégsem ismerte el, hogy vétett a logika ellen.
Egyetlen egyszer sokallt valamit, ami a kormánytól jó jön (mert a vakáció jó dolog) és íme legott az is torkára forrt.
Jobb az örökös keveslés mellett maradni.
