KUTYAÁLLAPOT A T. HÁZBAN
KUTYAÁLLAPOT A T. HÁZBAN
Nem sokkal volt hosszabb az ülés mint egy kutyanyelv.
Mindenki elkésett róla, azért mert rövid volt, és azért volt rövid, mert mindenki elkésett, még a miniszterelnök is, ki éppen akkor húzta ki az egyik kezét a télikabátja ujjából, mikor már ott bent bevégződött az ülés, úgyhogy megint visszahúzta.
De nemcsak a miniszterelnök késett el, hanem Olay Szilárd is, pedig szebbnél szebb interpellációk rajzottak a fejében, mikor a kapu előtt ijedten látja a nemzeti köpű kiözönlő népét.
Amily kurta, éppen oly lényegtelen volt az ülés.
Egy kutya mulattatta a t. Házat. Az Andaházy László kutyája. Hiába, vannak kutyák, melyeknek szép szerep jut a világban.
Az Andaházy László kutyája ugyanis bizonyos liberális atmoszférában mozogván, szájkosár nélkül mutatkozott az utcákon.
Pedig a rend az első.
Az I. kerületi rendőrkapitány észrevette a rakoncátlan kutyát (hiszen mit ne venne észre a kapitány?), s nem sajnálta sem a tintát sem a papirost, fölírt a magas parlamenthez, hogy adják ki Andaházy Lászlót, mert szájkosár nélkül járatja a kutyáját.
Mikor az elnök megkapta a kérvényt, magához hívatta volt Beöthy Algernont.
– Te Aldzsi – kezdé –, mikor jön már meg a te eszed?
– Nem tudom, kedves bátyám. Nem kaptam tőle semmi értesítést.
– Már meg milyen tréfát csináltál megint?
– Én? Mivel?
– A szegény Andaházyval meg énvelem. A Házzal nem kell tréfálni. Az nem járja. Hát már te semmit sem tisztelsz? Neked semmi sem szent?
S megmutatta neki a kérvényt.
Beöthy elolvasta és felkiáltott megbotránkozva:
– Ez nem az én művem. Hanem úgy néz ki, mintha az én rovásomra csinálta volna valaki. Ezt nem hagyom ennyibe.
– Igen, nyomozni fogjuk.
S e naptól kezdve megindult a kutatás, a Ház összes jukszolóit szemügyre vették, megkörnyékezték. Végre átadták a dolgot a rendőrségnek, de az éppen nem bírta kisütni, kitől eredhet a gonosz tréfa.
Végre valakinek eszébe jutott, hogy legjobb lesz személyesen megkérdezni az I. kerületi rendőrkapitányt, Laszner Gusztáv urat, nem gyanakszik-e valakire, nincs-e valami titkos ellensége, aki nevetségessé akarja tenni?
Laszner úr csodálkozott s így szólt kevélyen:
– A kérvény valódi. Mert a rend az első.
S minthogy csakugyan valódi volt a kérvény, ma előterjesztette a Házban a mentelmi bizottság.
Volt nagy derültség mindenfelé. S természetesen ki nem adták Andaházy Lászlót, mert már mégis csiba!… Egy kutyáért csak nem lehet az immunitást felfüggeszteni.
Bizony Andaházy László sem álmodta volna meg egykönnyen, miért lesz híressé.
