A T. HÁZBÓL [ápr. 1.]
A T. HÁZBÓL [ápr. 1.]
Bevégződött tehát a harmincnapos háború.
Dárdai Sándor déli tizenegy és tizenkettő közt (szerencsétlen órának tartják) összecsapta az aktákat s leszállt nagy éljenzés közt az előadói székről.
Szokatlanul érezte magát odalent s felsóhajtott:
– Szinte fáj már elszakadnom a javaslattól.
Ha a miniszterelnök hallja, mondhatta volna:
– Hát eredj vele a főrendiházba.
Hiszen úgyis most lesznek valamikor a kinevezések hat tagra. (Sőt, ha a miniszterelnök csak a »Pesti Hírlap«-ot olvasná, egy hetediket is kinevezhetne – Ghyczy helyett.)
Nagy ostromok előszelével indult meg ez a vita… A hadikészülődések zaja föllármázta az országot. Kivált a habarékpárt hetykén dübörögtette ágyúit nagy robajjal a lapjaiban.
S mi lett a vége?
Az, hogy a javaslatnak nem esett semmi baja, hanem a habarékok egymásra lövöldözének – s ahogy mondani szokás – emberben és poggyászban náluk nagy kár esett.
Mára különben már csak három § jutott, csakhogy Mocsáry Lajos azt is megsokallta s végképp törültetni indítványozta a 94-iket.
De Tisza így okoskodott magában: ha már a 93-ból nem engedtem többet egy kikezdésnél, most a háromból engedjek egy egészet? Nem én. Még ha Bezerédj kérné sem.
S nem is engedett.
Az utolsó kettőt aztán elfogadták szó nélkül.
És most már boldoggá lévén téve az ország – a Ház hozzálátott Egyiptom pénzügyeinek rendezéséhez.
(Szavamra mondom, nem tréfálok – tessék a komoly tudósítást elolvasni.)
