22. sz., január 22.
22. sz., január 22.
A Duna árad. Ez a legnagyobb, legfontosabb újság most Egy új baj a sokhoz.
Az ős folyam dagadó, fagyos arca borzasztóan szép látványt nyújt. És mint folyton növekedő óriás, titokzatos lénye némán nyugodt fönségével döbbent meg.
Hirtelen nő ez a Duna, mint a státusadósságok mondják a partot ellepő közönség között kedélyesen, persze azok, akik nem háziurak.
Majd lelapul az, mint a Tisza felelik biztatólag, persze azok, akik nem hivatalnokok.
*
A kőnyomatú Budapesti Hirnök szép és nemes jellemvonásnak nevezi, hogy Podmaniczky Frigyes mai napon, Szigligeti halála alkalmából, a Nemzeti Színház távozni készülő tagjait: Sánthánét, Kölesi Máriát és Körösmezey Gusztávot magához hívatta, kinyilatkoztatván előttük, hogy bár szerződésük felbontása nem a Szigligeti műve volt, nehogy mégis e napon valaki nehezteléssel gondolhasson a nagy halottra, őket új három évre szerződteti.
Igaza van a Hirnök-nek. Podmaniczky e tette szép, de kivált nagylelkű tett.
S főleg nagyon szépen demonstrálja azt, hogy néha az elhibázott cselekedetek is erényes számba mehetnek.
És nem is első ilyen tette ez a nemes báró úrnak, aki mint osztrák furvézer lett népszerű a magyarok előtt.
