ELVÁNDORLÁS – BEVÁNDORLÁS
ELVÁNDORLÁS – BEVÁNDORLÁS
Elháríthatatlan kényszer vagy az életkörülmények megváltoztathatásának csábító ígérete szükséges ahhoz, hogy az egyén kiszakadjon abból a társadalmi közegből, eltávozzék arról a vidékről, melybe gazdálkodásával, életvitelével és világszemléletével beleszervesedett. Ha idegen környezetbe kerül, ki kell alakítania új társas viszonyait, az új gazdálkodási, életviteli stratégiáját. Ehhez öröklött közösségi kultúrája alig kínál útbaigazítást. Inkább ismétlődő konfliktusokat idéz elő, ha hagyományos tudását mozgósítja az új helyzetben. A más stílusú közösségi kultúrába beleszületettek számára az érthetetlen-értelmetlen rítusok, a másmilyen ökológiai adottságok miatt alkalmatlan termelési eljárások személyes csődöt ígérnek.
Úgy tűnik tehát, hogy a paraszti közösségben élők kulturális reflexei inkább visszatartottak az áttelepüléstől. Mégis: a magyarországi telepítési-települési mozgalmak több évszázados története arról tanúskodik, hogy nem csupán az elháríthatatlan kényszer, például a hatalmi önkény embertelen döntése vagy a halálfélelem, hanem a kedvezőbb életlehetőségek délibábos csábítása is újra meg újra lakóhely-változtatásra késztetett kisebb-nagyobb embercsoportokat. Az elvándorlásnak-bevándorlásnak voltak különösen jellemző korszakai; ilyen volt a 18. század első fele, amikor a török hódoltság alól felszabadított országrész újranépesedett. De a források segítségével belátható 17–20. században szinte nincs olyan évtized, amikor ne pezsdítette volna a képzeletet az új otthon megteremtésének lehetősége. Mindig akadtak olyan személyek és csoportok, akik/amelyek nekivágtak az ismeretlennek.
Vázlatosan tekintjük át ez alkalommal a telepítési-települési mozgalmakat. Egy ilyen áttekintés is meggyőzhet azonban arról, hogy a faluközösségi védettséget megtagadók, a kiszakadók meglepően gyors alkalmazkodásra, idomulásra voltak képesek. Ha kisebb-nagyobb embercsoportok folyamatosan vállalni merték a konfliktusokat ígérő bizonytalant, azért vállalták, mert bíztak alkalmazkodóképességükben.
