VISELKEDÉSI SZABÁLYOK
VISELKEDÉSI SZABÁLYOK
A viselkedési szabály szerepét betöltő tilalmak szankciói a be nem tartás következményeire valamely hiedelemmel figyelmeztetnek: a hiedelemrendszer mindennapi életet szabályozó pedagogikus funkcióját töltik be. Általában az ifjúsághoz szólnak. Néhány jellemző – a nyelvterület egészén közismert – példa: Lánynak nem szabad fütyülni, mert Szűz Mária sír vagy elfordul tőle; vályúból nem szabad inni, mert az ivó sömört kap; kést élével felfelé állítani nem szabad, mert az angyalok elvágják a lábukat; aki nem mosdik, annak a vizét az angyalok utána viszik.
Az állandóbb szabályrendszerhez képest a szankciók változóbbak. Leggyakoribb tartalmaik: a tilalmat megsértő betegsége, balesete, túlvilági büntetése, valamint Jézus, Szűz Mária, angyalok „bántalmazása”. Büntető lényekként olykor más szerepekből ismert hiedelemlények is megjelennek, mint a boszorkány, vagy szépasszony. Egy bukovinai adat szerint például „Hajadonfejt nem szabad a házból kilépni, mert megmarkolják a szépasszonyok a haját” (Bosnyák S. 1977: 150). A tilalmak egy része nyilvánvalóan egyházi eredetű (illő viselkedés a szent helyeken és időszakokban, szent tárgyakkal kapcsolatban), és nagymértékben egyezik Közép-Európa katolikus vallású parasztságánál.
A viselkedési szabályok sajátos – és legnagyobb adatanyag által képviselt – csoportját a gyermekijesztők jelentik, amelyek egy – a gyermek számára ijesztő – lénnyel fenyegetnek (lásd: Fiktív lények).
