1. Állítás
1. Állítás
A cselekményre utaló állítás kiegészül egy célhatározói mellékmondattal, amely mintegy megmagyarázza a cselekmény célját, megadja mágikus jelentését. Ez a cselekmény szöveggel történő „hiedelmesítésének” (az R-tagos hasonlat mellett) legegyszerűbb eszköze. E megfogalmazás hasonló lehet a mágikus cselekmények mindennapi nyelvi kontextusban történő kommentálásához (pl. „Sapkával kellett a tyúk alá tenni a tojást, hogy mind kikeljen” – Zagyvarékas, Pest m.; Pócs gy.). A szerkezet egyúttal az analógia elvének szöveges kifejeződéséhez is keretet nyújthat (’valamit csinálok, hogy valami hasonló történjék’).
Óvás szemveréstől: Ha kisgyereket vagy kis állatot látnak, megelőzésül megköpködik, ezt mondva:
Megköpködlek, hogy a szem ne ártson.
(Nagyberki, Somogy m.; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
(Nagyberki, Somogy m.; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
A példa képviselte változó tartalmú szövegeink elsősorban a Dunántúlról származnak. Közelmúltbeli megfigyelések tanúsítják, hogy effajta szövegek hagyományosan gyakorolt cselekményhez való „rögtönzése” is előfordult. Aktualizáló szituáció mindenfajta betegség bármilyen általánosan elterjedt gyógymódja lehet. Házi munkák (tyúkültetés, kenyérsütés) kísérőiként is elhangzottak ilyen szövegek. Hasonló szerkezetű, változó tartalmú szövegekre Európa egészéről vannak adatok: az állítás + magyarázat a szöveges mágia „spontán” megvalósulásának egyik alapszerkezete.
