Botond
Botond
Még sikerűltebb a Botond, mely már inkább mondán alapszik s a hősiség és szerelmi hév kettős motivumából van szőve. Czuczor a krónikák adataihoz nem mindenben alkalmazkodott. A Bizáncot ostromló sereg fővezére nála Botond, a ki gazdag zsákmánynyal indúl haza felé, s Polydórát, az elrablott szép görög leányt, kit megszeretett, előre küldi Bélddel. Mig azonban Botond a táborban mulat, Bödölény, a ki szintén szerelmes a leányba, tíz daliával együtt utána ered Béldnek, visszaviszi Polydórát, s hogy Theophánnak, a lány atyjának beleegyezését annál könnyebben megnyerje, megtagadva hazáját s nemzetségét, maga is göröggé lesz. Botond iszonyú haragra gyúl, seregét Bizánc alá vezeti, mi a görögökben nagy réműletet kelt, úgy hogy elhatározták a leány kiadatását. Bödölény kész megvívni Botonddal, de ekkor előáll Alkidesz, a leghíresebb görög hős, a ki Bödölényt leteríti s Botondot párbajra szólítja. A tusa hosszú és heves. Alkidesz elesik, mire Polydóra Botondé lesz, a ki a »rhodopei virágszálat« magával viszi. Az egész költeményen a romanticizmus fuvalma érzik. S bár a leány szerelme nagyon is bágyadtan van rajzolva, valamint Bödölény is: a főhős elég érdeket tud kelteni vitézségével s Polydóra iránti szerelmével. E mellett Szendének, az énekes apródnak, Polydóra iránti titkos vágya s naiv öröme, midőn újra látja őt, a mily költői, éppen oly megható. Szóval Czuczor époszai között Botond épp úgy a legsikerűltebb, mint A két szomszédvár a Vörösmartyéi között.
