Hanyatlás az eredetiségben
Hanyatlás az eredetiségben
Szinte úgy látszik, mintha eredetiség tekintetében is hanyatlás állott volna be. A mult század végén s a jelen elején több eredeti és több önállósággal írott természettudományi munka jelent meg mint a huszas, harmincas és negyvenes években, midőn a fordítások és a kompilációk emelkedtek nagyobb túlsúlyra. Ebben az időszakban, de némi változtatással még a későbbiben is, mi reánk nézve is áll, a mit Virchow okos mérséklettel mondott a francia-német hadjáratot követő diadalmámor idejében, a német természetvizsgálók és orvosok rostocki vándorgyűlésén 1871-ben, hálára, elismerésre és türelmességre intvén a német haza fiait a legyőzött nagy nemzet irányában: kimondva ugyanis, hogy ötven évvel azelőtt még mindaz, a mit német tudománynak lehet vala nevezni, annyira pólyában volt, hogy még a közéletbeli tudomány, a kézikönyvek tudománya, sőt a kézikönyvek is kivétel nélkül franciák voltak. És kisebb-nagyobb mértékben azok maradtak a harmincas évekig.
Nálunk, Magyarországon, ha nem is kizárólag, de mindenesetre túlnyomólag német, ritkábban francia s még ritkábban angol művek voltak azok, a melyeket lefordítottak, kivonatoztak vagy átdolgoztak; sajnos, nem mindig a legnagyobb szerencsével, mert részint műnyelvünk fejletlensége, részint a fordító vagy kivonatozó erőtlensége, részint pedig a már fejlődésnek indult, de utóbb egy végzetes tévedés hatása alatt erőszakosan elrontott műnyelv szinte élvezhetetlenné tették az efféle dolgozatokat, és hosszú időre megakasztották az ezen irányú ismereteknek tágabb körökben való terjedését.
