A BERKI TÜCSÖKMADÁR. Locustella fluviatilis (WOLF.) 1810.
A BERKI TÜCSÖKMADÁR.
Locustella fluviatilis (WOLF.) 1810.
Locustella fluviatilis (WOLF.) 1810.
[Sylvia fluviatilis MEY. & WOLF. – Acrocephalus stagnatilis NAUM. – Salicaria fluviatilis KEYS. & BLAS. – Locustella strepitans BRHM. – Loc. cicada HANSM. – Threnetria gryllina SCHAUER. – Potamodus fluviatilis KAUP.]
Jegyei: nagyobb, mint előbbi, fülemilenagyságú; fölül egyszínű sötét zöldes szürkebarna; alul világosabb, a has közepe és a torok fehéres; utóbbi, szintúgy a nyak előrésze és a begy szürkés foltozású; az alsó farkfedők töve világos rozsdásszürkés, hegyük fehér; a farktollak egyszinűek, mint a hát; csőre szarubarna, az alsó káva töve világosabb; lábai szenynyes hússzínűek; szemei barnák.
Mértéke: H. 14,3–14,7; Sz. 6,9–7,5; F. 5,8–6,1; L. 2–2,2; Cs. 1–1,2. cm.
Inkább keleti madár s legnyugotibb előfordulása, úgy látszik, a Rajna völgye. Gyakori Galicziában, Oroszországban, a Duna mentén. Nyugot-Ázsia egyrészében szintén honos. Hazánkban nagy számban él a Dunamenti ligetekben, kivált Pozsonynál, Csallóközben s valószinüleg odább is, mert a Drávafokról is kerültek példányok. A temesmegyei ligetekben és Duna-szigeteken azonban nem találtam. Roppant mennyiségben fészkel a Hanyságban s az égererdős részleteknek jellemző madara itt. Fészkelve találtam a pozsonymegyei «Soór» mocsárban is. Erdélyben CSATÓ J. szerint a Maros és Sztrigy folyók menti ligetekben költ s egyéb megfelelő helyeken is előkerül. Nem tartózkodik tavakon, réteken, nádban, mert neki mocsaras vagy víz közelében tenyésző, sűrű, sötét csalánokkal, iszalaggal, gazzal benőtt áthatolhatatlan bokrok kellenek, kivált fűz, éger és rekettye. S míg másik két fajtársa csupán a síkságban tanyázik, ő a hegységben is előfordul s itt bizonyos elmocsarasodó patakocskákat szegő, sötét bozótokban, sűrűségekben él. Így találta fészkelve FASZL J. és én is, Sopron hegyeiben a «Kecskepataknál», valamint a Kis-Kárpátokban, a modori hegység «Steinerne Thor» nevű, 600 méternél magasabban fekvő, sűrű vágásának mocsaras részében is. (1886 junius 24-én.) Hangja szintén csak pirregés, de kéttagú, csendülő s szerrer-szerrrer-szerrer-szerrerr vagy zrezer-zrezerr-zrezerr… stb. szótagokkal fejezhető ki. Megfigyeléseim nyomán 3 1/2 elsőperczig is pirreg egyhuzamban. Míg előbbi faj szólásában az i betű uralkodik, ennél az e; amaz egytagúan, ághegyen, ez rendesen oldalágon – s a mit említettem már – kéttagúan trilláz. Megérkezésének országos középnapja: ápr. 30–május 1. Életmódja előbbiéhez hasonlit. Fészkét igen nehéz megtalálni, mert a ligetek legsűrűbb bokrai közt, magas fű és gaz tövébe a földre vagy majdnem a földre rakja. A fészek építési módja poszátaszerű, külső burka azonban vastagabb, széles fűszálakból, háncsból, mohából, levélkékből való. 4–5 vörnyeges fehér alapszínű tojása rozsdás és vörösbarna pettyekkel, pontokkal, foltocskákkal borított; néha egyes szürkés foltok is akadnak héján.
Tojásmérték: H. 19–21,8; Sz. 14,5–16,5 mm.
Augusztus végén és szeptember elején elvonul. Költözködéskor gabnában, réteken, sűrű kukoriczákban, bükkönyökben ezt a fajt még nem láttam. Élő sövényekben, sűrű bokrokban, kertekben azonban találkoztam vele, oly területeken is, a hol különben nem üti fel tanyáját.
Valami nagy gazdasági jelentősége nincsen; kárt nem tesz, mert apró rovarokkal, bogarakkal, férgekkel táplálkozik.
