Eubulus,
Eubulus, Ευβουλος. – 1. Euphranor fia, a közép-attikai comoediának egyik legkiválóbb és legtermékenyebb írója Kr. e. 376 táján. Suidas szerint 104 darabját hozta színre. Kedvelte a mythikus tárgyakat; gúnyolta a régi tragikusokat, köztük első sorban Euripidest. Sok velős mondása maradt fenn, melyek választékos, ragyogó stilusáról tanuskodnak. Több mint 50 darabjának czíme és töredéke maradt ránk. Meineke, fragm. com. Gr. 3, 203 (kis kiadás 1, 594). Kock, com. Att. fr. 2, 164. – 2. Anaphlystus attikai demosból, híres athenaei demagogus és szónok Demosthenes idejében, kinek heves ellenfele volt a Midias és Aeschines (de falsa leg.) pörében; ez utóbbi neki köszönhette ügyének kedvező fordulatát. A nép kegyét a város jövedelmének emelésével, de különösen azzal a törvénynyel nyerte meg, hogy az állami pénzek jó része a ϑεωριχον-ra (l. ezt) fordíttassék s a ki ennek megváltoztatását javaslatba hozza, halállal lakoljon. Később a szükségtől kényszerítve, maga javasolta ennek a törvénynek a megszüntetését. Járt Fülöpnél követségben, ki megvesztegette s megkötötte vele 330-ban a görögökre oly kedvezőtlen békét. Meghalt 330-ban. Theopompus pálcát tör jelleme fölött. Suidas s. v. Athen. 166. V. ö. Schäfer, Demosthenes 164 skk. – 3. Alexandriából sceptikus bölcselő. – 4. A siciliai Messanából, a bölcselet terén Pythagoras követője. SCH. A.
