Református egyház
Református egyház (Magyarországon a II.világháború idején): az evangélium szerint reformált helvét hitvallású (kálvinista) egyház. 1941-ben 2789276 (19%), a trianoni területen 2 millió (20.8%) református élt, szinte kivétel nélkül m. anyanyelvű. A ~ egyetemes zsinati és konventi püspökelnöke →Ravasz László duna-melléki püspök (Kálvin téri lelkész), világi elnöke Balogh Jenő. A ~ 4 egyházkerületre oszlik: dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni, tiszántúli. Az 1938-1941 közötti →visszacsatolásokkal az egyházkerületek nagyrészt ismét teljesekké váltak. 1941-től a ~ kiegészült a ro. impérium alatt létesült erdélyi, ill. királyhágó-melléki egyházkerülettel. – A ~ ifjúsági szervezetei, főleg a Soli Deo Gloria főiskolai diákszervezet (vezetője Soós Géza) Révész Imre debreceni ref. püspök támogatásával részt vett az antifas. mozgalmakban (Szárszó) és az →ellenállásban. 1942-ben megalakult a konvent Jó Pásztor bizottsága a konvertiták mentésére, Éliás József ref. lelkész vezetésével. Az üldözöttek mentésében fontos szerepe volt a Skót Missziónak (Bp.), melynek vezetőjét, Hainingen nővért a →Gestapo halálra kínozta. →Magyarország német megszállása után a ~ vezetői több alkalommal tiltakoztak a zsidóüldözés ellen. A közös prot. akciók, így az 1944.jún.21-i →protestáns memorandum mellett Ravasz püspök szorgalmazta a →katolikus egyházzal való közös fellépést, sikertelenül. A ref. egyház lelkészei helyükön maradtak, tanúságot téve a ~ nemzeti egyház szerepéről és küldetéséről. ⬩ GJ, 988.
