Ravasz László
Ravasz László, dr. (Bánffyhunyad, 1882.szept. 29. – Bp., 1975.aug.6.): ref. püspök 1921-1948. 1918-tól az erdélyi református egyházkerület jegyzője, 1921-től a dunamelléki egyházkerület püspöke, egyben Kálvin téri lelkész. 1936-tól a ref. Egyetemes Zsinat és Konvent püspök-elnöke és az Országos Református Lelkészegyesület elnöke. Közeli kapcsolatban állt a ref. Horthy-családdal, támogatta dinasztikus elképzeléseit. Az I-II. →zsidótörvényt a →Felsőház tagjaként megszavazta, a továbbiakat nem. →Magyarország német megszállása után, 1944.ápr. 24-én, elsőként a m. főpapok közül fellépett Horthynál a →deportálások ellen, jún.15-én levélben tett javaslatot →Serédi Jusztinián hercegprímásnak az együttes fellépésre, jún.21-én közös →protestáns memorandumot juttatott el →Sztójay Döme me-nek. Tudtával a →Református egyház bekapcsolódott az embermentésbe. A →nyilas hatalomátvétel után két levelet írt Szálasinak: okt.30-án javasolta Bp. →nyílt várossá nyilvánítását, dec.1-én kérte az üldöztetések leállítását. 1948.ápr.28-án, az iskolaállamosítási viták közepette lemondott püspöki és elnöki tisztéről. 1956.nov.1-én visszavette a ref. egyház vezetését, 1957.febr.9-én Leányfalura vonult vissza. ⬩ RI, 986.
