fohászkodik
fohászkodik – ‘(rövid) imát mond’.
A fú (fúj) ige származéka, eredetileg -ász gyakorító képzővel (mint kaparász, heverész stb.) és h hiátustöltő hanggal (fuhász), ‘fújkál’, majd ‘sóhajt’ értelemben; ez kapott utóbb visszaható s egyben gyakorító szerepű -kodik képzőt. Az eredeti ‘sóhajtozik’ jelentésből fejlődött ki a ma eleven ‘Istenhez sóhajt, kérő imával fordul hozzá’ értelem. A fohász (‘röpke ima’) későbbi elvonás a ~ igéből, mert a nyelvérzék ezt denominális származéknak vélte, mint pl. a tamáskodik szóban. A nekifohászkodik így értendő: ‘Isten segítségét kérve nekifog ‹valami nehéz munkának›’.
