Kőhalom
Kőhalom Többnyire emlékeztető, figyelmeztető jel (h. gál, 'abanim, cij), ami különböző nagyságú lehetett, valamint nagy pusztulás maradványa.
1. Jákób és Lábán kibékülésük és esküjük emlékére kőhalmot raktak. A kőhalom tanú volt arra, hogy nem mennek el mellette ellenséges szándékkal (1Móz 31,46.48.51kk).
2. Gonosztevők, gyűlölt ellenség sírja, teteme fölé nagy kőhalmot raktak (Józs 7,26; 8,29; 2Sám 18,17).
3. Háborúk, ellenséges seregek pusztítása után a viruló városokból olykor hatalmas kőhalom lett (Józs 8,28; Zsolt 79,1).
4. Isten büntető ítéletének a jele, amellyel népét és a népeket sújtja bűneik miatt való haragjában. Így tette kőhalommá Bétel, Dán, Gilgál oltárait (Hós 12,12), Jeruzsálemet, a jeruzsálemi templomot (1Kir 9,8; 2Krón 7,20; Mik 1,6; 3,12; Jer 9,11; Mt 24,2). Isten népek feletti ítéletét is számos kőhalom hirdeti (Ézs 25,2.12; Jer 51,37).
