társadalom
társadalom: Az ember társadalmi lény. A társadalmi élet adott v. újonnan létesített intézmények kereteiben folyik, amelyek közül a legfontosabb a család és a nép. A ~ formái a tört. folyamán alá vannak vetve a változásoknak. – 1. Az ember a Biblia, a kinyilatkoztatás szerint is társas lény. Mindkét teremtéstört. kiemeli – mindegyik a maga szempontjai szerint – a férfi és a nő alapvető egymásrautaltságát (Ter 1,27; 2,18–24). Ábrahám arra kap meghívást, hogy ® Isten népének ősatyja legyen (pl. 12,2). Utódaiból a szövetséggel válik Isten népe, amely egyfajta szerződési viszonyt hoz létre köztük és Isten között (Kiv 10). Jézus Krisztus később elkülönítette az üdvösségtört.-et attól a partikuláris fogalomtól, amelyet Izr. képviselt, ugyanakkor azonban olyan Egyh.-at alapított, amely egyetemes, amelybe tehát minden nép, nemzet beletartozik, másfelől viszont társadalmilag szervezett (Mt 16,18; 18,17 kk. stb.). Az üdvösség nem az egyedek boldogsága lesz, hanem Isten teljes győzelemre jutott országa (Jel 21,1–22,5). – 2. A Bibliából kiolvasható, hogy a kinyilatkoztatás nem kapcsolódik össze elválaszthatatlanul egy adott tört.-i korban adott, meghatározott társadalmi formákkal. Izr. tört.-ének elején a bronzkor félnomád társadalmi formái voltak adottak, az Ígéret földjének elfoglalása után a korai vaskor földművelő kultúrája, Jézus idejében viszont elsősorban a hellén-római világ városállamai (poliszok) határozták meg a ~ szerkezetét. A kinyilatkoztatás mindegyikben testet öltött, gondoljunk csak a tört.-ileg annyira meghatározott, mégis Isten szavának tekintett törv.-ekre a Pentateuchusban. Ugyanakkor a kinyilatkoztatás nem vonja ki a társadalmat a tört.-i változások alól, gondoljunk a roppant bonyolult és eleven hagyománytört.-re, amely a modern Pentateuchus-kritika eredményei szerint a Pentateuchus szóban forgó törv.-eit is érinti. Így érthető az egészséges hermeneutika követelménye; még az egész Biblián végighúzódó, változatlan közlések esetében is meg lehet, sőt meg is kell kérdezni – mint amilyen pl. a nők helyzete –, hogy az adott részletet illetően kinyilatkoztatott igazsággal állunk-e szemben, v. csak ennek valamely adott történelmi-társadalmi helyzetre alkalmazásával.
