átváltozás
átváltozás: 1. A korai zsidóságban az eszkatologikus üdvösség várásához hozzá tartozott az a remény, hogy a földi, halandó igazak átváltoznak megdicsőültté, szellemivé (vö. Dán 12,3; Hénoch [etióp] 38,4; 104,2; 4Ezd 7,97; Bár [szír] 51,3.5.10 kk.). Pál ap. számol ezzel a reménnyel, de nála a hívő emberek ~ának mértéke, mintaképe a megdicsőült Krisztus. Az ~ vonatkozhat a keresztséggel elkezdődő láthatatlan folyamatra, amely a Lélek hatására játszódik le a hívő emberben (2Kor 3,18); ugyanígy a hívő ember erkölcsi átalakulását is jelentheti (Róm 12,2); de elsősorban mégis a hívő testének ~áról van szó Pálnál a halálból való feltámadás után (1Kor 15,45–49.51 kk.; Fil 3,21). – 2. Jézus ~a a hegyen (Mk 9,2) ® színeváltozás.
