Schlözer,
Schlözer, 1. Ágost Lajos, német történetiró, szül. Graggstedtben 1735 julius 5., megh. 1809 szept. 9. Teologiai tanulmányait a göttingai és vittenbergai egyetemeken elvégezvén, 1755. mint nevelő Stockholmba, majd Upsalába ment, honnan 1759. Göttingába tért vissza. 1761. Oroszország hivatalos történetirójának, Müllernek meghivására mint nevelő Szt.-Pétervárra ment, hol az orosz nyelvet csakhamar elsajátítván, orosz történelmi tanulmányaival oly feltünést keltett, hogy az ó-orosz történet rendes tanárává nevezték ki. 1769. a göttingai egyetemen a politika tanszékét foglalta el s 1804. nyugalomba ment. Ugyanakkor I. Sándor orosz cár nemesi rangra emelte. Nagy számu művei közül kiemelendők: Geschichte det Deutschen in Siebenbürgen (Göttinga 1795), melyben az erdélyi szászok legrégibb történetére vonatkozó adatokat éles birálat alá vetette s bár a magyar nemzet iránt kétségkivül elfogult és igazságtalan volt, vizsgálataival a magyar őstörténelem tisztázását nem egy pontban elősegítette; Versuch einer allgemeinen Geschichte des Handels und der Schiffahrt (svédül Stockholm 1758, németül Rostock 1761); Allgemeine nordische Geschichte (Halle 1772, 2 köt.); Übersetzungen des russischen Chronisten Nestor bis zum Jahr 980 (Göttinga 1802-1809, 5 köt.). Életrajzát megirta fia Keresztély (Lipcse 1828, 2 köt.). V. ö. Zermelo, August Ludwig S. (Berlin 1875); Wesendock, Die Begründung der neueren deutschen Geschichtschreibung durch Gatterer u. S. (Lipcse 1876). - S. leánya Dorottya, Rodde lübecki polgármester neje, szül. 1770., megh. 1825 jun. 12., az orosz érmészetről irt művével keltett feltünést. V. ö. Reuter, Dorothea S. (Göttinga 1887). - S. fia Keresztély, szül. 1774., megh. 1831., tanár volt előbb a moszkvai, majd a bonni egyetemen.
2. S. Kurd, német történetiró és diplomata, szül. 1822 jan. 5., megh. Berlinben 1894 máj. 13. A göttingai, bonni és berlini egyetemeken a keleti nyelveket és a történelmet tanulmányozta s azután porosz diplomáciai szolgálatba lépett. Előbb ügyvivő volt Rómában, azután az észak-német szövetség miniszterrezidense Mexikóban, 1871. német követ lett Washingtonban, 1882. porosz követ a pápai udvarnál. 1892 óta nyugalomban élt. Bismarck bizalmas embereihez tartozott. Főbb munkái: Les premiers habitants de la Russie (Páris 1846); Choiseul u. seine Zeit (Berlin 1849, 2. kiad. 1857); Livland u. die Anfänge deutschen Lebens im baltischen Norden (u. o. 1850); Die Hansa und der deutsche Ritterorden in den Ostseeländern (u. o. 1851); Verfall und Untergng der Hansa (u. o. 1853); Friedrich der Grosse und Katharina II. (u. o. 1859); Die Familie v. Meyern (u. o. 1855); General von Chasot (u. o. 1856, 2. kiad. 1878).
