Mozgás akadályai.
Mozgás akadályai. A természetben végbemenő mozgások tulnyomó része valamely közegben, p. levegőben v. vizben stb. történik. E közben a mozgó test mozgása közben a környező közeget is mozgásba hozza. Utóbbi körülmény befolyásolja a testnek mozgását is; eme befolyásról pedig oly módon adhatunk számot, hogy a test mozgása közben oly erők lépnek fel, melyek a test mozgását akadályozni törekszenek, a test sebességével ellentett irányuak, azt mondjuk: a közeg ellenállást fejt ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy eme ellenállás arányos: 1. a közeg sűrüségével; 2. a felülettel, melylyel a mozgó test a közeget eltolja; szerepe van azonban a felület alakjának is. Ha nyitott esernyőt tartunk vállunk mögött és ugy futunk, nagyobb ellenállásra találunk, mint amikor nyitva magunk elé tartjuk, pedig a felület mindkét esetben egyformán nagy; 3. sebesség négyzetével, amig kisebb sebességről van szó; nagyobb sebességek esetében az ellenállás gyorsabban nő. Mikor a mozgó test mozgása közben más testekkel érintkezik, ugyancsak fellépnek oly erők, melyek a mozgást lassítani törekszenek; eme jelenséget súrlódásnak nevezzük. Ennek két faját különböztetjük meg, csúszó és gördülő súrlódás. A kisérletek tanusága szerint a csúszó súrlódás: 1. arányos a nyomó erővel; 2. független az érintkező felületek nagyságától. Igy valamely parallelipiped, melyre csak a nehézség hat, vizszintes síkon való csúszásakor egyforma ellenállásra talál, bármely lapjára fekszik is; 3. független a sebességtől; 4. függ az érintkező felületek minőségétől. A gördülő súrlódás nagy megközelítéssel arányos a nyomó erővel és fordítva arányos a gördülő test átmérőjével. Folyadékok mozgásánál ugyancsak súrlódás lép fel a folyadék és az edény falai között, mely arányos a folyadék sebességével, valamint magok a mozgó folyadékrészek között is, mely arányos a szomszédos folyadékrészek sebességkülönbségével; az előbbi súrlódást külsőnek, utóbbit belsőnek nevezik. Ugyanaz áll a légnemü testekre is.
