Majunke
Majunke Pál, német publicista, szül. Gross-Schmograuban (Porosz-Szilézia) 1842 jul. 14. Boroszlóban végezte jogi, majd teologiai tanulmányait; 1867. pappá szenteltetett Neusalzban, 1869-70. a katolikus Kölnische Volkszeitung szerkesztője, 1871-78. pedig a bnerlini Germaniának, a német centrumpárt e legkiválóbb lapjának főszerkesztője, amely minőségében éles, szellemes tollával pártjának nagy szolgálatokat tett. 1874. a német birodalmi gyülésbe, 1878. a porosz országgyülésbe is beválasztották. Nagy feltünést keltett és a birodalmi gyülésben is heves vitákra szolgáltatott alkalmat egy politikai cikke miatt egy évi fogházra való elitéltetése és 1874 dec. történt elfogatása. 1884. a politikai küzdtérről visszavonult és hochkrichi plébános lett. Önálló művei: Louise Lateau (1874); Das evangelische Kaisertum (1880); Geschichte des Kulturkampfs in Preussen-Deutschland (1887); Geschiechtslügen (1884), ez utóbbi névtelenül több szerzőtől; Luthers Lebensende (1889), mely pamfietben azt állította, hogy Luther mint öngyilkos mult ki; Luthers Testament (1891); Windthorst (1891).
