Leviták
Leviták, lévinek, Jákob fiának utódai. A törzsnek legrégibb története, amely a Lévi nevet viseli, igen homályos. Valószinü, hogy sok viszontagságon és küzdelmen ment keresztül, amelynek következtében tagjai Izrael többi törzsei között elszóródtak. A Kr. e. VIII. sz. táján kezdik a források mint áldozópapokat említeni. A VI. sz.-ban még nem tettek különbséget L. és papok között. A papok és L. teendőinek szigoru elkülönítése a tudósok nézete szerint a babiloniai fogság korában keletkezett és ekkor jutott is a pentateuchus ez időben keletkezett részeiben kifejezésre. A második templom korában a pentateuchus és a Krónikák könyve idevágó határozmányai folytán minden kétségen felül állott, hogy az áldozatok bemutatása a papok, a templomi szolgálat (zene, ének stb.) egyéb részei a L. teendői közé tartoznak. A Lévi törzsének történetét megirta Graf (Gesch, des Stammes Levi) Merx, Archif für alttestamentliche Wissenschaft címü folyóiratának elsö kötetében. A második templom koráról v. ö. Schürer, Gesch, des jüd. Volkes im Zeitalter Jesu Christi (2 köt.); Büchler, Die Priesterschaft und der Cultus im letzten Jahrzehnt des Tempels zu Jerusalem (Bécs 1895).
